A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)
9 Az egész emberi élet a láthatatlan dolgok befolyása alatt, vagyis csak erkölcsi alapokon áll. Leginkább bizonyítja ezt az, hogy az ember, anyagi, testi életében a megszabott törvények betöltésével meg nem elégedvén, igyekszik azok megszokott színvonalán felülemelkedni. Úgy érezzük és tudjuk, hogy mindazok a tehetségek, melyek külső életünk viselésére és fentartására birtokunkban vannak, már a megszokás hatalmánál fogva önmaguktól működnek, s nekünk azoknak irányítására elhatározó befolyásunk nincs; úgyszintén, hogy azok az egyoldalú erők, melyek a természeti életben a fejlődést, a tökéletesedést biztosítják, a mi életünkre ez irányban nem alkalmazhatók. Hol keressük tehát az eszközt amaz ösztönző erő kívánalmainak kielégítésére, mely minket a látható életen fölül való emelkedésre sarkal ? Hol találhatjuk meg azt az irányt, mely minket e részben egyetlen példányképünkhez, az Isteni tökéletességhez elvezessen ? Bizonyosak vagyunk a felől, hogy van bennünk egy érzés, mely a kötelesség, a felelősség tudatára ébreszt. E tudatot már maga az élet föltételezi benünk, melyet egy fölöttünk álló hatalom kegyelméből nyertünk — és a melyet épségében megóvni, s a mennyire tehetjük, fejleszteni tartozunk. Ha e tudat hiányoznék életünkből, nem találnánk semmi gondolatot, semmi czélt, mely érdemes lehetne a küzdés fáradságára, mert ennek hiányában elveszitenők az alapot, melyen emberi méltóságunk fölépülhet. Ez a legelső érzés, melyet a kis gyermek öntudatában fejleszteni kívánunk; ez alapja minden rendnek és törvénynek, mely az embervilágot összetartja. Ez az érzet vezet el minket arra a pontra, hol megkülömböztetést tudunk tenni anyagi és erkölcsi viszonyaink között, melyekben önmagunkhoz, a külső világhoz, és teremtőnkhez állunk; s minél élesebb határvonal választja el e viszonyokat egymástól, annál tisztábban állanak előttünk egyéni életünk czéljai, melyek a jóból, a helyesből, az igazból, a szeretetből folyó cselekedetekre serkentenek. Egész életünkben ezek az egyetlen erők, melyek fölött hatalmunk van, melyeknek irányítására független elhatározó akarattal rendelkezünk, — mert csak ezekből ered az öntudatos törekvés egy határozott czél felé. II.
