Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
14 volt s nem felejtkezünk meg a Szent Lélekről, azon mennyei erőről, melynek ihletése a Jézus halála után árván maradt tanítványokat megerősítette arra, hogy a nagy szenvedő erkölcstudományát, melyért ő életét áldozta fel, világszerte elterjeszszék, megalapítván a keresztény anyaszentegyházat, melynek terebélyes ágai mint szent sátor alatt az emberiség milliói keressék az üdv égi nyugalmát, boldogságukat, bizton haladván a föld sötété és tévösvényei között mennyei rendeltetésük nagy czélja felé. Vajha e kisded is, ha majd felnövekedik, hive lenne e tudománynak ! Vajha az ö hite és Istenben való bizodalma soha ne ingadoznék s mint erős kősziklára, arra alapitná jó s balszerencséje napjaiban boldogságát! Vajha ellenállhatlanul követné ama nagy és dicső elveket, melyek az evangéliumot s ebben főként az Ur Jézus tanításait az idők minden változásai mellett maradandóvá, örökérvényűvé tették s a melynek összesége e két főtételbe foglalható: «Szeressed Istent! Szeressed felebarátodat.'» Vajha része lenne neki is a Szent Lélek mennyei erejében, mely őt jóra serkentse s szép és hasznos dolgok végbevitele végett leikébe nemes bátorságot öntsön. Egy szóval mindent kifejezve : vajha e kisded is egykor igazán kereszténynyé lenne, keresztény a szó ama jobb értelmében, mely az igazságérző és hiv polgárt, a munkás és áldozatkész hazafit, a valódi embert fejezi ki és egyesíti magában. E gondolatnál Atyámfiái! a szülői kötelességek belátliatlan mezeje tárul fel lelkem előtt; mert hogy e csecsemő azzá legyen, a mivé lennie kell s mi lenni óhajtjuk, az leginkább a szülőktől függ, Isten után az ő kezökbe van letéve annak jövő sorsa, kifejlődése vagy ellianyagoltatása; testi életök mellett az erkölcsit is, erényeikkel vétkeiket is legtöbbnyire a szülőktől öröklik a magzatok. Ok fejlesztik ki a szokás, elvek és önpéldaadásuk által bennök a lélek természeti tehetségeit; ők teszik fogékonynyá gyermekeik keblét jó és rósz, szép és rút, nemes és nemtelen iránt.«Alma nem esik messze fájától» — e példabeszéd igazsága legtöbb esetben illik a szülőkre és gyermekeikre. Ezért int a szent liajdankor írója: (i Tanítsd meg a gyermeket az ö útainak módja szerént s még mikor megvénheszik is, nem távozik el attól.» Ez elveket és igazságokat tartva szem előtt, e kisdednek a keresztségben részesítése im e komoly perczében mit tehetnék
