Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

„Szemtől-szembe.“

„Most látunk tükör által és homályos beszéd áltál, de akkor szemtöl-szembe . .

1. Korinthus XIII. 12.

Kedves Testvéreim! — Az Isten, az örök Teremtő, azért ruházott fel minket testi és lelki tulajdonságokkal, hogy mi ezek révén egy külön világot alkothassunk magunknak. Egy külön világot, amelyben mégis minden mintegy párhúzamosan halad azzal az alkotással, amely az ö kezeiből került ki. Isten világa és az ember világa tehát e szerint nem is állhat szöges ellentétben egyik a mással. Inkább azt mondhatnók, hogy egymást kiegészítik. Az ember világa alsóbbrendű világ; az Isten világa felsőbbrendű világ. Az egyiket a másik nélkül nehéz volna megérteni. Az egyik a tervezet: a másik a kivitel. Az egyik a kiindulási pont: a másik a megérkezés. Az egyik az álom világa: a másik a beteljesülés.

Ez az elgondolás ilyenkor — az Űjesztendő első napjaiban — méltán foglalkoztat bennünket; mert eszmélkedésre indítja a mindennapi élet ezer gondja és sivár küzdelmei között forgolódó lelket. Szeretnénk tisztán látni: s helyzetünket a teremtmények végtelen sorozatában felismerve, ragaszkodni óhajtanánk az általunk kitűzött örök ideálhoz, amely idelent a boldog-9