Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
18 megilletődés nélkül ? A ki megfigyelte, mily édesdeden rengeti és takargatja az kisdedét, mily gondosan védi még a szellő lebbenésétől is, nehogy a még gyengének valami megártson; a ki tapasztalta, mennyi örömet okoz annak úgy mosolya mint sírása: oh az bizonyára nem fog sem kételkedni, sem gáncsoskodni Isten bölcseségében, mely az embert ily tehetetlen állapotban hozza a világra; hiszen a nélkül a szülői hajlék legfőbb ékességétől, az édes anya a legkedvesebb időtöltéstől lenne megfosztva, ki természettől vett szent hivatását teljesiti akkor, mikor kisdede bölcsője mellett áll, azt ringatja, emlőjével táplálja, betegségében viraszt fölötte, mosolyában gyönyört lel, a szeretet titkos érzelmei által beszél vele s érette imádkozik. És teszszük ezt annál szívesebben, mert az idő, ha lassan is, de eltelik; a csecsemő, ha Isten életének kedvez, mielőtt észrevennők, kinő a pólakötőkből s a gyenge gyermek évek múlva már a család reményteljes tagjává lesz, testi és lelki fejlődésével napról napra újabb örömekben részesítvén a boldog szülőket. Igen, az örömekben tán nem lesz hiány s számíthatunk rá, hogy mindazon öleléseket, melyekben most mi részesítjük kicsinyünket, mindazon forró csókokat, melyekkel most arczának tejben úszó rózsáit megelevenítjük, egykor kamatostól visszaadják; csakhogy ezen ölelésekkel és csókokkal akkor igen valószínűleg egy-egy kérés lesz összekötve, melyet mi nem leszünk képesek megtagadni; mivel a pólakötők helyett tán bársony és selyem ruhák fognak kelleni, melyeket meg kell szereznünk, mivel a bölcsőben szép álmokhoz szokott gyermek örömmel csüng később is az álom tarka képein, melyeket mi is óhajtanánk számára még jó darabig megtartani, hogy minél később érezze az ifjúi képzelődések és való élet közötti nagy különbséget, a tapasztalás keserű csalódásait. Tán tisztemben járok el, Ai! ha e gondolatokhoz egy más szülői kötelességet is fűzök: a gondoskodást, az embernek azt a nemes tulajdonságát, mely szerint annak, a kinek életet adott, jövő jóllétét és boldogságát is a lehetőleg biztositni igyekszik: fut, fárad, nappá teszi az éjét is, csakhogy annál több örömben részesíthesse majd gyermekeit s a kenyér — az élet fentartása ezen legfőbb eszköze — megszerzésének gondját neki megkönnyítse. Ne gondoljátok azonban Keresztény Atyámfiái! mintha én e gondoskodás alatt csak az anyagi kincsek szerzését és azoknak a
