Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
10 is nemes érzelmek, felséges tehetségek csiráit hordja keblében, melyek egykor szép és nagy tettek gyümölcseit termik szülők és rokonok, haza és egyház, tán az egész emberiség számára. Azonban minél nagyobbak és felségesebbek az ember erői és tehetségei: annál nagyobb védelmet és ápolást, annál gondosabb fejlesztést és irányzást kivánnak, különben elmecsevészik, az égre törő nemes csira a lélekből kihal s az Isten képére teremtett ember az oktalan állatig sülyed alá. A mily nagy és nemes az ember, ki rendeltetését betölti: ép oly szánalomra méltó, a ki annak meg nem felel, ha erői és tehetségei parlagon hagyatnak vagy oly irányt vesznek, a melynél fogva élete magára nézve szégyenné, övéinek átokteljessé válik. S ha a Zsoltárok írója joggal mondá, hogy «az asszony méhének gyümölcse jutalom», bizony igazolt a példabeszédek bölcsének ama szava is: «Bomlására van az ő atyjának a bolond fiú és az o szülőjének keserűségére». A midőn azért e kisded születésén örömmel telik el szivetek, keresztény Atyámfiái! ne felejtkezzetek meg az iránta tartozó kötelességekről. Őrködjetek liiven az ő testi nevekedése felett, mert az ép test egyike az élet legfőbb javainak; ez tesz alkalmasokká főként a munkára; pedig a ki munkálkodni tud, nem könnyen lehet szerencsétlen. Őrködjetek lelki nevekedése felett, hogy az rátok nézve öröm, a társaságra hasznos, Istennek tetsző legyen. Csepegtessétek korán szivébe az Urnák félelmét, mely a bölcseségnek kezdete. Szoktassátok őt igazságra, mert az igaz emberekből szokta Isten választani népe elé a prófétákat. Tanítsátok meg arra, hogy szeretettel csüggjön mindenen, a mi szép, jó és igaz, s legfőbb gyönyörűségének az erényt tartsa; szóval: fejleszszétek a keblében levő erőket és tehetségeket úgy, hogy azok által rendeltetésének megfelelhessen s teljesüljön rá vonatkozva is az elől említett szózat, hogy ő is Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberré váljék ! lm e gondolatoktól áthatva, ily szives figyelmeztetéssel s jóakaró szavaim meghallgatása iránti legszebb remenyek közt avatom be ez ártatlan kisdedet a keresztség által Krisztus anyaszentegyházának tagjai közé s hogy az ő életéhez kötött reményeink annál alaposabbak legyenek, jertek ajánljuk őt be egyszersmind Istennek, buzgón imádkozva hozzá e szerint: Nagy Isten ! a te hatalmadnak ragyogó tüköré a mindenség, mely az időnek teljességében akaratod által jött létre, vagy a mint a szent
