Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-27 / 26. szám
XIX. évfolyam 26. szám Szekszárd, 1909. junius 27. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára. . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Eflyea szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdim. Vármegye-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések ii a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállay it.tt árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhivás! 1909. évi julius ho 1-ével uj előfizetést nyitunk lapunkra. — Azon t, előfizetőinket kiknek előfizetősök lejár, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fen- akadás ne történjék. Előfizetési feltételek : Fgész évre . . . 12 korona. Fél ... 6 Negyed évre . 5 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. Peccatur . . . — lk. Itt az ideje, hogy komolyan magunkba szálljunk, hogy megismerjük azt a hibát, melyet Magyarországgal szemben elkövettünk. Ezeket a szavakat a legutolsó minisztertanács után Apponiji Albert intézte aggodalmaskodó és őt kérdésekkel ostromló függetlenségi képviselőkhöz. Szép és megható a megbánás és a magunkba szállás, de az ország helyzetén az ilyen utólagos kijelentések vajmi keveset segítenek. Bizony sok hiba és mulasztás történt extra et intra. . . A hiba és felelősség a koalíciós vezéreket terheli, első sorban pedig Apponijit és Kossuthot. Apponiji körülbelül háromnegyed év előtt jelentette ki a függetlenségi pártkörben, hogy „őrültség a mai viszonyok között az önálló bank megvalósítására gondolni.“ A nyilatkozat feltűnést és némelyeknél visszatetszést keltett, de ki volt mondva férfiasán, nyíltan. Ezután azonban mi történt? Kossuth és Apponiji ölbe tett karokkal és néma ajkakkal engedték a bankosok mozgalmának napról napra való terjedését, a többi koalíciós pártok, főleg AndrássiJ és társai ellen való rendszeres szervez- 1 kedést. A pártkörben, a képviselőházi folyosókon, a függetlenségi sajtóban csak — Hollóék és Jlisthék szava és agitációja volt hallható. Lavinaszerűen terjedt a bankosok agilis gyorsasággal keresztül vitt mozgalma, bank bizottsági pucscs, konveti- kulumok folytak nap-nap után, de az egyébként ékesszavu és nem éppen szófukar vezérek mély hallgatásba merültek. 1 Zárt ajtók mögött tanácskoztak reggeltől estig, de az országot és pártjukat nem tájékoztatták a maguk álláspontja, törekvé- , seik és szándékaik felől. A képviselőházat elnapolták, megindult a Bécsbe utazások j hosszú sorozata, tanácskoztak éjjel-nappal, j de a homályból és a mindinkább bonyolódó helyzetből való kibontakozás útját egy szóval sem jelezték, egy beszéd, egy határozott nyilatkozat el nem hangzott, Lehel í kürtje elnémult és a bankosok harci kedve és hatalmi ambíciója nőttön-nőtt. A vezérek nem teljesítették kötelességeket — nem ! tájékoztatták a közvéleményt. Majd Jtislll i esküdözött, hogy Kossuth Ő vele tart. majd Andrássyék számítottak Kossuth j és Aj)j)Ongi föltétien támogatására, a közvéleményt és a függetlenségi pártot állandóan bizonytalanságban hagyták a vezérek. A sok mesterkedésnek véget vetett a király, amikor nyíltan és kereken kijelentette, hogy nem tesz sem katonai, sem egyéb kedvezményeket, hogy elfogadja a kormány végleges lemondását és ha más- í kép nem ér célt, jön az erőszak, jön Héderuárg és a többi mumus. Vagyis itt ! van a feneketlen zavar, a válság, melyből most már alig kínálkozik becsületes kiút. A tisztelt vezérek féltették a népszerűségüket. ... Ez az egész, azért nem állottak ki a fórumra és azért engedték elfajulni az egész politikai helyzetet. A koalíciós politikának legnagyobb hibája: az őszinteség hiánya érvényesült ezúttal is. Hisz magát Wekerlét is azzal vádolják a függetlenségiek, hogy becsapta őket, hogy azt a hiedelmet engedte meggyöke- resedni, hogy ő nem ellenzi az önálló bankot és Wekerlének két év előtt tett nyi- ] latkozatára kellett visszamennie alibijének igazolására, hogy ő nem hive az önálló banknak. Wekerle uram is tényleg hamis- kodott. Pedig őt sem lehet szófukarsággal vádolni épúgy, mint Apponijit. De egyik sem jelentette ki, hogy az önálló bank megvalósitását ezidőszerint nem óhajtják, annak létesítését az ország érdekében állónak — legalább egyelőre — nem tartják. Es ez a hamiskodás, ez a kacérkodás a függetlenségiek bankcsoportjával, a népszerűségnek eme hajszolása ime megboszulta magát, Csak akkor nyilatkoztak — ezt is lapidaris rövidséggel — mikor keuyértörésre került a sor, amikor a király előtt, aki előtt nem lehet és TÁRCA. Ünnepi beszéd. — A szekszárdi izr. Szent-Egviet 50 éves jubileumára mondotta folyó junius hó 20-án a zsidó temp ómban : dr. Kubiiiktciu Mátyás főrabbi. — Atyánk, Istenünk, magasztos ünnepi érzéssel, örömtől áthatott szívvel járulunk elébed a mai napon, hogy hálát adjunk néked jóságodért, kegyelmedért, mellyel nemescélu Szent-Egyletünket ötven éven át mind a mai napig fenntartottad, oltalmaztad. A te szemedben ezer esztendő is olyan, mint a tegnapi nap, de a mi életünkben, araszra terjedő, rövid életünkben, a te szolgálatodat teljesítő küzdelmes gyülekezeti életünkben, ötven év is nagy, kegyed fénylő sugaraival átszőtt idő. Te kiterjeszted jóakaratodat a legparányibb létre is, gondoskodói róla, óvod, oltalmazod; te szólítasz a létbe minden élőt s döntőd újra a semmiségbe s a te gondviselésed tartja fenn azt az idő viszontagságainak kitett kicsiny csemetét is, te növeszted, fejleszted, nélküled nem sarjad a fűszál sem, nem lebbenti szárnyát a lenge szellő sem s oltalmad nélkül nem állhatnak fenn, nem fejlődnek, nem virágoznak intézmények sem, — mert mi a mi erőnk, mi a mi hatalmunk? Gyönge, törékeny az, mint mi magunk. Miről mondhatjuk mi, amibe belefogunk, hogy azt be is fejezzük eredményesen, miről állíthatjuk, amire vállalkozunk, hogv az sikerrel fog végződni ? Mi reábocsátjuk vállalkozásunk sajkáját a bizonytalanság szeszélyes hullámaira, - célt fog-e érni, vagy sír ólálkodik-e reá valahol a hullámok között, ki tudná azt meg mondani ? Csak te tudod, oh Urunk, a jövőt ismerő, rejtelmekbe látó Isten, amiképpen te vagy az, ki e sajkát révbe vezeted, vagy, ha tetszésed az, feleutján hullámsírba taszítod. S te voltál az mindenható, gondviselő Atyánk, ki gyermekeid, e gyülekezet hozzátevésén, áldozat- készségén felül, küzdelmes lét mellett Szent- Egyletünket mind a mai napig fenntartottad, oltalmaztad, a te jóságod intézé azt úgy, hogy fennmaradván, fejlődésnek, gyarapodásnak induljon, te segítettél bennünket idáig — hála néked kegyelmedért, jóságos, mindenható Istenünk, ezt a napot, ezt a mennyeien derűs, szép napot te szerezted nekünk, dicsértessék s ma- gasztaltassék a te nagy s szent neved mind az időknek végeiglen. Ámen. * ötven éve immáron, szeretett testvéreim, hogy a hitközségünk kebelében fennálló Szent- Egylet teljesiti nemes emberbaráti működését. Egy fél évszázad óta támogatja a keresetnélküli szegényeket, az istáp nélkül való özvegyeket, j árvákat, orvoslást nyújt a szűkölködő betegeknek, hogy a kedves családtagot, kinek szivéhez oda van csatolva válhatatlanul szeretteinek szive, kinek lényével egybefügg a bár szerény, de sorsával megbékült családi kör boldogsága, megtartsa szeretteinek, hogy a család fenntartóját, kinek lelkét testi gyötrelmeinél talán még inkább dúlja, szántja az aggodalom, hogy ha netalán az Ur határozatából neki menni, távozni kell innen örökre: ki lesz az ő szeretteinek kenyéradója, gondviselője, — hogy a családfenntartót megmentse a családnak; egy | fél évszázad óta Szent-Egyletünk azt a kegyet I műveli a testből elszállani készülő lélekkel, 1 hogy az elválás végső, nehéz pillanataiban nyújtja néki a vallás balzsamos enyhületét; egy fél évszázad óta azt a kegyet műveli vagyontalan családokkal, hogy azoknak kedves halottját a maga szerény módja ellenére a saját terhére részesíti eltakarításban, tisztes eltakarításban ; egy fél évszázad óta azt az irgalmasságot cse- lekszi az itt gyógyulást, keresett idegen, rokontalan halottakkal, hogy azoknak rokonává, testvérévé szegődve, testvérként részesíti halotti eltakarításban. Ötven év óta műveli a mi Szent-Egyletünk szerény, küzdelmes viszonyok mellett ezt a csodás, nemes jótékonyságot. Fölemelő érzés tölti el keblünk, szivünket öröm járja át erre való gondoltunkban. Működésének egy dicső évéhez ért el Szent-Egyletünk s mi nem hagyhatjuk azt elröppenni magunk felett nyomtalanul, meg kell állapodnunk annál, „jóbél-év - kiemelkedő év - nekünk ez az ötvenedik esztendő“, melyre valóban ráillik az irás meghagyása: „Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt“. — S mivel szentelhetnék meg jobban e jóbél-évet itt az Ur e szent házában, mint azzal, hogy Izrael vallását illetőé:: vizsgáljuk a Chevra Kadisa (Szent-Egylet) intézményének jelentőségét. $ Valami rejtelmes, végtelen, mindenható hatalomul, valami sejtelmes, csodás, káprázatos ragyogásul fogta fel Izrael az istent. Közvetet- lenül ezt a fényt fel nem foghatá, a káprázatos isteni ragyogást véges lelke eredeti mivoltában be nem fogadhatá. Csak megtörtén, amiképpen a napsugár megtörik az esőcsepp kristályán, jutott az a fény az ő leikébe. S oda érve, szi-
