Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2003 / 3.
TRIBUN Hargitai Károly, az FTC egykori elnöke is meleg hangon emlékezett Nyilasira.. A Nyíl albumhoz az előszót, a nagy példakép, Albert írta! Három Nyilasi az Üllői úton! Tibi és Bálint apjuk szentélyében, az Üllői úti stadionban. Gondolom az ő autogramjait - és nemcsak idehaza, hanem a bécsiek is őrzik. Véletlenül láttam meg, amint Bécsben, a Gerngross áruház díszasztalánál Tibi osztja az aláírt képeslapjait. Nekem áruházban mély ilyen örömteli találkozásom nem volt... Takács Tibor, az FTC egykori alelnöke - örökös Nyilasi rajongó! Az Ezüstcipő megnyerésekor az Üllői úton Arany- cipősként ünnepeltük Nyilasit. A pécsiek elleni mérkőzésen mindenki külön szurkolt még annak is, hogy Tibi rúgjon két gólt, mert a hírügynökségek szerint azzal az európai góllövőlista élén végez, azaz Aranycipős. Édesapámmal mi is szorítottunk Nyilasinak, és bár a lelátón alacsony sorban ültünk, azt láttuk, hogy a mi kedvencünk másodszor is a hálóba talál. Akkorát ugrottunk a gólnál, hogy majd beestünk a pályára. Apámnak Toldi és Sárosi volt hajdanán a sztárjátékosa, így most már nekem is voltak magasan jegyzett európai klasszisaim: Albert Aranylabdája után, Nyilasi immár Aranycipős! Akkor nagyon boldog voltam, de a dühöm határtalanná vált, amikor megtudtam, hogy egy bulgár csatár műtétje után(!) „véletlenül" öt gólt rúgott utolsó meccsén és ezzel egy góllal megelőzte a mi Tibinket. Még most is rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. A két évtizeddel ezelőtti öröm, és Nyilasi ünneplése, az ő akkori boldogsága azonban mindig megdobogtatja a szívem, mert a jó érzések - akármi történjék is - mindörökké élnek... ifj. Medgyessy Lajos, a Fradi busz vezetője Immár egy évtized telt el azóta, hogy az a bizonyos tavaszi „hadjárat" a ferencvárosi érzelműek szívét alaposan megdobogtatta. Nagy élmény volt a Nyíl-csapat valamennyi vidéki útja - hangulat, lelkesedés és győzelmi vágy, ez a hangulat bizony majd szétfeszítette a buszt. Húsz éve vezetem a „zöldnyílt", a Fradi buszt... de ilyenhangulat soha nem volt, mint az akkori „Zöld Sasos" korszak kezdetén. Tibi? Ő egy olyan egyénisége volt játékosként, majd edzőként a Ferencvárosnak, hogy nem túlzás azt mondani: pótolhatatlan. Örülök, hogy az ő vezérlete alatt oly sok szép emlék felé kormányozhattam a ferencvárosi autóbuszt. Még egy nevezetes dolog: édesapám játékosként, én immár edzőként szállítottam milliók Nyilasi Tibijét... 15
