Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
26 büszke, ő maga boldog s élete gyönyörűséges azoknak, kik vele s kik az ő körében élnek. De hogy mindezek teljesedésbe menjenek, kérjünk Istentől életére áldást, igy imádkozván : Isten! ki a megszomorodottakat megvigasztalod s a bánattól lesújtottak szivét új öröm-adással ismét fölemeled. Imádunk tégedet e kisded bölcsőjénél, melynek ringása gondviselésedre oly hathatósan emlékeztet! Oh légy áldva mitólünk, hogy megújítottad e házaspáron a te kegyelmedet s nem hagytad el őket, mig keservök völgyében vigasztalanul bujdosának. Uram, kihez fordulhatnánk az élet változásai között máshoz kívüled ? Kiben remélhetnénk és bizhatnánk rajtad kívül, ki felül állsz minden változásokon ! Esedezünk azért, fogadd védelmedbe e kisdedet, hogy a remény, melylyel a szülők az ö életén csüngnek, meg ne hiúsuljon. Azon veszélyek között, melyek különösen a bölcsőt környezik, légy neki gondviselő édes Atyja, vigyázzanak rá a te szemeid s őrködj felette angyalaid által. Adj neki hosszú és boldog életet. Legyen ő egykor áldás szülőire és az anyaszentegyházra nézve. Tedd fogékonynyá szivét azon tudomány iránt, melyet szent Fiad hirdetett, hogy váljék hiv harczosává az igazságnak, felkent bajnokává az erénynek. Hallgass meg minket kérésünkben Mi Atyánk stb. (Keresztelés mint fennebb.) Istennek ajánlunk immár téged, új hajtása két erős nemzetségi törzsnek, ifjú tagja a régiség által tisztes keresztény anyaszentegyháznak. Élj hosszasan és boldogan. Nevekedj szülőid és barátaik örömére, élj a haza és közügyek javára. Amen. IV. Oly családnál, hol több gyermek van. Kezeinket hozzád emeljük, imáinkban téged keresünk, oh Isten ! midőn ez ártatlan csecsemőt a keresztény anyaszentegyháznak akarjuk polgárává tenni. Oh légy mellettünk, bennünk s velünk most és mindörökké. Amen. Keresztény gyülekezet! Kedves Atyámfiái! Mindnyájan tudjátok, hogy a családi életben mily nagy jelentőségű egy kisdednek születése, egyfelől azokért az aggodalmakért, melyekkel az össze van kötve, a mit bármily bölcsészi hideg vérrel vegyen is valaki, lehetetlen nem éreznie, hogy új élettel mindig régi élet van koczkáztatva, sőt hogy egyszerre két élet forog kérdésben: az anyáé és a gyermeké, kik úgyszólván egymásért vannak kölcsönös veszélynek
