Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-10 / 2. szám

OLNAVARMEGYP 1909 január 10 o tátják, mely a nép és királya között van, hanem azt a közelséget, amely egy orga­nizmussá fejleszti őket, mely a veszedelem idejében vigaszt és a jövőbe vetett hitet ad, békében pedig önérzetet, bátorságot és büszkeséget teremt. így forr össze egy ál­lam nemzeti dinasztiájával. Apponyi Leopoldina grófnő iialála. Apponyi Géza gróf főispánt súlyos csapás érte édes anyjának, gróf Apponyi Károlyné, sz. Klebelsbery Leopoldina grófnő elhunytával. A 92 éves agg grófnő magas életkora dacára utolsó ideig megőrizte testi és szellemi erejét. Néhány hónap előtt kezdett betegeskedni, miglen újév után való napon Bécsben, ahol állandóan lakott, kiszenvedett. A jótékonyságáról ismert grófnő elhunyta nemcsak családjára hozott gyászt, hanem úgy a magyar, mint az osztrák arisz­tokrácia körében is őszinte részvétet keltett. Bécsben, január 4-én szentelték be hamvait. A gyászszei tartást Streicher Péter hőgyészi prépost végezte nagy segédlettel. A bécsi beszerelés­nél a család tagjain kivül megjelentek : gróf Apponyi Albert és gróf Zichy Aladár minisz­terek, Windischgrütz Alfréd herceg, az osztrák urakházának elnöke, gróf Cziráky főudvarmes­ter, Trauttmansdorff Károly, Windischgrütz Ernő és Róbert hercegek, gróf Zichy Tivadar, gróf Pejachevich László, gróf Apponyi Gyula, őrgróf Pallavicini Sándor, Stockau gróf, Dietrichstein herceg, Croy hercegnő, a szuverén máltai rend képviseletében: gróí Hardegg, gróf Althau, Metternich-Mitrowsszhy hercegnő, Orsini-Hosen- berg grófnő, Bukovszka grófnő és számos bécsi jótékonysági egyesület küldöttsége, nemkülön­ben a hőgyészi uradalom tisztikara stb. A be- szentelés után a koporsót Bécsből a pozsony- megyei Eberhardra szállították, ahol az Apponyiak sírboltjában folyó hó 5-én helyezték örök nyu­galomra. A gyászmisét Bécsben, csütörtökön dél­előtt a Szent Mihály templomban tartották meg és a legközelebbi napokban a tolna­megyei kegyurasági templomokban is tarta­nak gyászmisét. A családi gyászjelentés igy hangzik: »Nagy-Apponyi gróf Apponyi Géza, cs. és kir. kamarás, a magyar főrendiház örö­kös tagja, Tolnává-megye főispánja, saját és neje, gróf Apponyi Gézane, született Széchenyi Paula grófnő, csillagkeresztes palotahölgy, va­lamint gyermekei, Liechtenstein Irma hercegnő, gróf Apponyi Károly, gróf Forni Alice, gróf Apponyi Rezső, gróf Apponyi Gizella, továbbá vejei herceg Liechtenstein Frigyes, gróf Forni Pál, valamint menye, ifj. gróf Apponyi Károlyné, szül. Windischgraetz Aglae hercegnő nevében mélyen elszomorodott szívvel jelenti özv. Nagy- Apponyi gróf Apponyi Károlynénak, szül. Klebeisberg Leopoldina grófnőnek, Bécsben hosszabb szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, élete kilencvenkettedik évében történt gyászos elhunytál. A boldogult- nak hült tetemei január hó 4-én, d. u. 2 óra­kor lakásán (Wien, Kohlmarkt II) lógnak be­szenteltetni és az eberhardi családi sírboltban (Pozsonym.) 5-én nyugalomra letétetni Az en- engesztelő szent misék Bécsben, a Szent Mihály­hoz címzett templomban janüár hó 7-én, reggeli 11 órakor es annak idején az összes kegyura­sági templomokban lógnak a Mindenhatónak bemutattatni. Bécs, 1909. január 2-án. Iparosok és kereskedők tilta­kozó gyűlése az adóemelés ellen. Az országos magyar kereskedelmi egye­sülés tolnamegyei fiókja az elmúlt vasárnapon délelőtt fél 11 órakor Szekszárdon a város­háza nagytermében népgyülést hitt össze, melynek az volt a célja, hogy iparosaink és kereskedőink tiltakozzanak a pénzügyminisz­ternek tárgyalás alatt álló adójavaslata ellen, amely formailag adóleszállitást igét- ugyan, de ténylegesen jelentékeny adóemeléssel fogja súj­tani a III. osztályú kereseti adó alá tartozó adózókat; orvosokat, ügyvédeket stb., főleg pedig az iparosokat, kereskedőket és pénzintézete­ket. A nagy terem teljesen megtelt hallgatóság­gal, melynek soraiban nagy számban jelentek meg Szekszárd iparosai es kereskedői. A meg­jelenteket Leicht Lajos a to'namegyei (>mke elnöke üdvözölte, akit a gyűlés elnökévé vá­lasztotta. Társelnökül André István ipartestü­leti elnököt, jegyzővé pedig dr. Müller Ferenc ügyvédet, az Omke titkárát választották. Az el­nök megnyitó heszédében utalt a pénzügyi, bi­zottság tárgyalásán keresztülment adótörvény­javaslatnak a kereskedőket és iparosokat érintő sérelmesre intézkedéseik és kiemelte, hogy ilyen módon rosszul készítik elő az utat az önálló vámterület megalkotásához, amikor a magyar iparosokat és kereskedőket sokkal súlyosabb adókkal terhelik, mint az osztrák iparosokat és 1703 május 25-én előadja a győri káptalan előtt, hogy ősi jogát a Héderváriak után Tamási és Ozora várakra 1500 ftért átadta Eszterházy Pál herczegnek, de ez ideig sem tőkét, sem kamatot nun kapott. Sőt a nádor, telve ellen­séges indulattal — panaszos döbröközi várát és városát — tisztjeivel és szolgáival, több mint 500 emberrel, már kétszer felprédáltatta, alatt­valóiból 14-et kegyetlen módon megölt. .És nemcsak, hogy ezért kárpótlást nem adott, de a »jus armorum» iránt Őfelségét kielégít­vén, a várat, a várost és a birtokokat hatal* másul elfoglalta és máig bírja. Ezért Ozora, Tamási, Döbrököztől tiltja a herczeget. 1703. aug. 24-én pedig Aparon előadják a döbröközi ráczságnak kapitánya, hadnagya, zászlótartója, bírája és egész közönsége, kik részben ugyan még Döbröközön laknak, de inkább Aparra, Tevelre, Kétyre, Görcsönybe, lányára, Mohácsra, Bajára és egyéb helyekre húzódtak, hogy teljhatalmú megbízottjukat, Piotnovszky Szaniszló kapitányt Kaposvárra és'.Dombóvárra küldték, hogy az elrabolt holmikat szerezze vissza. »A sok érdekelt és portyázó azonban azt válaszolta a kapitánynak, nincs keresni valója, mert kiegyeztek velünk gés mi minden jogunkról lemondtunk.« Kijelentik erre, hogy ez hamis hir és hazug értesítés, amely ellen tiltakoznak. Soha közöttük egyezségről, jogle­mondásról szó nem volt, sőt kijelentik, hogy a megítélt kártérítéstől nem is állanak el, sőt ha kielégítést nem nyernek, utódaik által jo­gaikat még száz év múlva is keresni és biz­tosan érvényesíteni fogják. De nem kellett száz évig várakozniok. Az 1704-ik év első napjaiban átjöttek a Duna jegén Rákóczi hadai és rövid idő alatt átterjedt a kurucz mozgalom Dunántúl alsó vármegyéire, is És a háborús világ még 1704. márcziusban alkalmat adott a ráczságnak arra, hogy boszuvágyát kielégítse, magának elégtételt és kárpótlást szerezzen. Istenítéletnél rettenetesebb dulást követtek el települni, épülni kezdő vidékünkön.Elhamvasz­tották falvainkat. elképzelhetlen kegyetlenséggel gyilkolták le azt, aki menekülni nem tudott. De ennek elbeszélése már nem ide, hanem a kurucz háborúk tárgyalásának sorára tartoziK. kereskedőket, ami még inkább hátráltatja a magyar ipar versenyképességét. — A tetszés­sel fogadott elnöki megnyitó után átadta az elnök a szót az országos magyar kereskedelmi egyesülés központi főtitkárának, Szende Pál dr - nak, aki közel egy óráig tartó igen magvas és szépen előadott beszédben ismertette az adója­vaslatot és annak az iparosokat érintő komoly sérelmeit és fe-nyegető nagy veszélyeit. Előadó főtitkár ismertette mindenekelőtt a jelenlegi adórendszer alapelveit. Rámutatott arra, hogy az adóteher túlnyomó részét most is az iparos és kereskedő polgárság, valamint a kis­birtokos parasztság viseli és a nagybirtok szá­mos helyen igazságtalan adókedvezményekben részesül. Ismertette az adóreform javaslatok fontosabb intézkedéseit. Kiemelte ama pontokat, melyek a jelenlegi állapothoz képest haladást jelentenek. A legszegényebb exisztenciáknak adott kedvezmények képviselik a javaslatokban a szociálpolitikai vonást, de ezen kedvezmé­nyeket a 111. oszt. kereseti adó alá tartozó kö­zönség, főképen az iparosok és kereskedők fog­ják megfizetni és azok ellenértékét szolgál­tatni. A javaslatok indokolása szerint a kor­mánynak nem célja az adóemelés, azonban úgy a külső körülmények, mint a javaslatok egyes intézkedései világosan igazolják, hogy igenis adó­emelésről van szó Az államháztartás helyzete rendkívül megromlott. Az 19U7. évi zárszáma­dás ellentétben a régebbi évek 50—60 millió fölöslegével mindössze 5 millió korona feles­leggel záródott, ami a deficittel egyértelmű. Az állami kiadások rendkívül szaporodnak, a ka­tonai költségek várható emelkedése szintén óriási tulkiadast fog maga után vonni. A fo­gyasztási adókat tovább már nem igen lehet emelni, igy oda fog fordulni ismét az állam, ahonnan eddig is lövedelmeinek túlnyomó ré­szét szedte, az iparosokhoz és keres edőkhöz, akik, mivel a parlamentben megfelelő képviselet­tel nem bírnak, kevésbbé tudnak védekezni az ellenük irányuló támadás ellen. A javaslatok intézkedései, különösen pe­dig azok a szigorú és zaklató szabályok, melye­ket az adóköteles jövedelem kipuhatolása végett akarnak életbeléptetni, okvetlenül adóemelést fognak eredményezni, amit nem háríthat semmi pénzügyminiszteri ígéret, vagymegnyug tató nyilatkozat. Az a titkolódzás, melyet a minisztérium a javaslat tárgyalásának ideje alatt tanúsított, az a sietség, mellyel a javaslato­kat a képviselőházban az érdekeltek meghall­gatása nélkül le akarja tárgyaltatni, mind arra mutatnak, hogy adóemelés készül. S ha telje­sítette is a minisztérium a kereskedői és ipari szervezetek erélyes fellépése folytán néhány kívánságukat, az a tény, hogy a legfontosabb pontokban az eredeti javaslatokhoz ragaszko­dik, biztossá teszi, hogy föltétlenül adóemeléssel állunk szemben. Az ipar és kereskedelem nem kíván a maga részére külön kiváltságokat, csak egyenlő elbánást és egyenlő kötelességeket. A miniszterelnök a földadó tárgyalásánál kijelen­tette, hogy amennyiben a földadóból évente 74 millió koronánál több fog befolyni, javaslatot fog tenni a földadókulcs leszállítása iránt. Ily törvényszakaszt kívánnak a kereskedők is. Ezek után az előadó előterjesztette határozati javas­latát, mely szerint a nagygyűlés tiltakozik as adójavaslatok sérelmes intézkedései ellen és kí­vánja, hogy a kereseti adó összege 26 millió ko­ronában kontingentáltassék, s ha ezen összeget az évi bevétel meghaladja, o pénzügyminiszter köteles a kereseti adó kidcsának leszállításáról ja­vaslatot beterjeszteni- Felhatalmazást kért to­vábbá a gyűléstől arra nézve, hogy a január 17-én Budapesten tartandó nagygyűlésen a szek­szárdi iparosok és kereskedők tiltakozását és hoz­zájárulását is bejelenthesse. A helyesléssel kisért és lelkes éljenzéssel fogadott előadói beszéd után dr. Zsigmond Fe­renc ügyvéd ipartestületi biztos az iparosok nevében jelentette ki az iparosoknak a tiltakozó mozgalomhoz csatlakozását és indítványára ki­mondotta a gyűlés, hogy a vármegye ország­gyűlési képviselőit is felkéri, hogy a javaslatára az iparosokat és kereskedőket érintő sérelmes rendelkezései ellen foglaljanak állást. Majd pe­dig Salamon Ármin a kereskedők nevében je­lentette ki a tiltakozáshoz való hozzájárulásu­kat és a határozati javaslat elfogadását. Ezzel a gyűlés déli 12 órakor véget ért. * Tüdőbetegségek, hurutok, szamár* köhögés, skrofulozis. influenza «elten számtalan tanár és orvos által naponta.ajánlv% ^ _r_ Htn ttmgy értéktelen utánzatokat la kínálnak, *njnjndcsfay — ­Roche“ eredeti csomagolás " ' F. HotTmann-LiB Roche A C*. B*sel pfájéf

Next

/
Oldalképek
Tartalom