Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

nek útja halhatatlan.“ Szándékosan választottam Id ezt a helyet az Ó-testamentum lapjairól s mindjárt le is fordítom azt az Üj-testamentum nyelvére, ahol Jézus — földi és mennyei hiva­tásának teljes és tökéletes átérzésében — így szól: „Én vagyok az út, az igazság és az élet“... Ami ott még csak a logikai okfejtés műve, Jé­zusnál már személyes élmény: Isten útját járja, Isten igazságát hirdeti és az örökkévalóságba fogantozva, isteni életet él. Aki egyszer rálépett erre az útra, arról se jobbra, se balra le nem térhet, ha csak önvesz­tébe nem akar rohanni. És — úgy hiszem — mindannyian jól tudjuk, hogy ez az út nem a mindennapi élet jól kitaposott széles országútja, amelyen a tömeg jár-kél föl és alá, mintegy ön­magának tetszelegve, hanem a keskeny ösvény erdők mélyén, szirtek rejtekén, amelyet csak a kiválasztottak ismernek és követnek, egyedül lelkiismeretük parancsszavának engedelmes­­kedve, amely Isten szava a saját szívükben. Ezt a benső szózatot követte az a hősi lélek, az a vezérlő szellem, a XVI. század eszméinek tántoríthatatlan harcosa, a mi Dávid Ferencünk, akinek emlékét — mártírhalálának 350. évfor­dulóján — mint az ő életművének örökösei, Isten iránti mélységes hálával és alázatos tisz­telettel újítjuk fel a mai kegyeletes ünnepen . .. Xi is volt hát ez a Dávid Ferenc? Sokan kérde­zik, mintha nem tudnák, hogy ő volt abban a forrongó korszakban a Krisztus anyaszentegy­­házának egyik leghívebb munkása, akinek tisz­tult hiténél és széleskörű tudásánál csak türel­­messége és loyalítása volt nagyobb. Egyben tanító és tanítvány, akire egész Erdély felfigyel a vallási megújhodás mozgalmai közepette: a 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom