Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
1996 / 3.
- Milyen voll Szentföldön a karácsony?- Nem is tudom, otthon szebb lett volna. Apámtól kaptunkegy icipici műfenyőt, az elé tettünk két piros gyertyát, s 24-én este megpróbáltuk úgy érezni, hogy beköszöntött az ünnep - meséli a középső Albert. - Azért jól éreztük magunkat, mindenképpen jobban, mint ahogy én érzem magam mostanság a klubomnál.-Nocsak, akkor alkalmasint beszéljünk a futballról. Mi történt?- Ugyan, nem is érdemes a témával komolyabban foglalkozni. Annyi jó csapatnál játszó magyar van, hozzájuk képestén aligha vagyok érdekes. Egy üzemi csapatban futballozom, vagyis jelenleg éppen nem, mert sérült vagyok.- És milyen Izraelben egy ilyesféle üzemi csapat?- Ha belegondolok, még annak sem mondanám, nevezzük inkább családi vállalkozásnak. Négy testvéré az egész. A legidősebb az elnök, az utána következő a menedzser, a harmadik egy autókereskedő, tőle kapják a játékosok a kocsikat, amúgy ő a juniorok edzője is. A negyedik csak csendestárs. Acsapatból ők csináltak élvonalbeli együttest. Régebben még a harmadosztályban vergődtek, aztán másodosztályúak lettek, mi több, az utóbbi három-négy évben az első és második vonal között pendliztek. Mára ellenben stabilan bent tudnak maradni, s ezért kicsit el is szaladt velük a ló. Csak jövőre akartak UEFA-kupás helyen végezni, ám a kezdeti sikerek után úgy érezték, velem annyira megerősödtek, hogy illene már most a spiccen végezni.- Ez sikerülhet?-Szerintem nemigen. Itt én vagyok, illetve voltam a legnagyobb sztár. Miután leigazoltak, a csapattársaim és az újságírók közül Egy Albert, Patrick is többen megkérdezték, minek jöttél ide? Néha magam is éreztem, hogy nehezen tudnak követni a többiek. Nem értik meg például azt az egyszerű trükköt sem, hogy jobbra nézek, s nagyjából pontosan adom balra a labdát. Ráadásul időközben edzőváltás volt, s az új tréner még az átlagosnál is kevésbé imádja a támadó futballt. Nála nem létezik olyan poszt, hogy irányító középpályás, kizárólag a bombabiztos, deffenzív foci híve.- Nemrég járt kint az édesapja. Miként fogadták az Aranylabdást?- Eleve a klubot fenntartó testvérek hívták meg őt, s élvezték, hogy villoghatnak vele. Más kérdés, hogy szegény apám éppen két sikertelen meccsünket látta. Az első döntetlenre végződött, s jól játszottam, a másikon kikaptunk, s azóta sem tudunk nyerni. Egyébiránt látni kellett volna elnökünknekaz arcát, milyen büszke volt, amikor bemutathatta az Apoel Haifa tulajdonosának, a Közel-Kelet egyik legnagyobb halkereskedőjének a fatert. Amúgy kevés dologra lehetnek büszkék. Az egyesületünknek nincs saját stadionja, a klubépületről meg ne is beszéljünk.- De beszéljünk.- Jó, bár tényleg nem nagy élmény. Egy kétszintes épület: alul az egyik testvér éttermével. Van még egy iroda, ahol akár teniszpályákat is bérelhetnekazutcáról betévedők. Az emeleten van egy kis helyiség, az volna az öltöző, mellette egy hasonló kaliberű luk, ahová bezsúfolódunk taktikai értekezlet címén. A taktika különben a pályán nem érzékelhető. Hetven percig futnak, aztán elfáradnak. Az erőnlétük azért objektíve tán jobb, mintáz otthoniaké. Profizmusról persze nehéz beszélni, amikoraz idegenbeli mérkőzésekre úgy utazunk egy-kétszáz kilométert, hogy mezben, nadrágban, sportszárban, alatta sípcsontvédővel ülünk fel a buszra, mivel csupán a találkozó előtt harmincnegyven perccel érkezünk meg a stadionba. Csak a gyúrónk igazán profi: ő masszírozta Pelét és Beckenbauert a New York-i Cosmosban,..- Hogy fest a bérelt, hazai aréna?- Tavaly volt szerencsém a Bajnokok Ligájában tapasztalatokat szerezni, s mondhatom, nem egy Bernabeu. Egy tízezres kopott létesítény, általában 2500-3000 nézővel.- A magánéletben azért ideálisabbak a körülményeid.- A lakás szuper, s amikor jól ment, mindent megvettek nekünk. Egy- két berendezési tárgytól a gyerekpelenkáig, fürdetőkádjáig bezárólag. Mint mondtam, autót is kaptam a kereskedéssel foglalkozó bátytól. Az első vereség után - amit külföldiként azonnal a nyakamba varrtak -, sajnos épp, ellopták az autóm, és sértődötten nem adtak újat. Meglehetősen gyermekien reagáltak, más kérdés, hogy az én fiammal toltak ki. Sehová nem tudtunk menni a gyerekkel, csak a közeli parkba. Még a szupermarket is elérhetetlen távolságba került. Néhány nap múlva visszaadták a kocsit. Azóta inkább nem kérek semmit. Más tészta, hogyafizetésemmel is akadnak gondok. Finoman szólva nem teljesítenek a megbeszéltek szerint.- Betevőre azért futja. Mi volt a karácsonyi menü?- Rögtön mondom, csak szeretném leszögezni: nekem 29 évesen a fiam jövőjére kell gondolni, tehát nem mellékes a focival keresett pénz. Az ünnepi étkekkel nem volt probléma, jóllehet, meg sem próbáltunk alapanyagokat beszerezni holmi töltött káposztához. A feleségem töltött-rakott pulykát készített, nagyon finom volt. Egyébként sokat jelent, hogy itt van velem a család. 4
