Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

az emberiség vezető szellemei, akik úgy csüngtek rajta, mint a kis gyermek az édesanyja tápláló emlőin.

A mi XVI. századbeli első püspökünk, Dávid Ferenc — mint mondják — könyv nélkül tudta az egész Bibliát s a hitviták hevében állításainak és tételeinek igazolására onnan szedegette a döntő argumentumokat, az Isten igéjéből. Onnan vette gyönyörű jelmondatát is, amit már idéztem a bevezető sorokban: „A Hit Isten Ajándéka! ..A kis Erdélynek örök büszkesége marad, hogy e jelige oltalma alatt iktatták törvénybe a vallásszabadságot, még pedig az egész világot megelőzve . . . Ezt a szép és szent örökséget ismeri és nagyra becsüli az egész világon minden művelt nemzet. Illik tehát, hogy a jogos büszkeség mellett mi arra magunkat, ebben a hazarészben is, mindig méltóknak mutassuk s ne engedjük, hogy a hit- és lelkiismereti szabadság krisztusi lobogóján valaha folt essék . . . őseink készek voltak 400 éven át annak védelmében vért és életet áldozni. Mi sem lehetünk hűtlen sáfárai a szent örökségnek. S ha a sors úgy hozná magával, győznünk kell imádsággal, türelemmel, kitartással, titkos könnyekkel és elfojtott sóhajtással mindaddig, amíg a mindenható Isten megelégeli szenvedéseinket s reményt nyújt a szabadulásra.

Isten igéje: föltétien parancs. Afelett alkudozni nem lehet. Az a hívőtől gyermeki engedelmességet követel; de meg is adja engedelmességének jutalmát abban a boldog tudatban, hogy zavartalan harmóniában élhet és munkálkodhatik az élő Istennek örök törvényével s annak védelme alatt nyugodtan hajthatja fejét végső pihenőre, mert aki a kevesen hívnek talál-24