Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2000 / 8.
16 TRIBUN MÉSZÁROS JÓZSEF... K ispesti kölcsönjátékosként az 1947-es mexikói túrára engem is elvittek, s bizony határtalan volt az örömöm. 1947-ben az amerikai kontinensre utazni... Ez a túra akkor óriási dolognak számított. Azért is lepődtem meg annyira, hogy volt olyan játékos, aki lekéste a találkozót, és valami buta dolog miatt itthon maradt. Mint minden az életben, valakinek ez is szerencsét hozott. Szőke Jancsi shortban kikísérte a csapatot, viccelődött velünk, aztán egyszercsak szóltak neki a vezetők, hogy Jancsi, utazz velünk, mert egy fő hiányzik! Mivel a papírjai rendben voltak, Szőke nem vacil- lált sokat, felszállt a vonatra. Induláskor az ablakból kihajolva a világ legtermészetesebb hangján szólt a haverjaihoz: - Fiúk, mondjátok meg a muternak, hogy elmentem Mexikóba...- Az élményen túl, mit hozott neked ez o túra?- A jövőm szempontjából is jelentős volt, hiszen Mexikóban a vezetők sűrűn hangoztatták, hogy személyemben - aki építő-szervező játékos voltam - megtalálta a csapat Sárosi dr. utódját. Gyurkának is tetszhetett a játékom, mert ő is támogatta az Üllői útra kerülésem. Egyébként ezen a mexikói túrán életveszélybe is kerültem! A Houston-Texas-Mexico City járaton, a felszállás után közvetlenül kinyílt a repülőgép ajtaja, s bizony, ha nem vagyok leszíjazva, a légörvény kiszippanthatott volna... Csak úgy emelkedtem ültő helyzetemben, hát borzasztó volt.- A túrával kapcsolatban valami kulisszatitok?- Elmondok egy kevésbé ismert esetet, amit eddig nem publikáltak soha, persze nem is lehetett. Bizony ebből a híres túrából majdnem nem lett túra! Ugyanis Prágában távirat várta a csapatot, hogy Rákosi Mátyás letiltotta az utat. Sárosi Gyurka elolvasta, majd összetépte Rákosi táviratát! Aztán mentünk a repülőtérre... Amint a hazaérkezéskor megtudtuk, végül is Tildy Zoltán köztársasági elnök kezeskedett a Fradiért, így „nem térítettek el" bennünket! Rákosi később nem szólhatott semmit, hiszen ugyanannyian érkeztünk haza, vezetők és játékosok, mint amennyi kiutazott, senki sem disszidált. Dehogy disszidáltunk, örültünk, amikor a budaörsi repülőtéren hazai földre léphettünk. A repülőtér személyzete is velünk örült, sőt még a vámtisztek is. „Elfelejtettek" bennünket megvámolni... Kinizsi-mezben 1951 júniusában hú ' Mészáros címeres mezben (Budapest válogatott) az Üllői úton A ligha volt boldogabb ember Pesten 1948 júniusában, mint Mészáros, amikor megtudta, hogy ő a válogatott középcsatára.- Szombaton egész nap a hivatalban dolgoztam - meséli Mészáros-, délután pedig moziban voltam. Este, amikor kijöttem a moziból, a Népsportból tudtam meg, hogy Deák Feri beteg, és én játszom a románok ellen.- Mit érzett az első pillanatban? - kérdezzük.- Nem akartam elhinni. Vasárnap délben fél 12-kor, amikor a csapattal találkoztam, Bukovi Marci bácsi közölte velem, hogy én játszom a középcsatárt. Ekkor már határtalan boldogság fogott el.- Nem volt lámpaláza? - Nem először játszottam én nagy közönség előtt. Sokszoros B-válogatott és legalább tizenötszörös válogatott tartalék vagyok. Félni tehát nem féltem. Az a pillanat azonban, amikor a címeres mezt magamra húztam, valami leírhatatlan érzést keltett bennem. Mészáros József az interjú idején még kispesti játékos volt, rövid idő múlva azonban már a ferencvárosi csatársort dirigálta. ...mint a válogatott újonca ooo amikor még a mexikói túrára emlékezhetett
