Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
1997 / 7.
TRIBUN 3 Egy meccs, amelyet soha sem fejeitek be H a Rudas nem érkezik meg, komolyan mondom, nem tudom, hogyan állunk fel - morgolódott Berkessy edző két óra előtt néhány perccel. Eközben Dankó játékvezető egyre gyakrabban pillantott az órájára, sőt kilátásba helyezte azt is, hogy ha fél háromkor nem lehet elkezdeni a meccset, akkor az elmarad... Végül mégiscsak elkezdődött az eredetileg két órára kiírt mérkőzés - jóval a Dankó sporttárs által megjelölt időpont utón - 1944. október 29-én az Üllői úton, tizenhatezer néző előtt. De nem minden nehézség nélkül: a majd' háromnegyed órás csúszás ellenére, a lila-fehérek nem tudtak teljes csapattal megjelenni a kezdésnél. Tihanyi kapus ugyanis ügyetlen menyasszony módjára, öltözött, s amíg nem vette fel ancúgjait, Zsengellér Gyula állt a háló elé, aki az első két-három percben sikeresen őrizte az Újpest kapuját... S hogy miért volt ez a nagy zaklatottság? Nehéz idők jártak akkor: a postások általában behívót, gyászjelentést vagy részvéttáviratot kézbesítettek, az újság és a rádió első híre pedig a frontvonal alakulása volt. A hadi helyzet miatt kicsit akadozott ugyan a futballbajnokság, ám a várható nehézségek miatt a kiírást elkeresztelték hadibajnokságnak, s ezzel minden probléma „át lett hidalva". Hát ilyen körülmények között kezdődött a rangadó, amelynek első félidejében - ahogy ma mondanánk - az Újpest jobban függetlenítette magát a körülményektől, s Várnai révén megszerezte a vezetést. A második játékrész elején a Fradi azonnal kialakította hadállásait a vendégek kapuja előtt, s ennek a 65. percben lett meg az eredménye, amikor is Sárosi doktor közelről egyenlített. A 74. percben szó szerint hadiállapotok uralkodtak a pályán (is): az ügyeletes rendőrtisztnek félbe kellett szakíttatnia a „match"-et, mert a légtérbe ellenséges repülőgépek nyomultak be, ilyen helyzetben pedig nem lehet normálisan futballozni. Hát még szurkolni... Dankó sporttárs rövid idő múlva - már az öltözőben - úgy határozott, folytatni kell a találkozót, ennek pedig egyetlen feltétele volt a rendőrség szerint: ki kell üríteni a tribünöket. A csapatok tehát ismét kikocogtak a pályára, ám a nézők nem bírták elviselni a mellőzöttséget, betörték a kapukat, s elfoglalták az állóhelyeket. Az ügyeletes tiszt, vitéz Bejey Árpád ezt látva, nem dönthetett másként: „... Budapest légterében ellenséges repülőgépek gyülekeznek. A közönség előtt való játékért felelősséget nem vállalunk, tehát - mivel a kiürítés nem sikerült - a mérkőzést be kell szüntetnünk." Másnap az MLSZ megsemmisítette az 1-1-es eredményt, és újrajátszást rendelt el november 1-jére. Némi meglepetésre, az Újpest elöljárói fellebbeztek a határozat ellen, aminek a szövetség illetékesei helyt is adtak. A fradisták szerint sikerült az Újpest „driblije", így megmenekült a várható vereségtől, de legközelebb, vagyis december 8-án, nem kerülheti el a vesztét! Nos, az új időpontban sem volt meccs. S hogy miért? Szinte lehetetlen kideríteni, már ötvenhat évvel ezelőtt is csak találgattak a szurkolók és az újságírók... Történt, hogy a Sporthírlap tudósítója fél kettő után, útban az FTC-stadion felé, a Szent István Kórháznál újpesti labdarúgókkal, többek között Zsengellérrel és Bíró Sándorral futott össze, akik úgy tájékoztatták a zsurnalisztát, hogy a mérkőzés a légiriadó miatt aznap is elmarad. Fél három után mégis kinyitották a kapukat, a Fradinál pedig mindenki készen állt, ám Majorszky János, az Újpest Nyitva: mindennap 12-23 óráig jiamirát * Étterem 1056 Budapest, Belgrad rkp. 30. Telefon: 266-4672, 318-0723 Olyan, mintha egy öreg hajón költené el az ebédjét vagy a vacsoráját, a páratlan szépségű gellérthegyi panorámában gyönyörködve. Nemzetközi és kínai ételeinket eredeti ízvilágukban, klimatizált, elegáns környezetben fogyaszthatja el éttermünkben. Rendezvényekre kitűnő helyszín. (L)E(iYEN A VEJ\DÉOÍ7AK! igazgatója szerint, nem lehet megrendezni a találkozót, mert a játékosai elmentek óvóhelyet keresni. Sötétedésig, azaz négyig különben sem érne véget a találkozó. Arra a kérdésre, hogy Szuszáék a kórházig miért nem találtak menedéket, a direktor nem volt hajlandó válaszolni... Erre az FTC játékosai edzeni kezdtek... Ezúttal december 25-re írták ki a Ferencváros-Újpest derbit, amely a hadibajnokság alakulása folytán szuperrangadóvá „nemesedett", ugyanis mindkét csapat tizenhat ponttal - tíz mérkőzés után kilenc győzelemmel és egy vereséggel - állt, a zöldek jobb gólarányuknak köszönhetően (43:10) vezették a tabellát a lilák előtt, akik 35 gólt rúgtak, és 16-ot kaptak. De hiába előzte meg nagy várakozás ismét a mérkőzést, hiába tolongtak az emberek az Üllői úton - lehettek vagy tizenötezren -, hiába volt kifogástalan a talaj karácsony napján, a két csapat játékosai szomorúan vették tudomásul: harmadszorra sem tudnak (teljes) meccset játszani a riválissal. Néhány perccel azelőtt, távbeszélőn jött a hír az őrsről: a hatóság visszavonja az engedélyt a rendezésre, az Üllői út végén már dübörögnek a tankok, hallatszanak a lövések, ezért a játékosok öltözzenek át, és a szurkolók menjenek haza, de ne úgy, minta múltkor... A tömeg lassan eloszlott. Ezt a Fradi-Újpestet végül már nem játszották le, a hadibajnokság az 1945-ös események miatt félbeszakadt. Az 1-1-et viszont a statisztikák hozzáadják a két csapat teljesítményéhez, de ez a lényegen nem változtatott, s hogy egy mai szóhasználattal éljünk: ennek a meccsnek és a bajnokságnak lőttek.- Legalább mi nyertük a bajnokságot - mondták a fradisták, amire az újpestiek csak egyvalamit tudtak válaszolni: - Úgy, hogy minket nem győztetek le. Hazafelé ballagva valamiben azért egyetértettek: kit érdekel a háború, ha egyszer a Fradi és az Újpest játszik egymás ellen?... A mérkőzésre háromszor is kilátogató több ezer ember közül a békét sokan nem érhették meg. Pedig ha tudták volna: az első győzelmét (1-0) éppen az Újpest ellen érte el a Ferencváros... Nemes Károly
