Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-18 / 16. szám
XIX. évfolyam 16. szám Szekszárd, 1909. április 18. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. | Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- j hivatalon kívül elfogad a lolnir-féla könyvnyomda és pspirkereskedés r.-t. Siekszárdon. Egyet szamok ugyanő11 kaphatók. >Ie«-.jelen minden vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szekszárdon, Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrnunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállni ‘tett árszabály szerint számíttatnak. Lázadás. Máról holnapra katonai lázadás tört ki a török fővárosban, melynek következtében a nagyvezér, a kormány és a képviselőház elnöke lemondott. A lázadás tulajdonképen csak egy napig tartott és ma már a békés viszonyok helyreállításáról szól a hir ; a lázadás okáról és céljairól kétségtelen hitelességű adatok nincsenek, de a lázadók fényeiből, nyilatkozataiból meg lehet állapítani, hogy itt egy erőszakos irányváltozásról van szó, mely a hatalmat ki akarja ragadni az »ifjú törökök« és különösen az ifjú-török »bizottság« kezéből, mely a török birodalom regenerálására és az alkotmányosság megszilárdítására irányuló jó szánkókkal ugyan, de minden felelősség nélkül, valóságos titkos kormányként működött. Egy másik jelensége e katonai lázadásnak, hogy az altisztek vezetése alatt a tisztek és különösen az európai képzettségű, ifju-török tisztek ellen irányul. Hogy egyúttal a lázadók a szultánt éltetik és annak hatalmát akarják — a parlament megtörésével és szétrebbentésével öregbíteni, — az a keleten egészen természetes, mert ott minden hatalom az uralkodónál van és céljaik érvényesülését ók is csak a szultáni hatalom hozzájárulásától várják. S a szultán már amnesztiát is adott a lázadóknak az elkövetett gyilkosságokért. Feltűnő vonás az is, hogy a lázadók, kikhez nagyszámban papnövendékek is csatlakoztak, nyomatékosan követelik a török egyházi jog uralomra juttatását és érvényesülését az állami élet minden terén. Amiből kétségtelen, hogy e lázadás tulajdonképen erőszakos tiltakozás a török állami élet uj, modern, európai szellemben való fejlődése és átalakulása ellen. Ez az ellenhatás éppenséggel nem feltűnő és arra minden on-zág története bőven mutat példát. Nálunk .Magyarországon is a királyság megalakulásával és a kereszténység behozatalával egymást érték a véres lázadások. Pedig kétségtelen, hogy az akkori Magyarországra a Szent István által inaugurált irány volt az egyedül helyes és szükséges. Nem szenved kétséget, hogy Törökországra nézve is életkérdés, hogy az uj- törökök által képviselt reformirány győzedelmeskedjék és érvényesüljön minden vonalon Ez a reform-folyamat megindulván és az alkotmány kivívásával győzedelmeskedvén, bizonyos, hogy a két irány : a haladó és a maradi — még nem egyszer fogja fegyverét mérkőzés céljából egymásra emelni. Törökország szempontjából kívánatos, — és az európai, valamint a magyar politika érdeke is az — hogy Törökország modern átalakulása zavartalanul haladjon eióre. A török birodalom népességének nagy többsége az ujtörök állásponthoz hajlik és a lázadók által ok nélkül kiontott ujtörök vér a rettegés perceinek elmúltával mártíroknak fogja feltüntetni az ujtörököket és táborukat meg fogja sokasitani és erősíteni, különösen ha a bizottság kilép a felelőtlenség homályából és szervezve az egész országban pártját, nyíltan átveszi a parlament és az ország ügyeinek vezetését. A konstantinápolyi katonai lázadás egy egyetemes tanulsággal is szolgál és ez az, hogy katonatiszteknek és általában a hadseregnek nem szabad a politikába avatkoztok. Ha pedig beleavatkoznak, úgy ez csakis a parlamentárizmus és a közügyek romlására vezethet. Még ha jó szándékból tették is, mint az ujtörök katonatisztek, vagy: ha a szultán hatalmát akarták is megmenteni és öregbíteni — mint a konstantinápolyi csapatok altisztéi. A katonaság egyedüli rendeltetése: a haza védelme. A politika nem a katonák kenyere. Ezt a tapasztalati igazságot most már a vérrokon Törökország is megszerezte és e tapasztalat birtokában annál erősebben fog törekedni rendezett alkotmányos viszonyok létesítésére és biztosítására. Lehet, hogy ez csak hosszú és keserves küzdelem, belső forrongás és vérontás utján fog sikerülni. A küzdelem megindult. A művelt világ szimpátiái Törökország modern kiépülése mellett vannak, mert csak igy biztosítható e hatalmas birodalom jövő fennmaradása. F M. — A kormány lemondása. A Wekerle- kormány e hónap 22-ikén vagy 23-ikán, amikor az osztrák kormánnyal való tárgyalás már véget ér, be fogja adni lemondását. A megtörtént lemondást és az elkövetkezett válságot a kormány be fogja jelenteni az országgyűlésnek április 26-án tartandó ülésén. A képviselőház bizonytalan időre, a válság befejezéséig el fogja napolni üléseit, ü Felsege április végén Budapestre érkezik s lehetőleg itt fogja megoldani a válságot, amely uj gártalakulás vagy pedig a választások kiírása által fog elintézés nyerni. A tolnamegyei gyermekmenhely- bizottság alakuló ülése. Gróf Apponyi Sándorod megkivására szép számú, előkelő közönség gyűlt egybe szerdán d. e. 11 órakor a vármegyeház közgyűlési termében, hogy résztvegyen a pécsi állami gyermekmenhely bizottság egyik osztályát képező tolnamegyei bizottság alakuló ülésén. Ott voltak: gróf Apponyi Sándor né, özvegy Sass Istvánné, Jeszenszky Tilda bárónő, báró Schell Józsefné, Sztankovánszky Erzsébet és Margit, Leopold Kornél drné, Döry Etel és Ilona, Ágoston Istvánné urhölgyek, továbbá: Apponyi Géza gróf főispán, Sztankovánszky János, Perczel Dezső vbt. tanácsos, Csapó Vilmos, Bernrieder József, Bernrieder János, Schell József báró, Jeszenszky Andor, Leopold Sándor, Szabó Károly orszgy. képviselő, Biró Imre dunaföldvári prépostplébános, dr. Fent Ferenc, dr. Leopold Kornél, dr. Hangéi Ignác, dr. Horváth Jenő, dr. Lévai Dezső, dr. Stern Adolf, dr. Schwartz Viktor, Tihanyi Domokos tanfelügyelő, kir. tanácsos, Wigand János, Őrffy Lajos, dr. Drágíts Imre, Bajó Pál főszolgabíró, Kovács S. Endre, Sass László, Rózsa Elemér, Duzs Dániel, Komandinger Kálmán, Horváth Ignác, Lerch István, dr. Tanárky Árpád; a megyei tisztikarból: Simontsits Elemér alispán, Forster Zoltán főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök és számos tisztviselő és végül, akiket elsőkul kellett volna említenünk: Rllffy Pál miniszteri tanácsos, a gyermekmenhelyek országos felügyelője és Gobby Gyula dr., a pécsi gyermek men hely igazgató főorvosa, mint előadók. Kevéssel 11 óra után gróf Apponyi Sándorod az előadók kíséretében a nagyterembe lépett és előkelő megjelenésének bájával, egyénisége varázsával a sziveket egy csapásra meghódítva, lelkesült éljenzések között foglalta el az elnöki széket és a következő gyönyörű megnyitó beszédet mondotta : Tisztelt Hölgyeim ! Tisztelt Uraim ! A pécsi központi gyermekmenhely bizottság azzal tisztelt meg, hogy engemet a szükebb körű tolnamegyei bizottság elnökévé választott. Midőn legelőször van szerencsém e minőségben a tisztelt tagtársakat üdvözölni, legyen szabad a tisztelt bizottsághoz egy pár szót intéznem Egy pár igen rövid szót. Csak két szempontot akarok itt kiemelni : az egyik bizottságunk célját, a másik tevékenységünk módját illeti. Ami a célt illeti, az ma már, azt hiszem, mindenki előtt tisztán áll. Az nem más, minthogy iparkodni akarunk, hogy a társadalom a maga részéről is lelkesen támogassa azt a nagy, országszerte megindult mozgalmat, melyet az állam az állami gyermekvédelem érdekében megindított. Anti pedig a módot illeti, arra nézve nem kaptunk utasítást. Jól van ez igy. Mert a könyörületesség nem szorul utasításokra. A könyörületesség mindig leleményes ahol kell, gyöngéd eszközökhöz nyúl; ahol szükséges, erelyt is híd kifejteni. Ezért kérem a tisztelt bizottsági tagokat : kövessék mindig szivük sugallatát. Úgy vélem, hogy igy legbiztosabban érünk célt és ezen biztos siker reményében van szerencsém a bizottsági ülést megnyitni. Lelkes éljenzés követte e megkapó közvetlenséggel és páratlan eleganciával előadott megnyitó beszédet, mely után az elnök a jegyzőkönyv vezetésére dr. Perczel Béla megyei aljegyzőt kérte fel. Ezután Ruffy Pál országos felügyelő emelkedett szólásra, hálás köszönetét tolmácsolva őnagyméltótága az elnök : gróf Apponyi Sándorné iránt, aki alkalmat és módot nyújtott arra, hogy a gyermekvédelem zászlaja Tolnamegyében is kibontható legyen. Súlyt helyez arra, hogy a gyermekvédelem a megyékben is — melyek évszázadokon keresztül a szabadságért, alkotmányért és a kultúráért küzdöttek — felkaroltassék, mert a gyermekvédelem a jövő alakulásának egyenge- tése. Ismerteti az 1901-ben hozott gyermekvédelmi törvényeket, melyek Széli Kálmán nagy nevéhez fűződnek és amelyeknek köszönhetjük, hogy e téren hazánk első helyTen áll az egész világon. Mar már 47,000 gyermeket gondoz a magyar állam. De ebből a nagy munkából a társadalomnak is ki kell vennie a maga részét. Oltalmaznunk, támogatnunk kell a gyermekeket. Rámutat a különbségre, mely a ielencházak és gyermekmenhelyek között van. A lelencházban meghalni hagyták a gyermekeket, akiket azért helyeztek be oda, hogy senkinek útjában ne legyenek, inig a gyermekmenhely respektálja a gyermek jogát, mert a gyermek élni és boldogulni akar. Itt a gyermek csak felvétetik és nyomban elhelyeztetik a társadalomban ; kiadatnak nevelőszülőknek, akiknek szeretete megfizethetetlen ugyan, de a neveltetési költségeket az állam igen is megtéríti. Ma már évenként — 17 gvermekmenhely tartatván fent az országban — milliókra rúgnak a gyermekmenhelyek költségei. Kifejti, hogy az állam túlnyomóan a magyar földmives nép körében helyezi el a gyermekeket és épen ezért igyekszik az állam a földműves népelem értelmi színvonalát emelni. És bár ez a
