A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)
45 lehetnek ugyan érdekesek és mulattatok a fogékony gyermeki kedély előtt, de az öntudatosabb és önállóbb gondolkozás éveiben lehetetlen elkerülnünk a lelki rázkódíatást, midőn észreveszszük, hogy nevelőink — jóhiszemüleg bár — félrevezettek. Olyant tanítottak nekünk, komoly képpel, aminek valóságában maguk is kételkedtek. Még szerencse, ha van elég erőnk arra, hogy a megbomlott lelki egyensúlyt helyreállítsuk s megmentsük magunkat a hitetlenség és kétely kavargó örvényétől, mely szédületes gyorsasággal sodor tova, az erkölcsi züllés és megsemmisülés felé. Hány meghasonlott lélek lett már áldozatja ennek a kegyes csalásnak, amelyet a vallás örve alatt elkövetnek ! . . . Azért ismétlem, több nyíltságot és őszinteséget az egész vonalon . . . A reformáczió tudta mit csinál, amikor a nép kezébe adta a bibliát, hogy azt saját nyelvén olvassa, elveit és igazságait megérthesse. Ne legyen abban semmi valamely érthetetlen szent titok fátylába burkolva; hanem lásson ki-ki a saját szemével, járjon mindenki a maga lábán, boldogítson mindenkit az igazi tudomány, amelyet abból merit önálló felfogással, világos értelemmel. A reformáczió még nem teljes. A reformáczió vezéreszméi még nincsenek mindenütt eléggé megvalósítva. Jól tudják ugyanis, hogy a biblia nem közvetlen isteni kijelentés, hanem egyes ihletett vallásos és társadalmi Íróknak különböző korokból összegyűjtött munkája; de azért szent borzalommal gondolunk arra, hogy mi lenne, ha ezt a nép maga is Így értelmezné. Mi lenne, ha ki nem zárnók a bibliát a modern evoluczió hullámverései elől, hanem egymást bátorítva, kezet fognánk annak átdolgozására, hogy nyugodt lélekkel nyújthassuk át serdülő ifjainknak, gyermekeinknek, mint egy egész életre szóló jó tanácsadót és megbízható kalauzt. A biblia nem fétis, mely előtt rabszolga módra meg kellene hajolnunk. A biblia nem a pápai hatalom helyettesítésére behozott csalhatatlan tekintély, amelynek fegyvertárából az uralkodó vallásos nézetek megerősítésére vagy megcsúfolására érveket menthetünk. A biblia egy bűvös tükör, amelyben éppen úgy, mint Shakespeare hatalmas drámáiban, a különböző emberi jellemeket szinről-szinre szemlélhetjük, azokból magunknak okulást és épülést meríthetünk. Ne a biblia betűje diktáljon minekünk, hanem annak éltető