Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)

Első rész: Keresztelésiek

28 két. Bizonyára méltó ok arra, hogy reményetek éltető, örömetek boldogító legyen. Azonban a család mint a társadalom tagja, avval oly szoros összeköttetésben van, bogy ezt amaz nélkül, a családot a társada­lom körén kivül gondolni sem lehet; világosan mutatja ez, hogy egy kisded születése, mely nagy jelentőségű a családi életre, nagy egyszersmind a társadalomra nézve is. Az a szív, mely most nem szolgál egyébre, mint hogy a vér szabályos keringése által az életet fentartsa s a test fejlődését eszközölje, egykor az érzelmek és szen­vedélyek forrása lesz ; az a fő, mely most gondtalanul pihen a pólában, egykor gondolkozni, fürkészni s tán teremteni fog. Vájjon nem érdekli-e a társadalmat, hogy tagjai miként gondolkoznak s minő érzelmeket és szenvedélyeket táplálnak keblökben ? Hiszen ezek adnak irányt magának a korszellemnek, ezekbe van letéve az emberiség tökéletesedése vagy olykori látszólagos visszaesése. Ám az általános haladást még akkor sem szabad kétségbe von­nunk, ha itt vagy ott koronként hanyatlást tapasztalunk. A felhő, mely rövid időre eltakarja a nap arany tányérát, hátráltathatja ugyan, de föl nem tartóztathatja a gabonaérést. így van a társa­dalom fejlődésével is. De épen mivel erre az élő nemzedék foly be a maga törekvéseivel, mi természetesebb, minthogy gyermekeink­ben a társadalom a maga jövendőbeli harczosait üdvözli, tehát ugyszólva ez is részt vesz a család örömeiből és testvérileg meg­osztozik reményeiben. És erről jó megemlékeznünk Keresztény Atyámfiái! nehogy gyermekeink nevelésénél eltéveszszük szemeink elől a társadalom érdekeit. Nem ritka eset ugyanis, hogy a szülők erről teljesen megfelejtkezve, azokkal olyformán bánnak, mint kincsével azon fösvény ember, a ki földbe ássa azt vagy elzárja s azt hiszi, hogy aran}Tainak nincs más rendeltetése, mint hogy őt gyönyörködtes­sék, hogy ő azokat titkos kamarájába elrejtőzve egyik tenyeréből a másikba számlálja; holott a pénz rendeltetése az, hogy szüntelen forgalomban legyen, minélfogva az evangéliumi gazda méltán vette el a talentomot attól a szolgától, a melyik nem tudott avval kereskedni. Hasonlat nélkül szólva, vannak emberek, kiknek a társadalom semmi hasznát nem veszi, kik annak idejében igen kedves gyermekek, okos fiuk és jó leányok lehettek, de az életben sehogy sem tudják magukat feltalálni, semmi ügyességnek jelét nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom