A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)
25 hivatásunkhoz, te hozzád és szentfiadhoz is. Szentelj meg az asztal mellett, hogy változhatatlan erősséget nyerjen hitünk. Ámen. 4. „Hacsak ruháját illetem is, meggyógyulokA magában erőtlen, sokat szenvedett aszony hitének megnyilatkozása hangzik ezen igékben hozzánk — jó Istenünk, édes Atyánk! És a midőn halljuk s vévén a jegyeket kegyelmedet várjuk, — áhítattal esedezünk a bátorításért: Bízzál leányom . . / Ámen. * 5. „Kövess engemet. És az felkelvén követé ötét.“ Isten, édes Atyánk! hozzánk is hangzik a hivó szó. . . add segedelmedet, hogy lelki hivséggel, hátra nem tekintvén, követhessük a mestert, kiről ez asztalnál emlékezénk. Ámen. * 6. „Egy a szükséges dolog . aki pedig azt józan értelemmel, hittel s lelki bizalommal keresi., a jobb részt választja. Vezérelj édes Atyánk a te lelkeddel, hogy az élet oly sok küzdelmeiben — vágyaink és szükségeink kielégítésénél — el ne tántorodjunk, s hogy a választásnál hallhassuk lelkiismeretünk helyben hagyó szavát. Ámen. UTÓIMA. »Hálaadásunkban, róllad emlékezünk, kegyelmes Istenünk . .!« Hálás szívvel mondunk köszönetét, hogy lakozhattunk a te templomodban, gyönyörködhetett lelkünk annak szépségein, énekelhettünk dicséretet a te nevednek . .! És különösen hálás szívvel áldunk, hogy Jézusra — a te fiadra — irányítottad emlékezésünkben, a mi lelkeinket s látnunk engedted őt — mint példányképünket — az élethivatás kiterjedt mezejének különböző téréin. Érezzük, hogy kegyelmed szétáradott mostan is a hívek seregén s az úrvacsorában az idvesség kenyerét és italát vettük. Végtelen jóságod minden szivet betöltött. . Vigasztaltál, bátorítottál, felemeltél és megerősitettél oh Isten! Csillapítottad a háborgó szi
