Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)

1998 / 10.

4 TRIBUN Az Esti Kupa döntőben ez a két gárda győzött: Balról: Thomman, Dálnoki, Virág, Forgács, Csekő, Gregor (civilben) Simon, Hruby, Ezinger, Rákosi, Erdész. Elől: Tarsoly Volt egyszer egy Esti Kupa Az esti mérkőzések már, a negyvenes évek elején népszerű­ek voltak. A Latorca utcai Elektro­mos pályán a Szt. István kupáért igen nagy csatákat vívtak a csa­patok. A hangulatos mérkőzése­ket a közönség kedvelte, telt há­zak előtt játszották a mérkőzése­ket. A Ferencváros kétszer is megnyerte a kupát, és a hagyo­mány 1945 után is folytatódott. Ekkor már Esti Kupa néven írták ki a mérkőzéseket. 1954-ben az FTC (akkori nevén Bp. Kinizsi) sorra győzte le ellenfeleit, s a döntőben a Vasas elleni 3-1, a kupa elnyerését jelentette. Még emlékezetesebb az 1957-es siker. Az FTC Ausztráli­ában túrázott, s az itthon maradt játékosokból álló „kis Fradi" ala­posan kitett magáért. Előbb a lengyel Ruch Chorzow ellen 2-0-ra, majd s Haladás ellen 1- 0-ra győztek a fiatalok. Ezeket a találkozókat Csepelen villany­fénynél rendezték. A döntőre azonban a Népstadionban, dél­utáni világosságban került sor. (A Népstadionban akkor még nem volt világítás!) Nagy küzdelem­ben a „kis Fradi" legyőzte a jó erőkből álló MTK csapatát. A Fradi fiataljai óriási lelkesedéssel játszottak, szinte végig rohamoz­ták az egész mérkőzést. Rákosi Gyula ezen a találkozón szerezte első gólját az FTC csapatában: a 46. percben Tarsoly, Dálnoki volt a labda útja. A jobbszélső beadá­sát Rákosi előrevetődve, mintegy 6 méterről védhetetlenül fejelte a kapu bal oldalába. Ezzel már 2- 0-ra vezettek a fiatalok. A kö­vetkező percekben - bár Gregort (Gregor Józsi édesapja) a játék­vezető kiállította, és Horváth ka­pus is megsérült - sikerült egy góllal megúszni az MTK rohamo­kat. Az FTC emberhátránya a 75. percben megszűnt. Bukovi az MTK edzője a Rákosiba durván belerúgó Karádit lehívta a pályá­ról. Nem a játékvezető, hanem Bukovi állította ki a sportszerűtle­nül játszó fedezetet! Fradista volt - nemes ellenfél lett - fradista maradt! 1975. április 23. száztízezer fanatikus (közöttük ezer fradista) a belgrádi Marakana (így írják) poklában. KEK elődöntő visszavágó a Crvena Zvezda és a Ferencváros csapatai között! Pusztai Laci a néhai kiváló szélső (de szörnyű ezt még leírni is) a léc alá bombázott egy be­adást és 1-0 a javunkra az I. félidőben, iszonyú erővel nyomnak a piros csíkosok a II. játékrészben és megtörik a jég, szinte felrobban a lelátó a Delije híveinek tombo- lásától: Kéri góljával, egyenlít a Zvezda! Emlékezzünk, az első budapesti derbin 60 ezer remek hangulatot teremtő zöld fanatikus előtt Branikovits gólját egyenlítette ki Szavics ugyanígy, de akkor jött Magyar Pista és nyert a Fradi. Belgrádban más a forgatókönyv: Eschweiler, a né­met bírók legszigorúbb tekintetű könyörtelenje, kiállítja Bálintot és Filipovics betalál - Kéri átadásából: 2-1 „oda”-10 ember itt, ám szerencsére Megyesi Pista hig­gadt és elegáns büntetője jogos egyenlítést hoz, 2-2 és döntőben a Ferencváros! A közönség dobál, köpköd, pa­dokat gyújt fel - ám Mihics edző sportszerűen gratulál és a válogatottakkal teletűzdelt (Radovics, Szuszics, Jankovics, Szavics) is ezt teszi, élükön Kérivel ki első­nek nyújt kezet a mieinknek. Kicsoda is Ladislao Anton Kéri? Nos nemrégen szabadkai ismerőseink segítségé­vel beszélgettünk: „Szabadkai srác voltam, ott kezdtem a Spartak Subotica hátvédjeként! Édesapám magyar volt és példá­ul fanatikusan szurkoltunk az 1970-es kézilabda BEK döntőben az FTC-nek a Kijev ellen. Környezetünkben „túltengett” a fradihívők száma, a mi családunk sem ló­gott ki a sorból. A 60-as évek FTC sikereit együtt ünne­peltük meg a távolból. Közben én a „belgrádi Fradi" a Zvezda játékosa lettem. Rivaldafénybe kerültem, később Európát is megjárt (Szuszics: Paris SG, Filipovics: Benfica, 0. Petrovics: Fener) sztárok közé!- Magyarként nem volt a származás hátrány?- Elmondhatnám, de tényleg nem! Tisztelték a mi fut- ballunkat (mármint a magyart) nagy ellenfeleknek - de barátnak is tartották őket! Albert, Mátrai, Farkas, Mészöly igazi elismert sztárok voltak. Amikor összekerültünk a Fradival... nos óriási kihívás volt számomra! Tudtam, bizonyítanom kell a Zvezdában és féltem is, de vártam is a meccset már nagyon! 1970-ben a Zvezda Dzajics ve­zetésével a BEK elődöntőig menetelt, többek között az Ú Dózsa 4-0ás legázolásával...- Ezt várták az FTC ellen is?- Továbblépést azt igen, de gólözönt nem! Az a gár­da, amely kiverte két döntetlennel a bombaerős Liver­poolt, mely idegenben elgázolta a Malmot, nos ez a csa­pat tiszteletet parancsolt! Legfeljebb egygólos vereséget vártunk Budapesten és ez bejött - de az a visszavágó... nyugodt, kiegyensúlyozott, határozott volt a zöld-fehér csapat, szinte lebénultunk a meccs elején!- Mit érzett az egyenlítő gólnál?- Kettős volt az érzés: óriási öröm, artikulálatlan üvöl­tés szakadt ki belőlem, de szinte azonnal- éreztem: még baj lehet, mert ez a csapat nem roppant össze a stadion pokoli légkörében, pedig Nyilasi az egyik legjobbjuk nem játszott - de ott volt Géczi, a remek véctefmük és a gyors, veszélyes csatársor. A11 -es után percekig süket, kábult csönd vett körül, hisz 10 ember ellen búcsúztunk el álmainktól, de őszintén mondom: megérdemelte a Ferencváros a továbblépést...- Hogyan alakúit további sorsa?- Nézze, peches generáció voltunk, mert 1979-ben az UEFA Kupa döntőjében a Möchengladbach győzött le minket a belgrádi 1-1 után egy szerencsétlen góllal Né­metországban - így két kupa is kicsúszott a kezünkből. Vándorbot, külföldi (francia) szerződés-anyagilag nem is panaszkodnék de 4 év alatt kétszer így, egyetlen gól­lal elbukni nagyon fájó!- Ma kiért szorít?- Magától értetődik. Hazámban a Zvezda sikerért, külföldön pedig az FTC bármely szakosztályának sporto­lóiért és ez így lesz, mert fiam is „kétnyelvű" és a zöld­fehér színek ott élnek a szívében tovább - mindkét csa­patnak még sok-sok sikert kívánok - csak össze soha többé ne sorsolják őket"! Füzesi Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom