A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

54

kedeíeitekkel, egész életetekkel példányképül kell állanotok a gyülekezetek előtt, amelyeknek lelki gondozására, vezetésére hivatva vagytok. Általában jellem teszi az embert. De e nélkül különösen a lelkész, még ha az angyalok nyelvén tudna is szólani, semmivel sem külömb a festett koporsómii, mely kividről ugyan szépnek tetszik, de belől — ti tudjátok, mit mond tovább a szentirás. Legyetek hát hü tüköréi az életben is azoknak az igazságoknak és erényeknek, amelyeket a szószékből hirdettek. Az evangélium tanításaiból, az Ur Jézus beszédeiből nem egy igazság elhangzott már megelőzőleg és egyes prófétáknak és bölcseknek ajkairól. Azok közül sokat megtalálunk más vallásrendszerek szent könyveiben és irodalmában is. De a mi az evangéliumban, az Ur Jézus tanításainak azt a tekintélyt, azt a főlényt megadta, amelyet az bir és gyakorol lelkünk felett; ez az, hogy Jézus mindazt, amit szólott és tanított, cselekedte is. Benne az általa hirdetett igazságok és erények, ugyszólva, megtestesültek, életet adtak. »Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem, úgy cselekedjetek«, mondá tanítványainak. Ebben van az ő evangéliumának és tanításainak örök időkre kiható ereje. S bizony mondom nektek, hogy hiába fogjátok híveiteket az isteni félelemre inteni s bennök a vallásos érzés iránt a fogékonyságot ébreszteni, ha ti magatok csak szájjal dicséritek Istent, de szivetek távol van tőle s csak a szószéken magasztaljátok nagy jóvoltát és hatalmát; hiába festitek le a legélénkebb színekkel beszédeitekben az erény szépségét s a bűn fertelmeit, ha ti magatok abban nem tündököltök s ezeket nem kerülitek; hiába osztogattok jó tanácsokat a házastársaknak a családi életre, egymás szeretetére, gyermekeik nevelésére, hiába figyelmeztetitek hallgatóitokat egyházi és polgári kötelességeik teljesítésére, a törvények tiszteletére, mások iránti részvétre, áldozatkészségre, hazaszeretetre stb. stb., ha mindezekben ti jó példával nem jártok előtíök. Azért, ha az igehirdetéssel nem akarjátok hiába vagdalni a levegőt, ha az Urban vett szolgálatot beakarjátok tölteni és ha méltók kívántok lenni arra az elismerésre, amelylyel az Ur Jézus tanítványait kitüntetve, midőn ezt mondotta nekik: »Ti vagytok a világnak világosságai« akkor »úgy fényjék a ti világosságotok, hogy mások is látván jó cselekedeteiteket, dicsőítsék a mennyei Atyát.« (Máté 5. 13.)