Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-10 / 2. szám
XIX. évfolyam 2. szám Szekszárd, 1909 január 10. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket én hirdetéseket a kiadó- hiratalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedéfi r.-t. Szekszárdon. Egyet szamok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Mejfjelen minden vasaraap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal : Szekszárdon. Vármegye-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő é« laptulajdonos : Főmunkatársi Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok .......... ucu auatn&k A lap szellemi részét illető köz- lemérnek, valamint az előőze- ! tések és a hirdetések is a szer- I kesztóséghez inrézendők. Hirdetlek ménékeUeo m*«ill*pito(- . árszabály szerint számíttatnak. utazta be Olaszországot, csodálatos változást talált. Szinte szemmelláthatóan lettek különbek a viszonyok, tisztább és energi- kusabb a közigazgatás, keményebb és je- lentőségteljesebb a hadseieg és hatalmasabb egész Olaszország. A nemzeti uralkodó egészen egybeforrott népével s teljesen olaszérzésüvé vált Heléna királyné is. A hires szépségű fejedelmi asszony éjszakákon át virrasztva járja be a borzalom tereit s érezve, hogy a pusztuláshoz és siralomhoz nem illő a királynői palást, szerény polgári ruhába öltözik s úgy sir a sirókkal és vigasztalja a szenvedőket. Ott van, mikor a romok közül kikaparják a holttesteket, támogatja a még élő sebesülteket, a kórházhajóhoz kiséri őket, az éhezőknek kenyeret osztat ki, őrködik a gyermekeken, — királynéja, igazi anyja népének. És ezekből a cselekedetekből, ezekből a könyekből születik a nép szeretete, születnek a legendák. Mint ahogy egész Magyarország érezte, hogy sok nehéz és szomorú pillanatban van valaki, aki reánk is gondol, velünk is törődik. Mert a királynék, az asszonyok jóságának hálásabban hódol mindenki s az ország legtávolabb vidékén is szinte személy szerint érzik a szeretetet, amely szivéből kiárad. Mert a nyomor, az éhség a pusztulás enyhítésére fontosabb és első pillanatban hasznosabb a pénz és az élelmiszerek adományozása, de teljessé a rész- ' vétet csak az ilyen igazi szeretet teszi, ' amely mintegy a jóság palástját borítja az egész szenvedő sokadalomra. És idegen születésű, de férje népével érező királynői párja oldalán ott áll a király. A kis emberke. Akit azonban tisztelni kell. Örökké emlékezetesek maradnak a szavak, melyeket a Vezúv legutóbbi borzalmas kitörése alkalmával egy templomi zászlós, egyházi dalokat éneklő processzió- nak mondott : — Nem énekelni és imádkozni kell most, de dolgozni és megmenteni, amit lehet. S most is, mielőtt a gyász és jajve- széklés földjére utazott, egy képviselőt, ki hosszabb beszéddel akarta üdvözölni, ezzel hallgattatott el: — Az ilyen ostobaságokra most nincs idő. Ez a két kiszakított mondás jellemzi Viktor Einánuelt. Uralkodó, de elsősorban ember. Semmi hajlandósága, se tehetsége a hires uralkodói pózokhoz, nem excellál se felköszöntókben, se szállóigék teremtésében, de emberileg gondolkodik és érez. nem uralkodói kötelességet végez, de segíteni akar honfitársain, olasz testvérein s még éjjel is, mikor vak sötétség borul a romba omlott partokra s csak a hajók fényszórói világítják meg a tájat, még akkor is katonái között járkál és keresi az élőket, még megmenthetőket. Hiszen könnyű azt elmondani, hogy a halottakon és a pusztuláson többé nem segíthet a király, hogy hiába kutatja fel mind a kétszázezer holttestet, az életét egyetlen egynek se adhatja vissza, egyetlen fűszálát nem váltóztathat többé viruló zöldre, de a nép, a lesújtott és porba temetett nép mégis úgy érzi, hogy van abban valami nagy es vigasztaló, ha az ország legelső hatalma a gyász óráiban vele van és őszintén vele érez. Ilyen alkalmak és ilyen részvét nem azt a távolságot muVerőfény a romokon. Annak a rettenetes, a legmerészebb képzeleten is túljáró emberpusztitásnak, és tömeg-katasztrófának, amely Dél-Olaszor- szág egyik leggyönyörűbb vidéké; temetővé és porhalmazzá változtatta, van egy mozzanata, egy verőfényes oldala, amelyért szinte irigyelni lehetne azokat, akik a romok körül, a kétszázezer halott fölött jajveszékelnek. Olyas valamiért, amely a legszomorubb pillanatokban is vigasztaló érzést, jóleső öntudatot tud a lelkekbe önteni. Két ember: az olasz király és feleséire a rémes katasztrófa első hírére vonatra ült s nem törődve azzal, hogy minden pillanat újra megismételheti a természet borzalmas erejének megnyilatkozását, benyit az Ínség és minden emberi nyomorúság lakásába s lelkes szavakkal, adománynyal, vigasztalással igyekszik legalább valamit enyhíteni a leírhatatlan csapáson. Királyi kötelesség ez, úgy véli mindenki. Minden uralkodó, minden köztársasági elnök megjelenik ilyen alkalmakkor, megjelenik akkor is, ha veszedelem fenyegeti, mert ezzel tartozik annak a tiszteletnek, mellyel egy népnek uralkodójára kell föltekinteni. De nem királyi kötelesség a köny, a szív őszinte és túláradó érzése. És olvasva az olasz királyi párról szóló híreket lehetetlen tisztelet és megindulás nélkül gondolni az uj Olaszország harmadik uralkodójára. Amikor trónra került, mindenfelé gúnyolódtak rajta, hogy milyen apró emberke, de már uralkodása első néhány esztendejében megnőtt mindenki szemében. Aki négy-öt esztendei időközben TÁRCA. A döbroközi eset. — 1699. — IV. (Vége) Az 1700 január 12-én Pakson tartott gyűlés újból egy szigorú hangon tartott királyi parancsot olvasott fel. Engedetlenséget, makacsságot vet ez a megye szemére, mivel a ráczok panaszai ügyében nem intézkedik, a vizsgálat eredményét sem legfelsőbb helyen, sem Viczay báróval nem közli. Nemcsak a döbrö- köziek egyházi főhatósága, a dunaszekcsői patriarcha, katonai parancsnokuk, Monaszterly János, de maguk a ráczok is folyton járnak- kelnek, sürgetnek és panaszkodnak. 1701. év nyarán Bécsben volt Pék Tamás döbröközi jegyző, Jovicza János és Kusman Popovics és itt adják a következő levelet: »Mivel Dőry László urunk, mint palatínus urunknál, mint a fölséges udvarnál kárvallásaink megtérítése iránt szívesen fáradott, obligáljuk magunkat, hogy őkegyeimének 6 jó ökröt és 6 borjú-teheneket tartozunk adni és ahova kívánja, hajtani. Nemkülönben Jeszenszky István ur számára is 4 tehenet.* Az egyezség, melyért az elismerést mutatják ezen sorok, 1701.julius 27-én jött létre. Monaszterly János »az egész Hátralékos előfizetőinket egész rácz nemzetnek megválasztott és Őfelsége által confirmált ductora* és »döbröközi rácz társaik plenipotentiariusi* Pék és Jovicza állítják ki az oklevelet. »Mivel arra resolválta magát a her- czeg, hogy az executio alkalmával elvett marhákat visszaadja, dombóvári és csobánczi tisztjeinek a parancsét kiadta, sőt disponálta, hogy a dombóvári, tamási és pinczehelyi jobbágyak által elvitt értékek visszakerüljenek, ezenkívül visszaadatja azt is, amit a kaposváriak, igaliak, simon- | tornyaiak elvittek, kijelentik, hogy több praeten- sióval őherczegséget nem búsitják és neki többé nem alkalmatlankodnak.« Az elhajtott barmok ügyében ekkor a következő felszámítást tették : elveszett ökör, igára, szántásra alkalmas 52, ló és kancza 40, 2—3 éves tinó és üsző 272, borjas tehén 129, disznó ezek közt sok malaczos 290, juh 83, összesen 866 darab. Csobánczra került ebből 184 darab marha, 27 ló, 100 disznó. A dombóvári tisztar- tóhoz 505 darab állat. De sokfelé szakadt, oszlott, bujdosott már ekkor a döbröközi ráczság, azokat fegyelmezni nem lehetett és a kártérítés nyújtása sem volt a kárvallottak kedve szerint való. A fenti egyezséggel sem nyert tehát az ügy befejezést. A panaszok, utánjárások minden instantián szüntelenek voltak. Monaszterly sem talált nyugtot kárvallott békétlen hivei miatt. 1702. junius 6-án Kismartonból ir Dőry Lászlónak, »mint jóakaró öcsém uramnak*. »A döbrököziek gyüvének hozzám és annyira könyörögnek. hogy velük menjek el a herceghez, hogy kategorika rezolutiot érthessek a hercegtől. Arra ajánlotta magát, hogy 6 hét alatt le- küldi Jeszenszkyt és megparancsolja, hogy végit érje a dolognak. Kegyelmed is szóljon Jeszenszky- nek, mivel csak őrá igazit a herceg, szakajtsa végét velük, mert ezek abba nem hagyják.« De nem lett békesség, pedig elérte a herczeg azt is, hogy földesurává vált a folyton panaszkodó, szerte kóborló békétlen ráczságnak. De jure armorum 15000 ftot fizetvén, 1702 julius 20-án I. Leopoldtól Döbröközre és' tartozékaira adománylevelet szerzett. A puszta vár, a város, Vies, Sitfő.Kölesd, Berdigátja, Korcsmil.l, Lepert, Konda, Csabii, Biród, Csurgó, Kurd, Mindszent- falva, Kozmád, Takta, Újfalu, Zák, Banabalyája, Biród, Várad nevű puszta birtokok vannak az uradalom részeiül az adománylevélben nevezve. 1702 november 4-én vezette be Okoli- csányi Dániel kir. táblai jegyző Ravasz István pécsi préposttal a herceget a birtokba, amikor egyebek közt jelen voltMonaszterly János, a rácz nemzet alvezére, Sinzeniorft" gróf apari rácz jobbágyai és a hőgyészi kincstári birtokon lakó ráczok. Tiltakozott Döbrököz eddigi ura. losi báró Viczay Ádám, aki ezen nagy sérelem, birtokának elvesztése után a ráczok mellé állott és tőle telhető erővel a nádor ellen fordult. tisztelettel felkérjük a hátra (evő összeg mielőbbi beküldésére.
