Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-30 / 22. szám
2 TOLNA VARMEGYF. 1909. május 30 a bennök fekvő anyagi értéket idő előtt elkoptatja. Hogy pedig a veszedelmet, mely- lyel a fertőzött porral telitett levegő fenyeget, megfelelő öntözéssel tényleg igen hatásosan lehet csökkenteni, azt pontos mérések igazolják, melyek szerint — a különböző mérések eredményeinek maximumát és minimumát állítva szembe — mig egy köbméter levegő (a szabadban) száraz, de szélcsendes időben és öntözés nélkül 2—4 centigiamrr. port tartalmaz, addig bőséges öntözés vagy eső által e szám köbméterenkint o'i5 mili- grammra, tehát kétszázadrésznyire is lenyomható ! A szél pedig még nagyobb pormennyiségeket kever a levegőbe, ilyenkor még szükségesebb a por lekötése. Az öntözés tehát nem céltalan lukszus és városias nagyzolás, hanem olyan reális kiadás, melynek haszna — indirekt bár és és nem szembetűnő módon — sokszorosan megtérül az egészségében megvédett lakosság munka- s ezen alapuló nagyobb adózási képességében! Ezért meg kell találni a módját addig is, amig a vízvezeték létesül. Nem a «híréért» s <a látszat kedvéért», hogy «az uraknak port hintsenek a szemébe» (mint a város humoros kocsisa mondta tavaly a kérdezősködő utcagyerekeknek) hanem úgy, amint annak eredménye lehet, vagyis: a gyalogjárótól — gyalogjáróig, az utca egész szélességében, négyzetméterenkint legalább egy liter vizet számítva és naponta legalább kétszer és kiterjesztve ezt (egyelőre legalább) a hid, kórház és Béla-tér által határolt egész belvárosra s kivezetve a pályaudvarig, melynek hozzájáró utján és előterén legmélyebb a portenger. Ha még messzebb vihetnék az öntözést, persze még jobb volna ; de e vonalakon van a legnagyobb kocsiforgalom, ide jár üdülő sétára a lakosság, itt tehát a legszükségesebb 1 Az anyagi megoldás nem e cikk feladata; de ha már a város meglevő lovai nem érnek rá vagy nem győzik, tessék úgy tenni, mint a jó üzletember szokott, akinek egy- egy rövidebb saisonokra kell csak a ló: drága fuvaros fogadása helyett vegyenek egy pár olcsó lovat s azt állítsák be kizárólag erre a munkára; őszre ismét eladhatják azokat s igy alig kerül többjébe a városnak az egész, mint amit nyáron át megesznek; ezt pedig még kibírhatjuk. Annyi bizonyos, hogy amit Paks meg tud tenni erélyes főbírája kezdeményezésére (hol is a fő-utca egy hosszabb szakaszát rendszeresen és igen tisztességesen öntözik) és meg tud tenni Bonyhád egy-két utcájában, a városiabb elemek összefogása mellett: arra Szekszárd r. t. városnak is képesnek kell lennie ! A vezetőség ne aggódjék; az intelligencia phalanksza ily közhasznú kulturfeladat kezdeményezésében mindig teljes erővel fogja támogatni. _______ Dr. K. Gy. ____VÁRMEGYE — Elvi jelentőségű határozatok. A községi Írnokok élelmezése, ha azt a jegyző önként teljesiti, terhes szolgáltatásnak nem tekinthető, tehát annak egyenértékét a jegyzői javadalomból a IV. osztályú kereseti adó megállapitásánál levonni nem lehet. A jegyzői föld haszonértéke azonban levonandó. (Közig, biróság 5181 908.) — Azon panasz elbirátása, hogy a községi állatorvos valamely állatnál az orvosi közreműködést alapos ok nélkül megtagadta, nem a közigazgatási hatóság, hanem a rendes biróság hatáskörébe tartozik. (Hatásköri biróság 92(908.) — Ha törvényhatósági bizottsági tagválasztáson a szavazatok összeszámításánál a nyilvánosság kizáratott, a választási eredménynek ebből az okból történt megtámadása esetén a választást érvényre emelni akkor se lehet, ha egyébként az eredmény helyessége kétség alá sem eshetik. (Közigazg. biróság 6859 908.) — A szomszédjogon bellelek határvonalán elkorhadt kerítés helyreállitása iránt indított ügy elbírálása, ha azt nem közrendőri érdek követeli, nem közigazgatási, hanem a kir. biróság hatáskörébe tartozik. (Hatásköri biróság 84 908.) — Be nem vett, vagy törvényesen el nem ismert vallásfelekezetektől az isteni tisztelet céljából tartandó gyűlés tartása csak akkor tagadható meg, ha a gyűlésen törvénybe ütköző cselekmények vagy szertartások elkövetésére alapos gyanú forog fenn. (Belügyin. 3006[908.) — Osztrák baromfikereskedő Magyarországon meg nem adóztatható, ha itteni tevékenysége csak a baromfi bevásárlására szorítkozik. (Közig, biróság 11951909.) — Hatósági rendelkezés alatt álló viz használatára vonatkozóan felmerült ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (Hatásköri biróság 68(908.) VÁROSI ÜGYEK. Városi takarékpénztár. Városszerte élénk érdeklődés nyilvánul a Szentkirályi Mihály dr. polgármester által tervbe vett városi takarékpénztár Ugye iránt. Különösen az a körülmény növelte az érdeklődést, hogy a polgármester ebben az ügyben értekezletet hitt össze, amelyre kizárólag a városi képviselő-testületnek a földműves osztályhoz tartozó tagjait bivta meg és azonkívül 1—2 iparost, a képviselő-testület többi nagyszámú tagjait, akik pedig ehhez a tárgyhoz több szakavatottsággal és gyakorlati készültséggel szólhattak volna, egyenesen mellőzte. Ez az intézkedés széles körükben méltó feltűnést keltett, mert városi életünkben nem szoktuk meg az ilyen kasztszerii megkülönböztetéseket. Minden bizottságba, értekezletre, kiküldetésre a képviselő-testület tagjait állás különbség nélkül szoktuk beválasztani és olyan kérdésben különösen, amely első sorban pénzügyi és gazdasági jelleggel bir és mindenképpen rendkívül fontos ügye a város közönségének, melynek érdekeit igen közelről érinti és a város pénzügyeire nézve messzemenő kihatással birhat, éppen azokat mellőzni, akik kellő szakértelemmel és tapasztalatokkal bírnak és akik a város összes közérdekű ügyeinek szolgálatában minden időben készségesen elöljártak, nem volt szerencsés gondolat. Az ilyen ügyeket első sorban alaposan, de amellett tapintatosan kell előkészíteni. A polgármester úgy adja elő a dolgot, hogy tőle a városi polgárok felvilágosítást kértek a tervezett városi takarékpénztár felől és ő azért hívta össze ezt az értekezletet, hogy az illetőknek megmagyarázza, mi a lényege a tervbe vett uj intézménynek. Ez ugyan némileg változtat a dolgon, de ismételjük, a képviselő-testület tagjainak kaszt- szerű szembeállítását nem tartjuk helyesnek és ezt a jövőben minden félreértés és egyéb célzatok kikerülése érdekében határozottan mellőzendőnek véljük. Erről az értekezletről bizonyos nyilatkozatot imputáltak a polgármesternek, hogy kik azok, akik saját önző érdekeik által vezetve, ellenzik a községi takarékpénztár létesítését. Illetékes helyről értesülünk, hogy ez a nyilatkozat nem hangzott el és maga a polgár mester megütközve utasította vissza még a föltevést is, mintha ő ilyen nyilatkozatra egyáltalán képes volna. Mi nem is tételeztük fél róla, hogy ilyen nyilatkozatot tegyen, mert az valóban elszomorító és egyenesen megdöbbentő volna, ha ilyen obskúrus és a demagógiát szolgáló nyilatkozat a városháza tanácstermében egyáltalán elhangzanék. Azért tartottuk ezt szükségesnek a nyilvánosság előtt fölemlíteni, hogy annak tovább terjesztését megakadályozzuk és annak meg nem történtét konstatáljak. Magával a városi takarékpénztár kérdésével annak idején, ha a tervezet összes részleteivel Már el is feledték a kis leány tragédiáját, amikor három héttel a halála után, névtelen följelentés érkezett a rendőrséghez. Az volt a följelentésben, hogy exhumálják a kis holttestet, bizonyítékot fognak rá találni, hogy a gyermeket az anyja szakadatlanul ütötte-verte és a kiaszott, sovány, betegségtől lefogyott gyermek tetemén még három héttel a halál után is konstatálni tudták az orvosok olyan zuzódások és ütések nyomát, amelyek semmi esetre sem származhattak a halálugrástól. Utána jártak a szegény gyermek életének s akkor kiderült, hogyr milyen tragédiának volt az utolsó felvonása ez az ugrás egy második emeleti ablakból. A kis leány törvénytelen gyermeke volt az anyjának. Sohasem szerette, mindig éheztette, ütötte-verte csecsemőkorától fogva. Egy Ízben oda is ajándékozta már egy asszonynak, akit alig ismert, de aki visszahozta a gyermeket, mert igen gyönge volt és nem birta a cseléd munkát, amit végeztetni akartak vele. Ettől fogva kétszeres pokol lett az élete odahaza. Az anyja kosztosokat tartott és a csöpp ieánynak azokra kellett takarítani. Sokszor éjfélig ébren volt és tizenöt-husz pár cipőt pucolt. Enni nem kapott, ellenben verést annál többet naponta többször is. Ezt a gyötrelmet nem birta. Négyszer szökött meg hazulról, de a rendőrség mindig visz- szavitte. Amikor látta, hogy hiába szökik el a kínzójától, a halálba menekült. És azt a fúriát, aki ilyen méltatlanul vi selte az anya nevet, aki csak éppen, hogy a saját kezével nem lett a gyermeke gyilkosa, nyolc napi elzárásra Ítélte a törvényszék . . . Egy másik eset még ennél is borzalmasabb és az embertelen bűnök még nagyobb mélységeibe világit be. Néhány hónapja Írtak az újságok egy tizenhárom éves 'leány öngyilkosságáról. Az apa özvegyember, egy rossz hirü szálló portása és a rendőrségen elmondta, hogy ő naphosszat nincs otthon, sokszor még éjszaka sem, hát nem vigyázhatott a gyerekére. A leány igy utca-gyerekké lett, nem is járt iskolába, sőt szeretői is voltak. Ezért megverte néhányszor, bezárta a lakásba és a gyermek aztán elkeseredésében marólúgot ivott. A kis leány azonban nem halt meg, sőt nemsokára felgyógyult. Egy névtelen följelentés néhány hét múlva világot derített erre a tragédiára is. A leánynak, mint később kiderült, egyik nagynénje jelentette föl az apát, hogy fejletlen gyermeke testét áruba viszi és ilyen gazsággal szerez magának jövedelmet. A szerencsétlen kis leány ebből a mocsárból akart menekülni, azért kísérelte meg az öngyilkosságot. A törvénytelenek Hét nyolc éves kis fiuk, kis lányok öngyilkossága nem ritkaság, sőt volt már példa öt éves gyermek öngyilkosságára is. Ezeket a kis mártírokat csaknem mindig a lelkiismeretlen, kegyetlen szülők vagy más családtagok gonosz bánásmódja kergeti a halálba. Képzelhető: a kinzásnak milyen mértéke és milyen rettentő tömege kell ahhoz, hogy a természettől fogva gondtalan, derültségre hajló gyerekkedélyekben talaj legyen az öngyilkosság gondolatának megfogamzására. És ha egy kis statisztikát állítunk össze a gyermekgyilkosságokról, megint arra az eredményre fogunk jutni, amit minden egyéb gyermek-bántalmazásnál, gyermek-kínzással találunk. A törvényié'enek az áldozatok. — Nyolcvankét megvizsgált gyermeköngyilkosság hőse között volt : törvénytelen 51, mostoha 8, törvényes 23. A rendőrség, a hatóságok még mindig azt az eljárást követik, hogy ha valamely szülő kínozza a gyermekét, megbüntetik, (legtöbb esetben meg sem büntetik) aztán azt a kis áldozatot ismét kiszolgáltatják nekik. — Kínozzák, verjék tovább. Mert még mindig nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a gyermek nem mindig a szülőé, aki tehet vele amit akar, hanem a társadalomé és annak a számára — még* a szülők ellen is — meg kell védeni a gyermeket épen, egészségesen. Nem csoda aztán, ha a védtelenül kiszolgáltatott, elhagyott gyermek, oly sok esetben nem talál menekvést másutt, mint a halálban. Gyermekkinzások. A lapoknak szinte állandó rovatukká vált a gyermekkinzásokról szóló hírek sorozata. Hol a pincében, rothadt szalmán és hajmeresztőén piszkos környezetben csontvázzá soványodva, elhülyülve találnak egy gyermeket; hol valamilyen kamrára, disznóólra vagy padlás zugra lesznek elme8sé a lakók és elgyötört gyermekeket
