Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-04 / 14. szám
XIX. évfolyam 14. szám Szekszárd, 1909. április 4. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési ár: Kéziratok ucm aaarnak Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szára ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kirü’ elfogad a Bolnar-fóla könyvnyomda és papirkereakedés r.-t. Ssekszárdon. Egye* szamot ugyanot kaphatók. Mejfjelen minden vastirnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előtíze- ! tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. hirdetések mérsékelten ma?állap.fo árszabály szerint számíttatnak.’ Előfizetési felhívás! 1909. évi április hó 1-ével uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket kiknek előfizetősök lejár, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fen- akadás ne történjék. Előfizetési feltételek : ÍCg’ész évre ... 12, korona. Fél ............................6 Ne g'yetl évre . 3 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala Jegyzetek. Mintha lidércnyomás alól szabadult volna fel Európa. Meg van a beké! Hónapok óta tartott diplomáciai huzavona, hónapok óta tartott feszültség után, amely az utolsó hetekben már-tnár a vihar kitörésével fenyegetett: — végre a hatalmak elhatározták, hogy leintik a harci zajra, fegyverzörejre utazó Szerbiát és reákényszeritik a beltódo- lásra. Ez idő szerint már meg is történt ez: Szerbia bécsi követe átnyújtotta Aehrenth.il báró külügyminiszternek a szerb kormány jegyzékét, amely elismeri, hogy a monarkia által Boszniában teremtett helyzet Szerbiát jogaiban nem érintette, kötelezi magát, hogy a tiltakozásnak és ellentáliásnak az annekszió tekintetében a múlt év októbere óta ellog- lalt álláspontjával felhagy és kötelezi magát, hogy eddigi politikáját megváltoztatva a monarkiával a jövőben baráti viszonyban él, hadseregét a múlt év tavaszi állapotára helyezi vissza, az önkéntes bandákat le- fegyverzi és azoknak alakítását a jövőben nem fogja tűrni. Szóval teljesíti mindazokat a követelményeket, amelyeket a hónapok óta türelmesen tűrő, de türelméből kihozott Ausztria-Magyarország tőle követelt Szóval meg van a béke! Nemcsak hogy, — amitől sok okkal lehetett tartani, — nem keletkezik kiszámíthatatlan következményű, súlyos vér és pénzáldozatot követelő európai konflagráció, hanem a Szerbiával való fegyveres elintézés is ezidószerint már kizárt dolog. A monarkia diplomáciájának mindenesetre hosszú idők óta legnagyobb diadala ez ügynek ilyetén való elintézése. S hogy az igy történt, mindenesetre óriási befolyással volt“ a monarkia hékeszeretö, de céltudatos és a kellő időben megfelelően erélyes politikája mellett Németországnak a szorosan vett szövetségest viszony áltat ineg- követeltnél jóval távolabb menő, erőteljes támogatása. Látni való, hogy ezek az eszközök bírták reá a hatalmakat, különösen Oroszországot és Angliát, az ó segítségükben bizakodott, marionett-ként kijátszott Szerbia leszerelésére. Hogy a szerencsétlen kis országnak ebből a siralmas színdarabban játszott szerepéből mekkora kárai keletkeznek : annak előrevetett árnyai már ma is ott setetednek Belgrád felett. A fanatikus háborús vágyat tompa fásultság követte, a dinasztia helyzete megingott és híre járt, hogy a kis harcrendező káplárnak, GYÖRGYE urnák csúnya bukása nem zárja még be a sort. Hire jár, h gy PÉTER király készül lemondani, sőt hogy a Karagyorgyevicsek annyira elvesztették a talajt a szerb népben is, de a nyugat-európai uralkodó házak szemében is, hogy csak idő kérdése az egész dinasztia detronizálása. Ezeken kívül pedig az amúgy is szűk viszonyok között élt nemzet a gazdasági romlásnak olyan örvényébe keveredett, a melyből, ha ugyan kikeveredik valaha, csak hosszú, keserves küzdelem után vergődhe- tik ki. Erre igazán nem volt semmi szüksége Szerbiának. Ami sors érte, saját vakságának köszönheti. Ezzel aztán le is zárhatjuk, legalább belátható időre, a «háború aktáit.» * * * A háború veszedelme eltűnvén — újból a függőben maradt belpolitikai kérdések kerülnek előtérbe. A kormány április végéig elnapolta a képviselőházat. Ezen idő alatt kell a bankkérdésnek és a fúziónak eldőlnie. A kormány és pártvezérek tárgyalásainak eredményét azonban nem akarja bevárni az a harcias töredék, amely a függetlenségi pártban minden kompromisszum ellen foglal állást és minden erővel az alkotmánypárttal való fúzió meghiúsítására törekszik. Holló Lajos és Jnsth Gyula állanak eme harcias csoport élén. no még Batthyány Tivadar, aki szintén elszánt és megalkuvást nem ismerő hive az ónálló banknak, pedig TARCA. 4 farkas. Irta: J. H. Rosny. Aline az ut kanyarulatánál megállt és igy szólt kis öcscséhez: — Szaladj keresztül az erdőn s mondd meg Mathieu bátyánknak, hogy a két órai vonattal utazunk. — Nem megyek! — felelt a fiú. — Farkas van az erdőben. Aline mosolygott. Ő már nagy lány volt. Tudta, hogy a farkas csak a nép képzeletében él. — Csacsi 1 — szólt. — A farkas nem bántja a fiukat. — Már miért ne bántaná ? Ha megeszi a leányokat, megeszi a fiukat is. — Csak nem akarod, hogy én menjek, — felelt Aline. — Már a látása is halálomat okozná. — Én pedig nem megyek! És a fiú, hogy bizonyságát adja erős akaratának, nekivágott az országúinak és eltűnt a falu irányában. Aline sóhajtott. Erényes volt, de a falun töltött tizenhét év forró pezsgésbe hozta vérét. A farkas félelmet okozott neki és mégis vonzotta. Ez a farkas férfi volt és Pierre Faucheur- nek hívták. Vasárnaponként, mise alatt félénken szenteltvizet kínált Alinenek s esténkint a major körül ólálkodott. Egyszer egyedül talá'kozott vele s már ajkainak mormogása is rettegéssel töltötte el a leányt. Vájjon roegl^ockáztatja e vele a találkozást az erdőben? És. mégis mindenáron értesíteni kellett Mathieu bátyát, mert arról szó, hpgy fontos okmányt Írjon alá a jegyzőnél. A szegény kicsike összeszedte minden bátorságát s nekivágott az erdőnek, erősen feltevén magában, hogy ellene fog állani a világ minden farkasának. Az időjárás meleg volt, noha az ősz már közeledett. Alacsonyan járó felhők lebegtek az erdő felett s a délnyugati szél álomba ringató susogással rázta a fák koronáját. A moha sötétzöld gyepjét a nyár legutolsó virágai tarkították. Valami megmagyarázhatatlan álmosság lebegett a levegőben. A madarak lustán és némán repkedtek, méhek egykedvűen, lomhán szálltak virágról-virágra. Aline eleinte gyorsan haladt, mert félt a farkastól. Azután meglassította lépteit, s mert fáradt volt, le kellett ülnie. A hely, hol lepihent, j tisztás volt, melybe három keskeny, a távolban elvesző ösvény torkolott. A gesztenye- és syeo- more-fák alatt virágok tarkítottak a puha gye- 1 pet. A gyönyörű nyárutói reggel melege álomra csábított. Aline tovább maradt ülve, mintsem maga is akarta, miközben ácrándosan rágicsálta a lehullott falevelek nyelét. Almadozásábol halk zörej ébresztette fel. A leány fel akart emelkedni, de a rémület leszögezte. Az történt, amire éppen- \ ; seggel nem volt elkészülve: a bokrok közt ott : állt egy valóságos farkas és az ágak résein át két kegyetlen szem villogott feléje. A kézzelfogható veszély kevesebb félelmet okozott neki, mint előbb a bizonytalantól való rettegés. Egy ugrással talpon termett s erősen szembenézett a duvaddal, mint ahogy hallotta, a vadászok szoktak tenni. Azután lassan megindult, abban a reményben, hogy hamarosan eleri nagybátyja majorságát. Alig tett néhány lépést, mikor égj' másik farkast pillantott meg. Ez, egy nőstény, sokkal nagyobb és borzasztóbb volt, mint az első, a him. Aline nem vesztette el lélekjelenlétét: óvatosan folytait t útját, miközben énekelt, hogy a vadállatokat zavarba hozza. Néha-néha nagyot kiáltott, abban a reményben, hogy favágók meghallják és segítségére sietnek. Hasztalan 1 Az elhagyott erdőben senki sem mutatkozott. A két farkas nyomon követte a leányt Gyávábbak voltak, hogysem járó helyzetben meg merték volna támadni, de lesték, hogy mikor bottlik meg, vagy esik el, s abban a pillanatban rávetették volna magukat. Aline jól tudta ezt s azért nagy óvatosan haladt, hogy félre ne lépjen. Már-már elhagyta ereje, mikor az egyre összébb szoruló ösvény vad bokraiból durva hang szólalt meg: — Itt vagy, kicsikém ? Hát ide hoztak a kutyáim ? Aline rémülten bámult az előtte álló torzon- borz alakra. Vad tekintetű férfi volt, nagy, szürkével tarkított fekete szakállal és meztelen, szőrös mellel. — Uram, könyörüljön rajtam ! — esengett a szegény Aline — Én nem vagyok ur 1 — dörmögött a szörny. — Én vagyok az a farkas, akitől a kis leányok félnek, noha kíváncsiságuk egyre űzi őket hogy karjaimba rohanjanak. Te is látni I kívántál. Tudom legtitkosabb gondolatodat. Most hatalmamban vagy. Egy helyütt Aline megbotlott egy fatönkben és elesett. Mikor fel akart emelkedni, a vad erdei ember lehelletét érezte arcán. — Az enyém vagy! — lihegte a szörny, — Látni akartad a farkast. Most lásd! A leány sikoltani akart — és felébredt. Pierre Faucheur karjaiban pihent, aki álmában lepte meg. Baj azonban nem lett a dologból, mert házasság lett a vége és gyönyörű gyermekek. Háfralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
