Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-05 / 49. szám
XIX. é viol vám 49. szám. Szekszárd. 1909. december 5. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona, j Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket ét hirdetéseket a kiadó- [ hivatalon kirfil elfogad a Molnár-féle , könyvnyomda és papirkereakedét r.-t. Szekszárdon. Egye« szamok ugyanott kaphatok POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. >1 (»«r jelen minden vasárnap. Szerkesztoseg és kiadóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizo* tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Gazdasági önállóságunk kérdése. — Irta: Nagy Emil, országgyűlési képviselő. — Negyven éven keresztül egy megcsontosodott dogma uralkodott nálunk, mely szerint Magyarország gazdasági érdeke feltétlenül megkívánja az erősebb Ausztriával való gazdasági közösséget. Mélységes meggyőződésem, hogy ez a nézet hibás; ez a dogma nem áll meg. Mert nincs olyan nép, amelynek a gazdasági önállóság jót ne tenne, amely a gazdasági lekötöttség járma alól való felszabadulással, ne a gyarapodás és a boldogulás útját találná meg. Ez lelkem mélységes meggyőződése, amely még erősebb gyökeret vert bennem mióta napról-napra látom, hogy Ausztria népei, főleg Lueger keresztény szocialistái, akik pedig ma az osztrák kormányzat irányt- adó tényezői, mily gyűlölettel fenik fogukat nemzetünkre, lábbal tiporva a méltányosság legelemibb fogalmait is. Ha oly igazságosan fognák lel Ausztriában érdekeinket, mint amily méltányosan kezeljük mi az övéiket, akkor talán még lehetne a közösség előnyeiről beszélni, de amikor túlfelől csak a gyülölség lángját látjuk ellenünk lobogni, lehet-e akkor azt komolyan állítani, hogy mi csak az Ausztriával való gazdasági közösségben találhatjuk fel boldogulásunkat ? Ezt jóhiszeműen senki se állíthatja. S mert a gyülölség lángját napról-napra erősebben látjuk lobogni, hamarosan el fog következni az az idő, amikor egyedül az ország függetlenségének és gazdasági önállóságának eszméje fogja uralni az egész hazai közvéleményt, s nem lesz magyar e hazában, aki az ország üdvét ne látná az önállóság bekövetkezésében. Az osztrákok ig ztalansága és gyűlölködése a közösségi dogma legnagyobb ellensége, mert a közösségi dogmát a szabadelvű párt is csak érdekeinknek osztrák részről való méltányos kezelésével képzelte, erről pedig az osztrák parlament mai állapota mellett többé alig lehet szó. Ha ez az én politikai meggyőződésem és hitem, s magam is egész lélekkel csüngök a gazdasági önállóság nagy eszméjén, úgy azt kérdezhetné tőlem valaki, hogy miért nem állok azok közé, akik az önálló bank 1911-re való felállítását ki akarták mondatni a párttal, s miért vagyok éppen egyike azoknak, akik Kossuth. Ferencet tör- hetlenül követik ? Válaszom igen egyszerű. Nem érzelgek. Nem beszélek barátságról, szeretetról és háláról, amivel mindenki tartozik annak, akit vezéréül avatott, e percben kikapcsolom érzéseimet s úgy beszélek, mintha nem is ismerném Kossuth Ferencet s nem ismerném Justh Gyulát se, s úgy adom meg a kérdésre a választ, amely egyszerűen az, hogy aki ma azt mondja, hogy 1911-re önálló bankot tud csinálni, az vagy tudatlan, vagy nem mond igazat, ahhoz pedig, hogy az embernek alkalma legyen hazudni, kár mandátummal bírni. De ezenfelül az én privát meggyőződésem még abban is eltér a Justh ék felfogásától, hogy én szerintem az önálló bank kérdését nem szabad csak kortes jelszónak használni, hanem az önálló bank felállításának kérdésénél ügyelni kell a dolog pénzügyi előkészítésére is, s szent hitem, hogy ha még a király vétójával nem is állnánk szemben, akkor se lehetne már többé 1911-re jó nemzeti bankot csinálni, már pedig én csak olyan nemzeti bankot tartok üdvösnek, amely jól meg van alapozva s némi átmenet után legalább olyan olcsó hitellel tud szolgálni az országnak, mint a közös bank. Viszont ezen nagy pénzügyi kérdésnek pusztán párt taktikai kortesfogássá alacso- nyitását helyesnek elismerni nem tudom. Ami az én felfogásomat illeti, én úgy képzeltem a gazdasági önállóság iránti harc megvívását, hogy először is jó választói törvényt kell csinálni. Mert olyan választói törvény, amely megöli a magyar faj hegemóniáját, örökre megöli a gazdasági önállóságot s vele az önálló bankot is. Az ennek alapján megtartandó uj választásokon végkép kiestek volna a parlamenti súlyból a gazdasági önállóság ellenesei, mi függetlenségiek pedig olyan többségben jöttünk volna vissza azután, hogy konszolidált állapotok -teremtésevei igazán sikeresen alapozhattuk volna meg az önálló bank talaját egy későbbi időpotra. Tehát nézetem szerint Justhék egész akciója részben nem őszinte, részben felesleges s részben elhamarkodott volt. A fő súlyt különösen az utóbbira helyezem, éppen azért, mert az önálló banknak igaz hive vagyok. Ugyanis elhamarkodott akcióval a legokosabb dolgot is el lehet rontani s ha egy hirtelenében jól-rosszul elkészített nemzeti bank a népnek drágább pénzt adna, mint adott a közös bank, nagyon joggal tartok attól, hogy éppen az ezen állapottal egybeeső ama választásnál, mely az általános választó jog alapján fog meg- ejtetni, a nemzeti bank híveinek számát a hatalom játszva tudná megapasztani. Pusztán azért, mert valami benne van pártom programijában, nem irtózom attól, hogy az elvet gondos előkészítéssel egyesítsem s nem látom be, hogy azért, mert az ön- | ál ó bankot én is akarom, miért muszájjon nekem is éppen úgy ugrálnom, ahogy egy meglehetősen szűklátkörü felfogás azt ream parancsolni akarja. Justhék lépése ezenfelül már csak azért is elhamarkodott és magára az önálló bank eszméjére káros volt, mert ha mi a pártból nem lépünk ki, hanem népszerűségünk megóvása kedvéért tűrjük azt, hotjy a parlamenti többség a királlyal megint konfliktusba keveredjék, úgy nem tudni, hogy ez a konfliktus mikor és mi-ént végződött volna, egy azonban bizonyos, hogy egy ilyen koifliktus az önálló banknak 1917-re való felállítását is, legalább okszerű felállítását lehetetlenné tette volna, mert az előkészülés és konszolidáció legdrágább , esztendeitől fosztott volna meg bennünket egy ilyen nemzeti konfliktus és mikor azután megint kötöttünk volna egy második paktumot, akkor megint a romok eltakarítása vette volna igénybe összes időnket és megint csak előkészületlenül talált volna bennünket még az 1917-iki dátum is. Nem frázist mondok tehát azzal, mikor azt mondom, hogy ha a nemzet tisztán látna és nemcsak szive, hanem esze szerint is ítélné meg a közviszonyokat, úgy arra a meggyőződésre jutna, hogy az önálló bank tulajdonképpeni legnagyobb ellensége Justh Gyula, legnagyobb előmozdítója Kossuth Ferenc. Mert Justh Gyula akarja ugyan a bankot, sőt mérgesen és türelmetlenül akarja, de hogyha a nemzet az ő akarata után menne, akkor ugyan még 1917-re se lenne önálló bank, hanem lenne egy csomó zavar, az történnék, hogy némelyek Lukács László segítségével egy csomó állást és tárcát kapnának. Ez azonban bármennyire szép dolog is, az önálló bankkal mégse ér fel. Viszont Kossuth Ferenc igaz ugyan, hogy kalendáriumi dátumért nem viszi a király ellen ismét dúló harcba az országot, hanem bölcsen visszavonulva, az erők megtakarításával, kellő előkészülés után a sikere sokkal közelebb áll a valószínűséghez, mint a Justhék egész akciójáé. De ha mindez nem is igy lenne, ha nem is kellene az önálló bankot elókészi- teni, hanem egyszerűen meg lehetne csinálni máról-holnapra, s ha egy konfliktus a királlyal nem is hátráltatná az önálló bank felállítását, akkor is kétségtelen, hogy ezen kérdésben most fújni meg a döntő rohamot, igen ügyetlenül és rossz időpontban megválasztott taktika volna. Az európai pénzember csak azt látná, hogy mi megint harcban állunk a királlyal, s azt kérdezné: miért van ez ? Azt kellene felelnünk, hogy egy nagy nemzeti jelszóért, a bankért. Még pedig ennek pontosan 1911-re való felállításáért. De hisz Önök nemrégen szintén harcban állottak királyukkal, kérdezné az európai ur — hát ez miért volt? Nem felelhetnénk mást, minthogy a katonai követelésekért volt. — Megkapták ezeket — kérdezné ó. — Nem ! Nem kaptuk meg, mert ezen kérdést az uj parlamentre hárítottuk. — Megcsinálták az uj parlamentet? — kérdezné ismét tovább. Amire megint azt kellene felelnünk, hogy nem csináltuk meg, de ma a király egyenesen hajlandó egyes nevezetesebb katonai követelmények teljesítésére, de abban most már annak látása hátráltatja, hogy Justh Gyula nagy tömegű pártjával egyszerűen faképnél hagyta most már a katonai kérdéseket, azzal a legcsekélyebbet se törődik, hanem most már csak a bankot kiáltja. Biztosan tudom, hogy igy festene a kérdés az egész müveit világ előtt, s egy ilyen konfliktussal nem hogy meg nem nyertük volna a magunk számára a müveit jiyugat pénzpiacának bizalmát, hanem ellenkezőleg, az még csak csökkent volna. De Kossuth Ferenccel együtt mi nem léptünk erre az útra, bár tudi.uk, hogy ez még népszerűségünk kockáztatásával is jár. Mert sajnos a migyar társadalom még mindig azon a fokon van, hogy itt nem
