Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

ben. Akiket pedig tanítványai és munkatársai gyanánt maga mellé szólít, azok a Vele való társalkodásban és baráti együttlétben lassankint hozzásímulnak, — „emberek halászaivá“ lesznek. Az ember testi-lelki szükségeinek kielégítésén buzgólkodnak; békességét munkálják; igazságát védelmezik; hitét ápolják, reménységét erősítik s a Szeretet balzsamával gyógyítgatják számtalan bajait és sérelmeit. Kihívják és kiérdemlik az isteni bocsánat teljes mértékét magának a Mesternek áldozatos életében és dicsőséges halálában.

Egy ilyen, eleitől végig átgondolt, nagy vonásokban lelki szemeink előtt ma is felvonuló szent missziót jelent, Kedves Testvéreim! — a Jézus által szóval és tettel hirdetett és megvalósított Istenigéje, mely valláserkölcsi életünkben éppen olyan fontos, mint a fizikai életben a mindennapi kenyér. Ez a kereszténység közös kincse, amelyet az egymásután következő száza dók sértetlenül megőriztek az utókor számára. Én hálás vagyok, hogy ezeket az okmányokat az isteni kijelentés áldott világa mellett az eredeti szövegben s több fordításban olvashatom; mert az igazat megvallva, minden egyes bibliai könyv olyan az én számomra, mint egy jóbarát, akinek az élet nehéz problémái között legalább van egy-egy vigasztaló üzenete, van egy-egy bíztató szava s nem hágy magamra, ha mindenek elhagynának is.

A mindennapi kenyér mellé, amelyet a „Miatyánk“ szavaiban naponta kérni szoktunk, kérjünk tehát, sőt követeljünk ebből a mennyei kenyérből is; mert hiszen jól tudjuk, hogy „az Üt nem hagyja éhezni az igaznak lelkét . . . “ s maga nyújtja a mi számunkra azokat az

22