A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

AZ ÚR SZIVE SZERINT VALÓ PÁSZTOROK.

Mondotta 1903. aug. 24-én, az uj lelkészek kibocsátása alkalmából.

JÓZAN MIKLÓS,

budapesti esperes-lelkész.

IMA.

indenható Isten, örök szeretet! a ki lelked által vezéreled a mi gondolatainkat, vágyainkat és érzelmeinket, hozzád jövünk e szent órában, hogy bizonyságot tegyünk a mi hitünkről, s bemutassuk Néked, menynyei Atyánknak, gyermeki keblünk hálaáldozatját!

Oh, fogadd kedvesen hálánknak szózatát. Mert jól esik a mi lelkűnknek, ha mindennapi gondjainkon felülemelkedve, hitünknek rokonaival egyetemben, hirdethetjük Nevednek örök dicséretét s megköszönhetjük nagy és sok jótéteményidet, melyekkel szerettél és megáldottál bennünket. A te atyai gondoskodásod kiterjed mindenekre.

Életsorsunk küzdelmei és nehéz próbái, anyaszen tégy házunk viszontagságai között, vigasztalt és továbbra is erőt nyújt minekünk annak elgondolása, hogy Te Ott vagy mindenüti, hol szépért, jóért, nemesért és igazért lelkesednek a te gyermekeid s nem engeded, hogy a közönyösség, vagy a kétségbeesés hatalmába ejtsen bennünket; nem engeded, hogy a mennyei világosság tábortüzei kialudjanak, s a lelkeket sötétség foglalja el; nem engeded, hogy a bűn és az emberi gyarlóság erőt vegyen a szent erényen és igazságon. A te atyai gondoskodásod kiterjed mindenekre.

Te ápolod a hitnek élőfáját. Te öntözöd kegyelmed harmatával. Te fejted ki annak virágait. Te érleled annak gyümölcseit