Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 42. szám
TOLNA VARMEGYE. 1909. október 17 4 Az országos központi egylet közgyűlésére kiküldetik Klimes Antal elnök, Illés Gyula főjegyző és Purth Adolf, továbbá önként jelentkezett 21 rendes tag. IQ. Lágler Sándor indítványa elfogadtatott, mely a Il-od jegyzők lakbérét, vagy pedig természetbeni lakását sürgeti. Czéh Ferenc indítványára jegyzőkönyvi köszönetét tolmácsol a közgyűlés Benkó alispánnak, aki a jegyzők ügyét annyira szivén viseli és azoknak egyik lelkes harcosa. Takács Gyula kéri a közgyűlést, hogy az alapszabályokat a tagoknak adják ki, elfogadtatott. Az alapszabálymódositó bizottság tagjai: Klimes Antal elnök, Virányi Károly, Purth Adolf, Oravszky László, IUés Gyula és Szepessy Kálmán. Déli egy órakor a Szekszárd- Szálló kistermében bankett volt, melyen Klimes Antal mondta az első pohárköszöntőt. Orvosgyülés. Az »0. O. Sz. Tolnamegyei fiókja« f. hó 14-én d. e. tartotta meg szokásos évi közgyűlését a »Ferenc-közkórház« bábaképző intézetének tantermében. Jelen voltak: Berde, Bernstein, Boszkovitz, Dobrescu, Drágíts, Freund, Grünfeld, Hangéi, Hercegh, Kertész, Kovács, Kramolin, Parányi, Pécsvárady, Schwarz, Spitzer, Sztanó, Tanárky, Varga és Zavaros doktorok. Dr. Hangéi Ignác elnök megnyitván az ülést, elnöki jelentése kapcsán, tárgysorozat előtt, mindenekelőtt a távollevő egyik alelnökről dr. Hevesi Gyula dunaföldvári kartársról emlékezett meg meleg szavakban, ki is e hóban üli meg tudori oklevele elnyerésének ötvenedik évfordulóját. Többek indítványára a közgyűlés meleghangú táviratban üdvözölte az érdemes jubilánst s az örvendetes esemény jegyzőkönyvi megörökítése mellett egy emlékalbum átnyujtását határozta el. Majd a tisztujitásra kerülvén a sor, az eddigi funktionáriusok egyhangú felkiáltással újból megválasztattak. A munkásbiz- tositó pénztárral kötendő szerződések ügyében — Grünfeld és Herczegh hozzászólása után — elhatároztatott, hogy a fiókszövetség a központot kéri fel egy, az egész országra szóló érvényességű, egyöntetű szerződés megkötésére. A munkásbiztositó pénztár nyugdijtervezetóre pedig Hercegh kimerítő és alapos tájékoztatása, valamint Kovács, Pécsvárady, Grüníeld, Berde és Freund hozzászólásai után, ugyancsak az a döntés történt, hogy a tervezet két sérelmes pontja tárgyában a fiókszövetség átír az országos központ és a munkásbiztositó pénztárhoz azok orvoslása céljából. A pénztáros jelentését 1214 korona 13 fillér bevétellel, 246 korona 13 fillér kiadással és 968 korona vagyonnal tudomásul vették, számvizsgálókul pedig Tanárky és Kramolin doktorokat választották meg. Boszkovitz azon indítványa, hogy a fiókegyesület az »országos orvosi intemátus« céljaira 200 koronát adományozzon, azon módosittással lón elfogadva, hogy ezen összeg egyelőre külön betétkönyvön gyömölcsözőleg elhelyeztessék, fokozatosan gyarapittassék s kellő felnövekedés után egy alapítványi hely fundálására fordit- tassék, melyre a nevezési jogot a fiókegyésület magának fenntartja; miről az országos központ is értesítendő lesz. Egy kisebb segély kiutalása után végül, a lefolyt egyleti évben elhalt dr. Piringer és dr. Antal kartársak emlékének jegyző- könyvi megörökítésével az ülés véget ért. Délben a kaszinó fehértermében társasebéd következett, melyen Kramolin a jubiláns Hevesit az alábbi beszéddel ünnepelte: »Mélyen tisztelt uraim! Bocsássanak meg, ha szövetségi ebédeink hagyományától eltérőleg, ezúttal pár percre megszakítom a fesztelen társalgás folyamát, de mai közgyűlésünk egy olyan, orvosi rendünk életében sajnos, ritka ünneplésnek képezte keretét, mely felett némán átsuhanni mulasztásnak tartanám ! Hugó Viktor, a romantikusok királya, egy remek trilógiában rajzolta meg azt a háromszoros végzetet, mely az emberiségre nehezedik ; szerinte az egyház, a társadalom és a természet az a három »ananké,« melylyel az egyénnek az élet keserves harcában folyton viaskodnia, küzdenie kell; többnyire sikertelenül, megőrölve általuk. Ha a mi orvosi rendünket nézem, úgy érzem — s bizonyára sokan érzik ezt velem — hogy a mi rendünknek is meg van a saját, külön, háromszoros végzete, jobban, mint bármely más foglalkozási ágnak, a három »ananké,« mely ellen folyton harcolnunk kell, mely állandóan mint egy ellenség áll velünk szemben és ez — ismét a társadalom, a természet és az emberi nyomorúság! A társadalom hivatalos része bizonyos közönnyel, hideg mostohasággal nézi önfeláldozó munkánkat, csak a legutóbbi időben fordítva végre ránk némi figyelmet; a társadalom többi, szabad része, főleg annak alsóbb rétegei pedig, a tudatlanság, a babona és korlátoltság sötét fegyvereivel szegülnek ellen önzetlen törekvéseinknek. A természet az ezerféle betegség polimorf hadseregét zúdítja a halál vezérlete alatt utunkba. Végül, ha e két ellenséggel valahogyan megtudnánk birkózni, reánk zudul akárhányszor a harmadik végzet, az emberi nyomorúság, mely ledönthetetlen akadályokat gördít működésünk sikere elé ! Ismerjük e harcot, hiszen benne élünk mindannyian ! Nincs senki, aki csak erkölcsileg is mindig diadalról beszélhetne s nagyon szórványosak azok, akik a régi szálló ige, a »dat Galenus opes« igazságát hirdethetnék ! Harcban élünk, életünk folyton kockán forog s alig gondolunk rá, hogy a háborús évek mindenütt duplán számítanak! Érezzük ezt mi fiatalabbak is, akik még csak 10-—15 éve küzdünk, s máris néha fáradtságot, ellankadást, csüggedést ére- zünk! Csoda-e tehát, ha bizonyos bámulattal, őszinte kegyeletes tisztelettel tekinthetünk csak fel rendünk egy olyan ősz bajnokára, aki immár teljes ötven éve harcol becsülettel rendünk zászlója alatt!? Dr. Hevesi Gyulára, fiókszövetségünk szeretett alelnökére gondolok, aki e hóban tölti be doktorságának ötvenedik évfordulóját. M. t. Uraim! Teljes ötven év! Még gondtalan kényelemben eltöltve is rengeteg idő az egyén rövid életében, hát még nehéz hivatásunk rögös pályáján, duplán számitó hadi években leélve! ? Messzire vezetne, ha részletes rajzát adnám kartársunk orvosi tevékenységének. De rá kell mutatnom hosszú közszolgálatára, melyet a maihoz képest valóban szegényes dotatio mellett, igen terhes szolgálati viszonyok között, évtizedeken át teljesített! Meg kell említenem orvosi tudásának magasabb fajsulyát, mely bő tapasztalatainak szűrőjén át rendünknek mindig becsületet, önmagának pedig szeretetet és hálás közbecsiilést szerzett! S nem hallgathatok végül arról a nemesszivü, szelíd humanizmusról sem, mely működését mindig áthatotta! Elég szomorú, hogy éppen ezen nemesszivü és igazságszerető jóságáért és éppen jelen jubileumi évében kellett egy olyan támadást és meghurcoltatást elszenvednie, melyet egy túlbuzgó ember ideges meggondolatlansága talán megmagyarázhat ugyan, de menteni az sem képes! Tisztán is került ki és tisztelő kartársai becsülése és híveinek szeretete megvigasztalhatja érte! Még csak egy körülményt említek fel! Az egész világ a »tömörülés« jegyében él; mi orvosok is ennek erejétől várunk és remélünk minden elérhetőt; példa reá »Szövetségünk.« A tömörülés folyamatának legfontosabb jegece- sedési pontja azonban az igazi kollégialitás. Mindenki tudja, de főleg — sajnálatomra távollevő — dunaföldvári kartársaink beszélhetnének róla, mit jelent »Hevesi bácsi« a szelidlelkü, békés kollegialitás számára, mit jelent a kölcsönös kartársi megértés és megtérés terén ? Például szolgálhat ebben mindnyájunknak. Nem vélhetem tehát szebben és jobban ünnepelni őt e napon, mint ha azt kívánom, hogy az ő nemesszivü egyéniségéből kisugárzó kartársi szellem forrasszon egybe valamennyiünket s akkor orvosi rendünk jövő sorsa is derűsebben fog alakulni! Isten tartsa őt meg még igen sokáig ! Éljen !« Az ebéd, melyen még Hangéi elnök köszönte meg az ünnepeltetést a távollevő nevében, a délutáni órákban ért véget. Orfelinat Tolnán. Olaszországban és Franciaországban a gyártelepeken már régebben orfelinatokat létesítenek, a melyekbe azon munkabíró gyermekeket alkalmazzák, kik az árvaházakból kerülnek ki. A gyermekeket lakással és megfelelő élelmezéssel, ruházattal látják el. Bérük ugyanaz, mint a többi munkásoké és részben eltartásukra fordittatik, részben pedig számukra tőkésittetik. A gyermekek felett a gyári munkidőn kívül egy külön oktatónő gyakorolja a szükséges felügyeletet. Ezenkívül az állam fenntartja magának a jogot, hogy az orfelinat egész kezelését ellenőrizze. Ezzel két célt érnek el. Ugyanis : az iparnak állandó munkaerőt biztosítanak; az árva gyermekekbe pedig úgyszólván beleoltják a munka-kedvet és a munkaszeretetei, ami legnagyobb kincsét kepezi az embernek. A földmivelésügyi minisztérium selyemtenyésztési felügyelősége ezen intézetek tanulmányozása végett folyó év tavaszán két hivatalnokát küldötte Olaszországba, a kikhez csatlakozott Desseuffy Emma úrnő, a gyermekvédő liga kitűnő tagja. Ezen bizottság a lehető legjobb tapasztalatokat szerezte ezirányban Olaszországban, minek következtében Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter elhatározta — egyelőre ki- sérletképen — a tolnai selyemfonodában egy ilyen orfelinat szervezését 30 leány számára. A leányok felét a gyermekvédő liga Ígérte rendelkezésre bocsájtani; másik részét pedig az állami gyermek-menhelyek igazgatósága. A teljesen berendezett orfelinat ideiglenes vezetését Dessewffy Emma úrnő volt kegyes magára vállalni és az november első napjaiban megnyílik. Örömmel halljuk, hogy az országos gyermek menhelyek igazgatósága hasonló intézetek felállítása végett két győri gyárral is érintkezésbe lépett. HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Széchenyi Sándor vbt. tanácsos, főrendiházi alelnök folyó hó 13-án részt vett a közigazgatási bizottság ülésén, másnap a sötétvölgyben vadászni volt, pénteken és szombaton az állandó választmány ülésén és a közgyűlésen volt jelen. Perczél Dezső vbt. tanácsos, nyug. belügyminiszter, folyó hó 13. és 14-én Szekszárdon időzött. Gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos, főispán kedden délben városunkba érkezett és elnökölt a közigazgatási bizottság, a bíráló és állandó választmány ülésein és a közgyűlésen. Hivata- l°s ügyeinek ellátása után szombaton délután utazott vissza Hőgyészre, de hétfőn ismét városunkba érkezik. Dr. Szabó Gyula pécsi kir. főügyészi helyettes, néhány nap óta Szekszárdon időzik. — Főispánunk kitüntetése. Vármegyénk közönsége őszinte örömmel értesült a gr. Apponyi Géza főispánt belső titkos tanácsossá történt kinevezésével ért kitüntetésről. Foispáni minőségében annyi buzgóságot, hivatali teendőinek ellátásában annyi komoly kötelességtudást és a vármegye közügyei, valamint mindazok iránt, kik magánügyeikben hozzá fordultak, annyi igazi jóindulatot, másrészről pedig politikai tekintetben a maga pártállásához való erős ragaszkodás mellett mindenkoron kiváló tapintatot tanúsított, hogy a királyi kegynek ezen magas kitüntetéssel járó megnyilatkozása általános örömmel találkozott. A vármegye minden részéből halomszámra érkeznek hozzá az üdvözletek. A közigazgatási bizottság szerdai ülésében Széchenyi Sándor gróf v. b. t. t. tolmá-
