Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
XIX. évfolyam 51. szám. Szekszárd. 1909. december 19. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedes r.-t. Sseksxárdon. Egyet szamok ugyanott kaphatók POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. >1 eír.jelen minden vasárnap. Szerkesztöseg es kiadóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. Felelős szerkesztő éf laptulajdonos: On. LEOPOLD KORNÉL Kiadóhivatal! telefon-szám II. Fömunkatars : FÖLmJ Rl MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető kőt- I lement ek, valamint az előtiie- I tések és a hirdetések is a szer- | kesztőséghez iotézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított 1 árszabály szerint számíttatnak. Az abszolutizmus.- lk. Roham léptekkel közeledik az abszolutizmus. Úgy látjuk nem képes azt már többé senki és semmi leitartóztatni. Annyira össze van kuszáivá a politikai helyzet, a kilenc hónapos válság a sok bécsi utazgatással és örökös tanácskozásokkal — a miniszterek egyebet sem tesznek, mint «tanácskoznak a politikai helyzet felől» — a bécsi rövidlátás, az ottani kicsinyes és elfogult, de az erőszak fegyvereitől egy percre sem visszarettenő taktikázás oda juttatták a dolgokat, hogy az újévben ránkszakad az abszolutizmus. Hiába volt a biztatás, hogy Bécsben keresik az alkotmányos megoldást, hogy más, mint parlamentáris kormány nem várható. Cifra világ következik, az bizonyos. Nem akarunk párhuzamot vonni a bécsi elszántság és az ezzel szemben várható nemzeti elszántság mérve között, azt sem kutatjuk, hogy az erőpróba kinek a javára billenti majd a mérleget? Csak azt látjuk, hogy alig pár évi pi henés és parlamentáris béke után az alkotmányosság pillérei ismét meginogtak, hogy ennek a szegény országnak nem jut ideje a pihenésre, a munkára, az erőgyűjtésre. Az úgynevezett nemzeti kormány nem tud rendet csinálni, pártbomlás, felfordulás jár a nyomában. A koronával, az országgyűlési pártokkal, a nemzetiségekkel nem tud dűlőre jutni, amellett — ami másfél évtized óta nem volt — úgy gazdálkodott, hogy az állam- háztartásban elkerülhetetlen az óriási deficit. Siralmas kép a kormány vergődését, akcióképtelenségét látni. Kilenc hónap alatt nem talál kibúvó expedienst sem fölfelé, sem lefelé. Övé volt az ország, a hatalom, a népszerűség, a par- j lament, a sajtó, fis alig négy év után a «nemzet vezéreiből» alakult kormánynak kooperálva is alig van valamelyes többsége a parlamentben és összevisszaságban marad i utánuk minden. Egy pillanatra sem vonjuk kétségbe sem Andrássynak, sem Kossuthnak jóhiszeműségét, legjobb szándékait. Látjuk és elhisszük, hogy ők mindent elkövetnek a békés kialakulás és a nemzeti jogok megvédése érdekében. De a legjobb szándék és törekvés sem elég, ha nincs meg az alkotó képesség, a szervező és vezető talentum, ha hiányzik az őszinteség és az összhang az elvek hirdetése s végrehajtása közb.m, ha nincs bennük elég eró, elég erély, elég elszántság. Andrássy meggyőződéses 67-es és függetlenségi allureket mutat évek óta, Kossuth viszont meggyőződéses függetlenségi és évek óta 67-es politikát csinál. Vagy kell e szánalmasabb és furcsább kapkodás és nagyobb kavarodás, mint amit az indemnitás körül tapasztalunk. A kormánypárti Kossuth-párt egy része nem szavazza meg az indemnitást, másik része megszavazza, de szintén csak részben, sőt az egyik függetlenségi miniszter : Kossuth nem szavazza meg, a másik: Äpponyi megszavazza. Volt-e valaha erre példa a parlament életében ? Tojástánc az egész, a nemzet pedig fásult szemlélője az eseményeknek. Az ex lex annyira megszokott, hogy már nem imponál. A mostani többség szívességéből volt már benne részünk Bánffy, Szélt és Tisza István alatt, Fejérváryról nem szólunk, mert az inparlamentáris kormány volt. A mostani többségnek volt annak idején specialitása a mindenkori kormányokat az ex-lexxel sarokba szorítani és életétől megfosztani, jóllehet azok a kormányok hivatkozhattak a korona és a nemzet nagy többségének bizalmára. Az is régi ellenzéki taktika volt lehengerelni a legérdemesebb államférfiakat — ha ezt úgy kívánta a — pártérdek. Ez az iskola ime megtermetté gyümölcseit. A nemzeti kormány bele van sodorva az ex-lexbe és az egykori edes testvérek most egymáson végzik a lehengerelés művészetét. Gyönyörű színjáték, az bizonyos! Hírük, hogy a Justh-párt leleplezésekre készül a mostani kormány ellen. Nem örülünk, ha pőrére állítanak bennünket a világ előtt. Nem örülünk a botrányoknak, nem örülünk, ha az ország jó- hírnevét meghurcolják és pellengérre állítják a magyar minisztereket. Ebben csak a magyarság ellenségei gyönyörködhetnek és reméljük, hogy Justhék nem teszik meg nekik ezt a szolgálatot, aminthogy perverz látvány az egykori fegyvertársaknak egymás ellen tajtékzó dühből történő felvonulása és kirohanása. Amit nálunk idehaza elrontanak — azt majd akaratlanul is jóvá teszi Bécs. Az abszolutizmus remélhetőleg megszünteti a csúf belső villongásokat, a hatalomra való törtetés és versenyfutás közben vívott belső egyenetlenségeket, a pártintrikákat és az egymás megsemmisítésére irányuló ádáz gyűlöletet. Csak jöjjön Khuen-Héderváry. A bécsi káröröm és diadal rövid életű lesz, mert a nemzetet letörni nem engedjük. TÁRCA. A nevelés köréből. Az ember javának, boldogulásának előmozdításában kiváló szerepe van a nevelésnek. Az az emberre nézve neveltetése, ami a növényre nézve a talaj. Az okos, gondos, értelmes nevelés jó, nemes hajlamokat, indulatokat költ s fejleszt az emberben, a hibás, helytelen nevelés a természettől fogva jókat is elfojtja, elöli benne. A hibás nevelés keservesen megboszülja j magát a szülőn, a gyermeken, meg a társadalmon is. A hibás neveléssel végtelen gyötrelmet hoz magára a szülő, az élet küzdelmeiben való megállás föltételeitől megfosztja gyér- j mekét s a társadalmat megajándékozza egy nem éppen kiváló tulajdonokkal dicsekedő taggal, j A jó nevelésnek alapföltétele volna, hogy | a szülők értsenek is neveléshez. Pedig vajmi kevés szülő dicsekedhetik ezzel. Jól mondja Spencer Herbert, hogy azon mi nem csodálkozunk, ha valamibe belefogunk, amihez nem értünk s az nem sikerül — s a szülők hozzáfognak a gyermeknevelés bonyolult föladatához, amihez nem értenek, s mi csodál- . kozunk, ha ez balul üt ki. Igaz, ott van van az iskola, melyben szakférfiak működnek, irányítják az ifjúság nevelését. Hisz azért is küldik gyermekeiket a szülők az iskolába, hogy ismereteket is szerezzenek s hogy jó, helyes irányban neveltessenek. Csakhogy az iskola, sajnos, a legtöbb esetben nem, vagy csak alig nevel, főképp ismeretek nyújtására szorítkozik. Aztán meg nem elegendő a nevelés fnunkájat csak az iskolára bizni, ki kell abból venni részét aszülői háznak is. Hasznos munkát végzett azért Haugh Béla főgimn. tanár, midőn a helyes nevelés elveit, mindenre kiterjedőleg. közérthető nyelven kifejtve, egy kötetben „Fiamnak“ címmel közreadta. Tizenkét fejezetre oszlik a munka, melyben Haugh az ő könnyen, világos, átlátszó, tetszetős stílusában hozzáférhetővé teszi a nevelés fontos, hasznos elveit a szülők, de mint a cim mutatja, az ifjúság szára is, sőt főképen az ifjúság számára. E fejezetek cime a következő : Légy vallásos, szeresd a hazát, gyújts ismereteket, lelkesedjél a művészetekért, szivedet nemes érzések töltsék meg, testedet szoktasd keménységhez, erős legyen akaratod, sokat dolgozzál, élj takarékosan, társaságban ügyesen forgolódj, hajlamod szerint válassz pályát, tiszteld a nőt. A fejezeteket szép, meleghangú bevezetés előzi meg s zárószó fejezi be. Igen sok szép, üdvös oktatást foglalnak magukban ezek a fejezetek. Sokféleségük mutatja, hogy szakavatott körültekintéssel irott, eleven, színes, változatos tartalmú -könyvvel van dolgunk. A szerkezetet furcsának találjuk. »Fiamnak« szól a könyv, miért nem szól hát végig neki, miért nem beszél a szerző az ő fiával egyenesen, mint a bevezetésben, zárószóban ? A közlésnek ez a formája hatásosabb, bájosabb, megragadóbb lett volna. S maga a cim is milyen különös: „Fiamnak“! Azt még érthettük volna, hogy a szerző az ő fiának ajánlja a könyvet, ámbátor ez is szokatlan; de hogy ezt a cimet választotta, mely nem is fejezi ki a könyv tartalmát világosan, mert ettől lehetne akár verskötet, akár mesekönyv, melyet a költő fiának ajánl, ez azt mutatja hogy a cim később úgy oda lett ragasztva. Ez a magyarázata annak, hogy a szerző egyes helyeken, mint pl. az ismeretek gyűjtéséről, a művészetek iránt való lelkesedésről s óid fejezetekben, egy atyának fiához intézett oktatását meghaladó részletezésbe bocsátkozik. Szerettük volna, ha a szerző azt is megemlíti könyvében, hogy a felekezeti különbség ne válasszon el ifjút ifjútól. A nevelés ügyének ezzel jó szolgálatot tett volna s ez igazi, ideális hazafias szempontból is kívánatos lett : volna, mert a polgárok összetartásában, kölcsö- j nős becsülésében van a haza üdve. Haugh könyve mindenesetre sok üdvös Útmutatást, sok megszívlelni valót foglal magában s szülő és ifjú egyaránt haszonnal forgathatja. —n —s. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összeget a kiadóhivatalhoz mielőbb bekiúdeni szíveskedjenek.
