Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
1997 / Könyvnap
10 TRIBUN ti és Zsolt 176 cm-t, Farkas és Vermes 168 cm-t, Stolmár 163 cm-t ugrott - így a 170 cm-es átlaggal a zöld-fehérek nyertek. Stolmár, a nagyszerű atléta tehát még magasugrásban is érmet szerzett. Természetesen arra az aranyéremre volt a legbüszkébb, amelyet a MASZ szigorú kiírása miatt csak kevesen tudtak megszerezni. Stolmár eredményei alapján ebben az évben ezt is kivívta! Némethy után immár a második fra- dista nyerte el. Tíz számban volt csúcstartó! 1921. október 16-án Székesfehérváron rendezték a 10 km-es gyaloglóbajnokságot. Ezúttal is Szabiár Péter győzött és pályafutása alatt a 9. magyar bajnoki címet szerezte! Egy hónap múlva a 30 km- es bajnokságot is megnyerte (2 ó. 53:46) és aranyérmeinek száma tízre emelkedett. Szabiár ebben az évben egy másik „tízes" széria büszke tulajdonosának is vallhatta magát. Tíz gyalogló számban tartotta az országos csúcsot! 1 mérföldes - 7:07.0 (1913), 2 mérföldes - 15:21.6 (1913), 3 mérföldes - 23:04.6 (1913) , 4 mérföldes - 32:36.0 (1921), 5 mérföldes - 43:05.0 (1921), 1500 m-es gyaloglás - 6:37.0 (1921), 3000 nies - 14:18.7 (1920), 10 000 m-es - 49:30.0 (1914) , 30 000 m-es - 2 ó. 42.23 (1913), 1 órás gyaloglás 11 574 m (1920). * Az atléták évzáró ülésén nagy ünneplésben részesítették Sióimért és Szabiárt - ők ketten érték el a legjobb eredményeket. Mindketten emlékplakettet is kaptak. A klub nagyszerű munkáját jelezte, hogy 60 atlétája ért el helyezést az év különféle versenyein! Még egy atlétahír: a hivatása miatt évek óta távolmaradó Toldi Sándort Tatabányára helyezték hitoktató lelkésznek, így ismét atlé- tizálhatott. Régi klubját nem hagyta el, sőt levelében ezt írta: „Jövő évben az FTC színeiben nagy eredményeket óhajtok elérni!” Palag Rózsika feltétele „Stolmár után az FTC másik klasszis atlétája halad a házasság réve felé: Némethy Jenő. Érdekes, hogy menyasszonya Palag Rózsika, a Stolmáréhoz hasonló feltételeket szabott. Az esküvő csak akkor lesz meg, ha Némethy a következő három eredmény közül valamelyiket eléri: 1500 m = 4:02 3000 m = 8:45 5000 m = 15:15" Némethy 1922-ben megnősült... A zongoraművész kivándorolt... Glatter Gyula, az FTC vízipólózója - aki magánéletében zongormű- vész volt - kivándorolt Amerikába. Az FTC addigi szerepléseiért plakettel ajándékozta meg a búcsúesten. Az úszószakosztály megválasztotta az új vezetőséget: Járitz Gyula (elnök), Speiseg- ger Ernő (intéző), Wenk János, Fazekas Dezső, Serény István (intézőbizottsági tagok). Újra vívtak Az 1921-es év karácsonyi „ajándéka” az volt, hogy a vívók bejelentették: a nyolc éve szünetelő szakosztályt ismét aktivizálják. Az 1914-ben II. osztályú csapatbajnokságot nyert gárdából a legjobb vívó, Beck főhadnagy a harctéren elesett, a többiek is szétszéledtek. Az újjáalakuláshoz Kleckner József, Florn K. Lajos, Mattyók László és Pick Jenő jelentkeztek. Olaszországi túra - 1922. január 17. Az FTC labdarúgó- csapata ezen a keddi estén érkezett haza zavaroktól terhes olaszországi túrájáról. A bonyodalmakat az okozta, hogy az olasz szövetség két pártra szakadt és az egyesületek egyik fele a régi, a másik az új szövetséget ismerte el. az FTC mindkét tábor csapataival mérkőzni kívánt, amely zavart váltott ki -olyany- nyira, hogy idehaza sokszor napokig nem tudták, hogy kivel játszik az FTC. Az FTC olaszországi útjáról a Sporthírlap írt összefoglalót: „Amikor a vonat begördült, az FTC játékosok az ablakoknál állottak és jókedvűen énekeltek. Percekig tartott amíg a játékosok és a kísérők lekerültek a vonatról. Ünneplések, szavalatok nem történtek, s ilyen körülmények között a játékosok csakhamar elszéled- tek. Egyedül Malaky Mihály körül képződött egy kisebb embergyűrű. És Malaky Mihály szokott mosolyával beszélni kezdett a túra részleteiről. A mi olasz kirándulásunk a zavaró körülmények ellenére a lehető legszebb rendben és a legsportszerűbben folyt le. Hogy a csapat mérkőzéseire rátérjek: Speziában egy napi pihenő után állottunk ki az FC Spezia ellen, s bár nagy fölényben játszottunk, csak 3:1 arányban győztünk. Az olaszok természetesen a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak a csapat mutatott játéka felől és este a banketten is olyan sze- retetben részesültünk, amit ritkán tapasztalhattunk. Van az olaszoknak egy régi kedves szokásuk: az, hogy a csapatkapitányok a mérkőzések előtt egymásnak virágcsokrot nyújtanak át és megcsókolják egymást. Ez a jó szokás azonban a banketten is megismétlődik. Ekkor az elnökök csókolóznak egymással. Nekem tehát hat banketten hat baráti csókot kellett váltanom az olasz elnökökkel. Az első speziai mérkőzés után szerdán újabb játékra állottunk ki az FC Spezia ellen. Ennek a meccsnek azonban inkább tréningszerű jellege volt, amelyhez képest a belépődíjakat is jelentősen mérsékelték. A játékban mi folytonosan változtattuk csapatösszeállításunkat és így is 7:0 arányban győztünk. Meg kell még jegyeznem, hogy útipodgyászunk Bo- zenban elveszett, de azután megkerült és így az első meccset idegen felszerelésben játszottuk le. Egyheti speziai tartózkodás után átrándultunk Li- vornóba, ahol mintegy 5000 főnyi nézőközönség várakozott ránk a pályaudvaron; s mindjárt fogadásra vittek bennünket. A vendéglátóink nagyokat ittak az ünneplés végén és végletekig csodálkoztak azon, hogy az FTC- játékosok csak meg ízlelték a gyöngyöző borokat, a meccsre való tekintettel azonban csak egy kortyot ittak. A mérkőzés délután nagy közönség jelenlétében vette kezdetét. A játék folyamán már 4:0-ra vezettünk, amikor az olaszoknak sikerült. egy gólt elérniök. Már-már azt hittük, hogy 4:1 arányban győzünk, amikor a bíró lefújta a játékot, a játékosok megálltak, majd továbbrúgták a labdát, s a labda az üres kapuba került. A bíró azon a címen, hogy nem ő sípolt, hanem valaki más a publikum köréből, a gólt megadta... Livornó után Vercelli- be vitt az útunk. Reggeltől estig utaztunk, míg odaértünk. A játékosok a hosszú úttól és az ünnepléstől fáradtak voltak ugyan, de még így is három-négy góllal győzni kellett volna. Még soha nem láttam ilyen peches meccset: folytonosan mi támadtunk, szebbnél szebb akciókat vezettünk és helyettünk az olaszok rúgták a gólokat. Az első gólt azért ítélte meg a bíró, mert Takács állítólag a kapuvonalon belül állva, de előrehajolva fejelte ki a labdát. A bíró elismerte, hogy a labda nem volt a kapuban, de mivel Takács belül állt a kapuvonalon, nem volt játékban - így a labda, ha Takács nem fejeli ki, feltétlenül bejutott volna a kapuba. A második gól elfogadható helyzetből eredt, de még ekkor sem szenvedett kétséget a győzelmünk, olyan fölényben játszottunk. A második félidőben azonban az olaszok a havas és hántolt rizzsel felszórt pályán olyan kétségbeesett védekezést fejtettek ki, hogy amíg mi hat(!) kapufán kívül semmi egyebet nem ér-
