Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-26 / 39. szám
XIX. évfolyam 39. szám Szekszárd, 1909. szeptember 26. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kiről elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyet számok ugyanott kaphatóké POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon. Vármegye-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő é? laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratot vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A kormány lemondott. Forduló pontjára jutott a tavasz óta, egyre több bizonytalansággal húzódó válság. A minisztérium elhatározta, hogy beadja lemondását, kérve az uralkodót, hogy szeptember 28-áig uj kormányt nevezzen ki. A kormány lemondása eló'relátkató volt. Az ideiglenes megbízatás végével, melyet a Wekerle-kormány a nyári szünet előtt vállalt, kísérletet tettek arra, hogy a kibontakozást ennek elkerülésével valósítsák meg. De ha a kibontakozás a nyári szünet eló'tt, a koalíciós kormány első lemondásának idején nehéz volt, azt a bécsi körök most még inkább lehetetlenné tették. A magyar kívánságoknak teljesen merev, szinte durva megtagadása mellett fokozott áldozatokat követeltek a magyar kormánytól, delegációtól és képviselőháztól. A követelések teljesítését más esetben is nehéz lett volna a magyar kormánynak vállalnia, s egyszerűen képtelenség lett volna most, amikor az áldozatokért Bécs semminő gazdasági vagy nemzeti rekompenzációt nem volt hajlandó adni, s amikor a többség nagy része a bank- ! kérdés miatt a végsőkig exponálta magát. | Ebben a feszült helyzetben a kormánynak nem maradt egyéb tennivalója, minthogy lemondjon. És ezután? A kombinációk ösvénye talán sohase volt sűrűbb köddel belepve, mint most. Hogy Wekerle Sándor, akárcsak ideiglenesen, újra kormányt vállaljon, alig valószínű, bár a koronának bizonyára ez lesz a kívánsága. Más miniszterekből alakítandó koalíciós kormány nem képzelhető el. A koalíciót még a tavasszal agyonütötték, s mindaz, a mi a nyáron, 1 a szövetkezeti pártok egymás között való érintkezésében történt, csak teljesebbé tette a szakadást, az örökre való elválást. A fúzió eszméje bizonyára kisérteni fog, de az alig szervezhetne többséget a kibontakozáshoz, amint hogy csoda bűvészet kellene oly programm kovácsolásához, amely Bécs igényének is megfelel és a többség, főként a bankügy miatt elkeseredettek elégületlenségét leszereli. Maradna még valami: a többség és a parlament nélkül való kormányzás. Minden megoldási mód közül ez lenne a legszerencsétlenebb. Először is vállalkozó kellene hozzá. Azok a politikusok, akikről, — jobbára a régi szabadelvű párt tagjai közül, — ezt az ujsághirek föltették, vagy meg is jövendölték, siettek egész energiájukkal tiltakozni ez ellen. S ha vállalkozó lenne, a parlament nélkül való kormányzással a korona csak növelné a ma talán még kibékíthető ellenállást. S ha, a múlt példája után, a nemzeti ellenállásnak nagy sikere nem lehet, most, az anneksziós költségek és egyéb milliók szükségének idején Bécsnek sincs annyi ideje a várakozásra, amennyit egy uj nemzeti ellent- állás, vagy legalább egy huzamos parlament nélküli kormányzás jelent. A bizonytalanság teljes és kínos hatását növeli az a rövid idő, amely a megoldás terminusaként az előtérben áll. A kormány, a mai minisztertanács határozata szerint, szeptember 28-áig menni akar, tehát pár nap alatt meg kell lenni az nj kormánynak, vagy legalább annak az egy férfiúnak, akit a korona a kabinet- alakitásra kijelöl. Ezen idő alatt azonban Bécsben is változásnak kell bekövetkezni, változtatni kell azon az elbizakodott, mit sem engedő állásponton, amelyet mindezideig — s most talán jobban, mint valaha — a magyar ügyekkel szemben tanusitottak. Bécsben nagyfokú rövidlátás uralkodik, amikor mereven elzárkóznak még a készfizetések elől is, amihez törvényes jogunk van és amiből Ausztriára ugyanannyi előny háramlik, mint reánk. A meghasonlott, egymást csak gyanúsítani és gyalázni tudó koalíció megerősödését jelenti a bécsi negáció. Mit gondolnak Bécsben? Itt nem a bankosokról van szó, hanem azokról, akik bizonyos minimális kedvezményeket jogosan kérnek, úgy a katonai, mint pedig a gazdasági téren. Hát azt képzelik, hogy majd erőszakkal, abszolutisztikus eszközökkel célt érnek ? Hisz ezzel szemben együtt találják az összes pártokat — az egész nemzetet. A rémitgetésektől pedig nem ijedünk meg, hanem becsületes és békés kompromisz- SZlimot akarunk, 67-es alapon. Es érthetetlen Justhék öröme a kormány lemondása miatt. Hisz a kormány minimális követelései elől is elzárkózik a korona — jobban mondva Bécs, hát azt hiszik, hogy az önálló bank megvalósításáról lehet komolyan beszélni'/ Nem félnek attól, hogy az önálló bank agitációnális propagálásával oda fognak jutni, mint négy év előtt a katonai ügyekben tanúsított hasonló szenvedélyes magatartásukkal, amikor az önálló hadsereg, a magyar vezényszó folytonos és egetverő követelése és a közvélemény megtévesztése után ma már hírmondója sincs a függetlenségi pártban az olyan képviselőnek, aki az önálló hadsereget és a magyar TÁRCA. Az 1830-iki koleraläzadäs. — Kossuth első szereplése — A mostanában itt-ott mutatkozó ázsiai kolera 1831. évben tűnt fel Európában. Borzasztó pusztítást végzett Orosz és Lengyelországban, honnan Magyarországba is átcsapott. "Különö- j sen a parasztság között pusztított és százával j szedte áldozatait. Csakhamar lángba borult a Felvidék. A helyzetével különben is elégedetlen parasztságot ugyanis izgatók bujtogatták fel, hogy a nemesség megmérgezte a kutakat, ne hogyha parasztság túlszaporodjék és a hatalmat kezébe kerítse. Az izgatók szavai a póruép között hitelre is találtak, hisz a járvány főleg a rossul táplálkozó és a védelemre képtelen parasztság közül szedte áldozatait. Vad hordák járták be a temetővé átváltozott vidéket. Megtámadták a földesúri kastélyokat, kirabolták és fölgyujtották a a nemesi kúriákat, majd vérszemet kapva, megtámadták a községházakat és a menekülő földes- araktól elárasztott kisebb városokat. A kormány, hogy elfojtsa a lázadást, teljhatalmú királyi biztosokat köldött a forrongó megyékbe. A lázadás főfészke Sáros volt, hová a hires hevesi adminisztrátort, Eötvös Ignác bárót küldte komiszáriusnak. Ö volt ugyanis korának legkegyetleneb kom iszáriusa. Megre- ! gulázta a kormánnyal szemben renitenskedő Hevesvármegyét is, őt találta hát a kormány a legalkalmasabbnak a lázadás elfojtására. Eötvös nyomban katonasággal szállta meg a vármegyét, mire a lázongó tótság deputációt menesztett az eperjesi megyeházán székelő királyi biztoshoz, hogy ha báutódásuk nem lesz, kegyelemre megadják magukat. Eötvös báró nagyon szívesen fogadta a deputációt és megígérte, hogy nemcsak kegyelmet ad nekik, de lojális viseletűk miatt másnap nvilvánosan fel is magasztalja őket. A deputáció büszkén várta a holnapot és Eötvös báró másnap a város piacán fölállított öt akasztófán „föl is magasztalta“ őket. Ez csak olaj volt a tűzre. A tótság kivégzett testvéreikért beszut esküdött. Most már nemcsak rabolt és gyújtogatott, de széltébenhosszában gyikolta is a papságot és a nemességet. — A töketerebesi Andrássy uradalom parasztjai is hozzájok pártoltak, fölkoncolták a szolgabirót és a községi elöljáróságot támadták meg. Az uradalmi tisztek a község magyarságával a közeli Sátoraljaújhelyre menekültek. Az ezrekre felszaporodott tömeg most Ujhelyt fogta ostrom alá, hol az ostromzár folytán éhínség tört ki. A szegényebb nép, hogy éleiét megmentse és az éhség elől meneküljön, már a lázadók pártjára állott. A kiszával-kapával fölfegyverkezett városi szegényebb nép a megyeház előtt csoportosult, kenyeret követelve az ott székelő járványbizottmánytól. Ekkor lépett ki Kossuth Lajos az ismeretlenség homályából. Mint ügyvéd tiszteletet és ! becsületet vívott ki már magának és ő volt a I járvány-bizottmány elnöke, vagy amint ő nevezte ; magát, a „veszteglő város táblabirája.“ Népszerü- | sége oly nagy volt, hogy a tótság mindennap 1 beküldte a családja számára szükséges élelmiszereket, biztosítván őt, hogy neki és családjának bántódása még akkor sem lesz, ha a várost hatalmukba kerítik. Kossuth az ősrégi megyeház erkélyéről gyuitó beszéddel csendesítette le l a lázadó tótokkal szövetkezett szegényebb népet, i fegyverre szólította az ostromlók ellen és polgár- j őrséget szervezett. A polgárőrség egyesülve az időközben megérkezett katonasággal, szét is verte az ostromló tömeget. — Kossuth nevét szárnyra vette a hir és szétvitte az egész országba. A megyei nemesség egyrésze azonban, mely már előbb is agyarkodott a lateiner fiskálisra, a lázadókkal való cimbora- sággal gyaniustotta, akit a lázadók csak azért kíméltek meg, mert szövetségben volt velük. Az aljas rágalom hitelre talált vármegyéje irigy és maradi főnemességének egy kis részében is, íiisz a honoratior Kossuth volt a szabadelvűeknek a vezére, aki a lázadás okát is a nép sorvasztó helyzetében kereste. És midőn látta, hogy a gyanú ellene mindjobban terjed, otthagyta a vármegye zöld asztalát, hogy mint a távollevők követe megkezdje a nép felszabadítását és ragyogó pályafutását a pozsonyi diétán. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összeget a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
