Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2000 / 8.
TRIBUN 11 Mint sorozatunk előző alanyai, a sportriporterek többsége már gyermekkorától kezdve arról álmodozik, hogy egy mikrofon mögött ülve tudósítja az általa imádott sportág eseményeit. Nos, Máté Pálnak, a Telesport munkatársának anno eszébe sem jutott ilyesmi. 0 már felnőtt fiatalemberként döntötte el, hogy ebben a szakmában próbál érvényesülni. Jól választott.- Azért bizonyára te is sportoltál valamikor? - kérdeztük tőle.- Serdülő koromban futballoztam a 22. sz. Volánban, Rákoscsabán. De a sok edzés és a sok meccs már nem volt ínyemre, úgyhogy hamar félbeszakadt a pályafutásom. Már akkor is sokkal jobban szerettem például horgászni, meg aztán nem is a foci volt a kedvenc sportágam.- Hanem?- A jégkorong. Egy iskolás társam révén gyeplabdázni kezdtem - azt heti két edzéssel hobbiszinten is lehetett űzni s rengeteg hokist megismertem. Gyakran jártam meccsekre, a tévé előtt is mindig ott ültem, ha korongot adtak. Hatéves koromban egy svéd-szovjetet titokban a kulcslyukon át néztem végig, mert a szüleim a késői közvetítés miatt nem engedték, hogy fentmaradjak.- A labdarúgással kapcsolatban nincsenek ilyen korai emlékeid?- A '78-as argentínai világbajnokság idején voltam kilenc éves, akkor már követtem az eseményeket. S még egy jelenet nagyon megmaradt bennem: amikor egy kupameccsen Bene Feri úgy szerzett gólt, hogy kirúgta a Benfica kapusának kezéből a labdát, a portugálok meg alaposan megkergették a bírót, mert nem érvénytelenítette a szerintem is teljesen szabályos találatot.- Ennyire érdekelt a sport, s mégsem fordult meg a fejedben, hogy valamikor sportriporter is lehetnél?- Négyéves koromban buszvezető akartam lenni, persze sokan voltunk így ezzel az oviban. A későbbiekben már soha nem terveztem hosszútávra. Közlekedésgépészeti szakközépiskolában érettségiztem, részben tehát megmaradtam a buszoknál. De akkoriban már sejtettem, az nem nekem való. Elvégeztem a Tanítóképző Főiskolát, ám tisztában voltam vele, abból nem lehet megélni. Ezért '91—92-ben jelentkeztem a MUOSZ iskolájába, ahol külpolitikai újságíróként kaptam oklevelet. Külön sportszakot ugyanis kellő létszám híján nem indítottak. Szerencsémre azonban jóváhagyták, hogy a szakmai gyakorlatot a Rádió sportosztályán töltsem. Aztán, ahogy az lenni szokott, ott is ragadtam.- A sportrajongók azonban inkább a Duna tévéből ismerhettek meg.- Igen, '93 októberében a sportosztály vezetésével a rádiós Radnóti Lászlót bízták meg, s engem is hívott. Persze örömmel mentem, nagy szakmai kihívásnak tartottam, hogy tévénél is dolgozhatok, s egyre többször kerülhettem a képernyőre.- Mikor tudósithattál először Fradi-meccsről?- Bevallom töredelmesen, erre már nem emlékszem. Inkább olyan emlékeket idéznék, amelyek örökre megmaradnak bennem. Először is, '94 őszén egy negyedórás összefoglalót készítettem a Szpartak Moszkva elleni KEK-visz- szavágóról, ahol büntetőpárbajban jutott tovább a Fradi. A telt ház, az eufórikus hangulat engem magával ragadott. Meg is kaptam a letolást, mert állítólag kissé túlfűtött volt a tudósításom. Aztán egy év múlva nekem jutott az Anderlecht elleni BL selejtező visz- szavágója is, valamint a csoportmeccsek közül a Grasshoppers, a Real Madrid és az Ajax elleni idegenbeli találkozók is. Nem irigylem a mai pályakezdő riportereket. Gondolj csak bele, futballunk jelen helyzetéből kiindulva mikor lesz hasonló lehetőségük, hogy egy magyar csapat Európában is jegyzett együttes elleni, igazi téttel bíró mérkőzését közvetíthesse?- Az a madridi túra nem tartozhat a legkellemesebb emlékeid közé.- Enyhén szólva... Nem sokkal az érkezés után ellopták a táskámat a pénzemmel és minden iratommal együtt. A városból semmit nem láttam, hiszen a meccsen kívüli időmet az ideiglenes visszatérési engedély intézésével töltöttem. Török Laci volt olyan kedves, s befogadott éjszakára, az egyágyas hotelszobájába. A portás furcsán nézett ránk, mikor együtt kértük el a kulcsot a recepciónál. És akkor a mérkőzés kimeneteléről ugye nem is beszéltünk...- Vigasztalásként az Amszterdamban forgatott filmed komoly visszhangot váltott ki. Újszerű megközelítéssel tálaltátok a történteket, az egész ország felfokozott hangulatban, aggódva várta, mi lesz odakint?- Nekünk pedig sikerült bevinnünk a kamerát a stadionba, ahol megszólaltattuk a veszély ellenére is kiutazó magyar szurkolók csoportját. A hollandok nem voltak annyira ellenségesek, mint amire számítottunk, egyszer azért így is majdnem kirúgta valaki az operatőrünk kezéből a kamerát.- Sajnos azóta igazán rangos futballmérkőzést nem kaptál. Nem rajtad múlt...- A közvetítéstől függetlenül a mai bajnokik, de még a kupameccsek többsége sem vált ki hasonló érzelmeket belőlem. És valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül. Nem tagadom, magam is Fra- di-szimpatizáns voltam valamikor, ma mintha könnyebb lenne semleges szemlélőként kommentálni az eseményeket, ami egyébként amúgy alapvető kell, hogy legyen a mi szakmánkban.- A jégkorong az első számú sportágad a TS-nél. A dunás időszakodból melyik volt a legemlékezetesebb hokiközvetítésed?- Talán amikor a Fradi megfosztotta a bajnoki címétől a szuperfavorit Dunaferrt. Minden Kereső Árpád csapat mellett szólt, a bajnoki döntő meccsein azonban a zöldek diadalmaskodtak, 6-7000 szurkoló előtt a BS-ben. Nem azért szorítottam legbelül a Fradinak, mert egykoron az volt a kedvenc klubom, hanem mert gyengébbnek tűnt. Óriási meglepetésnek számított a győzelem- Mit közvetítenél szívesebben? Egy BL-meccset a Fradival, vagy mondjuk a Salt Lake Cily-ben rendezendő téli olimpia hokidöntőjét?- Nehezen tudnék dönteni. Utóbbinak nagyobb a realitása, de egyenlőre ez is csak az álom kategóriába tartozik. Maradjunk any- nyiban, hogy mindkettőről egyformán szívesen tudósítanék. Naszály György A góllövő boldogtalansága Petar Marasliev neve alighanem a mai fiatal szurkolói generációnak nem sokat mond. Jómagam 11 éves srácként láttam őt futballozni a Népstadionban a Fradi ellen, 1969 októberében. A Bajnokcsapatok Európa Kupájának 1969/70-es kiírásában a zöld-fehérek a CSZKA Szófia csapatát kapták ellenfélnek az első fordulóban. Akkoriban a bolgár gárdák ellen csakis a győzelem volt elfogadható, bár országuk labdarúgása feljövőben volt. Kijutottak az 1970-es VB-re és Zsekov a félelmetes középcsatár, Európa Aranyci- pőse, legjobb góllövője lett. Manapság Marasliev úr egy bolgár informatikai cég képviselője, mely vállalat japán berendezések behozatalával és képviseletével foglalkozik Bulgáriában. A budapesti vásárváros kiállítási területén futottunk össze véletlenül - de mert ismerős volt a név -, hamarosan a futball is szóbakerült, no és persze az emlékek. 35 ezer néző előtt Szófiában kitűnően kezdtek a hazaiak, és Zsekov két találatával az 50. percben már kettő góllal vezettek. A Fradi azonban magára talált, feljavult a védekezés, és egyre veszélyesebbek lettek a kontraakciók. Rákosi Gyula remek gólja után már viszonylag elcsendesedtek a CSZKA-rohamok, és a zöldek bizakodva tekinthettek a visszavágó elé.- Hogyan is volt azon a hűvös szófiai estén? - kérdeztük Maraslievet, a kiváló szélsőt.- Látja, ezt megemlegettük. Zsekovval az élen rohamoztunk, helyzeteink voltak, gólt lőttünk a meccs elején. Jakimov remekül irányított, hátul Zafirov és Gaganelov "takarított", majd jött egy újabb Petar-bomba (Zsekov is Petar - A szerk.). A Fradi mégis felállt a padlóról, és tényleg elkezdtek úgy játszani, ahogyan és amiért mindig is tartottunk a magyaroktól. Kiadogattak minket, kiválóan lassították a játékot, majd lőttek egy gólt... tudtuk, hogy nehéz visszavágó lesz! A Népstadionban a hűvös időt a Ferencváros és a 30 ezer néző hamar felforrósította. A Géczi-Bálint, Páncsics, Szűcs, Megyesi-Horváth, Rákosi-Szőke, Juhász, Branikovits, Katona összeállítású Fradi alaposan belekezdett. Dr. Lakat Károly "tanár úr" csapata hamar jelezte: az egy gól kevés lesz a vendégcsapat számára! Szőke bomba, Branikovits kilépés a védők közül, és máris 2-0 a mieinknek. Jöttek az újabb helyzetek is, ám a félidő vége előtt váratlanul...- Remek labdát kaptam válogatottbéli társamtól és barátomtól, Nikodimovtól - veszi át a szót Marasliev, majd folytatja: Némi szerencsével nálam maradt a labda a védők között, és sikerült betalálnom, így 2-1 pontosan, mint az első meccsen!- Mi történt a második félidőben?- Csak azt éreztük, a magyarok jönnek, mint a fergeteg, mintha be sem találtam volna! Teljesen a kapunk elé nyomtak minket, és a közönség tombolása közepette tovább rohamoztak, és a félelmetes bombázó jobbszélső is lőtt egyet, és 1-4 lett a vége számunkra! Tudtuk, hogy jobbak a magyarok, de mégis hittünk a továbbjutásban!- A Fradi előtte VVK-győztes volt, UFFA-döntős volt, majd pár év múltán 74/75-ben KFK-döntőt vívott Dalnoki mester gárdája - szóval igazi sikerkorszak volt ez. Mi volt a helyzet a CS7KA-val a meccs után?- Letörtek voltunk nagyon, ez természetes. Hosszú távon azonban nekünk is jó 10 évünk következett. A BEK-ben egyszer kivertük az Ajaxot, Szófiában az én gólommal nyertünk, döntetleneztünk a Liverpoolal is, és a csúcs: 1981-ben BEK-elődöntőt játszottunk a Bayern Münchennel, és Rummenigge, Breitner, Hoeness is fejet hajtottak Szófiában, mert 4-3-ra nyertünk. Akkoriban én már csak csere voltam, és után 34 évesen vissza is vonultam!- Jelenleg országaink labdarúgása nem remekel, de Önöknek legalább volt legutóbb pár jó évük is...- Igen! Stoicskov, Ivanov, Balakov, Jordanov a "nagy generáció" maradandót alkotót a válogatottban, és Európa csapataiban Barcelonában, Sportingban, Stuttgartban... ám kiöregedésük után, most bizony nehéz a helyzet. Pénztelenség, gazdasági gondok, aki teheti, elmenekül otthonról más bajnokságokba, elhanyagolt utánpótláskezelés... szóval lesz honnan felkapaszkodnunk. Bizakodom mégis, és üdvözlöm a magyar sportbarátokat, nemes ellenfeleinket a ferencvárosi játékosokat, és újra Bajnokok Ligája-béli szereplést kívánok Önöknek, higgyék el, van egy lelkes szurkolójuk Szófiában! Füzesi Péter
