Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-07 / 45. szám
XIX. évfolyam 45. szám Szekszárd. 1909. november 7 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona, j Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Blfifixetéieket ét hirdetéseket a kiadó. | hivatalon kivnt elfogad a Molnár-féle könyvnyomda ét papirkereskedée r.-t, 1 Sxeksiárdon. Egyet exemofc ugyanott kaphatók POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. 3fe^jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon. Vármegye-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő é? laptulajdonos : Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illetfi közlemények. valamint az előfizetések ét a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mértékeken megállapított Árszabály szerint számíttatnak. Minisztertanács után. A minisztertanács, amint az előre látható, újból konstatálja a koalíció további íöntartására és a kooperáció megteremtésére irányuló kísérletek sikertelenségét. Olyan eseményeknek a prológusa ez a nap, amely után végre történnie kell valaminek. Előre kell, hogy vigye legalább egy lépéssel az elposványosodott válság ügyét, mert hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy amint most állunk, ez igy tovább nem maradhat. És amint ez a nap elóreveti az árnyékát, a politikában egyszerre minden el- csöndesül. Uj kibontakozási tervekről nem beszélnek, a kooperációs kísérletet lemoso- lyogják, uj tervekről nem hallani. Csend van és mozdulatlanság a fórumon, mely hasonlít most a szelíden nyugvó tengerhez, amelynek mélyén tátongó örvény kavarog. De ki látna bele a tenger mélyébe, ki tudná, hogy micsoda mozgalom kerekedik ott? Es az együttműködési kísérletek sikertelensége után a helyzet újra Kossuth Ferenc cselekvésétől vár irányítást; ha nem is egészen, jórészt tőle függnek a fejlemények a magyar politikában. Kossuth Ferenc is, miként a mitológiai Herkules, eljutott addig a bizonyos keresztutig. De a fiatal Herkulesnek, aki már csecsemőkorában két óriás kígyót fojtott meg, sokkal könnyebb volt megtalálni a követendő irányt, mint a beteges Kossuthnak, kit öreg korában fojtogat két kígyó. recte: fojtogat pártjának két töredéke. És Kossuth Ferenc nem tudja mitevő legyen. Menjen balra, vagy hajoljon-e jobbra? Szubjektív érzelme és komor sejtelmeken alapuló aggodalma Justhék leié vonzza a pártvezért, a viszonyok alapos ismerete, a nemzet jövőjéért való komoly aggódása pedig azt sugallják neki, hogy menjen és maradjon azokkal, akik vissza akarják állítani a nyugalmat ebben az országban. — Kossuth ismeri pártjának háborgó hangulatát, de ismeri egyúttal a király óhaját és akaratát is. Bánffy bukása óta a válságok egész sorozata bénítja az ország fejlődését. Ipar és kereskedelem pang, a kivándorlás óriási arányokat öltött s ma már államháztartásunk egyensúlyának a megbolygatásától is komolyan kell tartanunk. A józan ész és a nemzet önfentartási ösztöne immár elodázhatatlan kötelességünkké teszi a munkához és alkotáshoz való visszatérést. A rombolásból épenséggel elég volt. És elég volt a torzsalkodásból, pártos harcból is. Keressük végre az érintkezési és az összekapcsoló pontokat is. Tömörüljünk és serényen dolgozva tegyük jóvá a múlt hibáit és mulasztásait. A javulásnak, a normális viszonyok helyreállításának első föltétele a parlament munkaképességének a biztosítása. Ezt a munkaképességet pedig csakis egységes és fegyelmezett guvernementalis többség képes garantálni. S ennek a célnak, a politikai körök fölfogása szerint, esetleg föl kell áldozni a mai függetlenségi párt, mint többségnek egységét és oszthatatlanságát is. A pártegység fenntartása kétségtelenül elsőrendű kötelessége a pártvezérnek, de a pártegység fentartása nem lehet az egyedüli célja a pártvezérnek. Elvégre az ország érdé is valami. S ha az ország érdeke lehetetlenné teszi a pártegység változatlan alakokban való fentartását, az ország vitális érdekei tekintetéből a vezérnek le kell vonni a konzekvenciákat. A függetlenségi párton máskor is voltak szecessziók és a függetlenségi párt mégis folyton gyarapodott erőben és befolyásban. Tény azonban, hogy Kossuth Ferenc is csak abban az esetben egyezhetik bele pártjának a kettészakadásába, ha ó ezen reá nézve kétségtelenül igen nagy áldozat árán legalább biztosítani tudja egy kormányképes uj többségnek a létesülését. Miután a koalícióról, kooperációról már alig lehet szó, az alkotmánytalan kormányzás veszedelmét csakis az ily többség formálásával lehet elhárítani. Ez talán még a kooperáció megcsinálásánál is nehezebb feladat, de talán könnyebben megy, mert természetesebb megoldása lenne a helyzetnek. — Tisza István beszéde A mindent lenyűgöző politikai törtetések és tülekedések közepette — amikor hónapok óta az ország sorsat koalíciós és kooperációs taktikázással akarják, de még ilyen toldás-foldással sem bírják elöbbrevinni — kétszeresen jól esik Tisza Istvánnak a protestáns hitről és felvilágosodásról a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság közgyűlésén a Kálvinién református templomban tartott beszédének olvasása. Mély vallásosság és bölcseség, a szabad gondolkodás és kutatás vezérlő motívumai Tisza István klasszikusan szép, tömör és eszmegazdag beszédének, amely nem tévesztette el hatását. Jellemző az idők változásara, hogy Tisza egykori leghalálosabb ellenségei is mennyire tele fannak immár Tisza egyeni kiválóságának, jelleme puritánságának és egyéb nagy szellemi kvalitásainak dicséretével. De Tisza öntudatosan, nyugodtan, bölcsen él tovább abban a splendid isolationban, melyet TÁRCA. Ötletei«. Irta: Snlnmon Ödön. Mese egy jónevelésii űrről. .A hajó léket kapott. Mindenki menekült. Csak egy előkelő ur maradt nyugodtan az árboc mellett. Még a csónakba ugorhatna, de — mint jónevelésü emberhez illik — a nagy tolongásban nem akar senkinek a lábára lépni. Azért hát ott veszett. De mielőtt a hullámok összecsaptak volna feje fölött, gyorsan lehúzta cipőjét, nehogy valamely cápának nyelési fájdalmat okozzon. Aztán nyomtalanul eltűnt. Egy szegény ifjú története. A szegény ifjú élénken mozog a grófi szalonban. Végre mindenki távozik és szinte szándékosan ott hagyják a csinos társalkodónőt. — Istenem, oly egymásnak való pár ! A szegény ifjú csakhamar feleségül is vette a társalkodónőt. Esküvő csendben, a gróf csinos hozományt adott. De óh, mily csoda ! Három hónappal az esküvő után, megjelent a gólya. Nos hát, nincs tovább. Ez a szegény ifjú története. A négy évszak. Ha egy fiatal szép leány nevet, mosolyog és ok nélkül kacag, — ez a tavasz. Ha egy szép asszony csókol és minden csők után újra csókra vágyódik, — ez a nyár. Ha egy_ negyven éves asszony haján már ott az első ősz hajszál és ifjú poéta szerelmére áhítozik, — ez az ősz. Ha egy ezüsthaju asszony egyre sóhajt, ; mindig csak sóhajt és sóhajtva rebegi: Óh miért nem szerettem többször ? — ez a tél. A világ sohasem változik A földön él egy ember, aki már néhányszor be is járta az egész világot és ahol jól érezte magát, oda húsz év múlva újra visszajött. És minden városban ugyanannyi gyermeket, ugyanannyi aggastyánt, ugyanannyi szép leányt es ugyanannyi öreg asszonyt talált, mint húsz esztendővel ezelőtt. Ez az ember összes úti tapasztalásai fejében csupán ezt az egy mondatot jegyezte naplójába: »Az emberek mindenütt születnek és mindenütt meghalnak, de a világ maga azért sohasem változik.» A bogár és az emberek. Gyönyörű verőfényes nap volt, hát mindenki örült az életnek, a sok közül egy buta bogár is. Széles jókedvében felmászott a térdemre, úgy, hogy a tenyeremmel kényelmesen agyoncsaphattam volna. Megsajnáltam és letettem a földre. És mit tett a buta bogár ? Alig mászott néhány lépést, megfordult és újra ugyanazon az utón, ugyanarra a térdemre mászott, egyenesen a tenyerem alá. És akkor az eszembe ötlött, hogy magam is, meg barátaim és a legtöbb ember is néha olyan buta, mint ez a bogár, mert minden ok nélkül másodszor is balerohannak ugyanabba a veszedelembe, amelyből már egyszer megmenekültek. Kellemes pillanatok. Ha összes pénzünket kártyán vesztettük — álmunkban. Ha régi kalapunkat ujjal cserélik ki. Ha a villamos kocsi nagyot zökken és épen a legszebb asszony esik ölünkbe. Fájdalmas pillanatok. Ha ádáz ellenségünknek mindenki azt mondja ; — Ejnye, de pompás színben van 1 Ha egy szép asszony plátói viszonyt köt velünk és azt mondja, hogy összes szerelmei közül ez az egyetlen, amelyik plátói. Ha olyas valakinek a szobrát leplezik le, akiről valamikor azt hangoztattuk, hogy sohasem lesz belőle semmi és mi meghívót kapunk erre az ünnepségre. Az élet apróbb örömei. Ha ellenségünk hamarább őszül, mint mi. Ha valamelyik kedves jó barátunk elplagizálja a mi eszménket, ebből gyorsan darabot farag és a színpadon kegyetlenül elbukik. Ha párbajban valakit megsebesítettünk és ugyanazt főnökünkké nevezik ki. Ha az első ideálunkat gyanús társaságban ; látjuk viszont és ő azt mondja: «Most már egészen a tied vagyok.« Pry Pál-fule helyzetek. Ha egy világhírű emberhez épen akkor toppanunk be, amikor a saját felesége össze- gazemberezi. Ha egy öngyilkosjelöltet tiz perccel ön- gyilkossága előtt ebedre hívunk meg. Ha egy még le nem leplezett sikkasztótói azt kérdezzük, hogy hol tölti a nyarat? Ha egy elvált asszonynak tévedésből azt mondjuk: — Adja át tiszteletemet a kedves férjének.
