Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-05 / 14. szám
1908 április 5 kivihetetlen, holott «rohamosan közeledik az az idő, amikor bortermelésünk oly mennyiséget fog elérni, melynek hovaforditása nem csekély gondot 4 fog okozni az érdekelteknek /» Kétséget nem szenved, hogy sokat tehet és kell is hogy tegyen az állam a bortermelés érdekében. A borfogyasztási acló leszállítására, a szeszadó emelések a cognakipar támogatására, uj és a mainál jobb bortörvény megalkotására van szükség. A kiviteli törekvések elősegítése és támogatása, mindmegannyi állami feladat, azonban még mindig fontosabb, hogy a termelők társadalmi utón szintén minden lehetőt elkövessenek és akkor nem lesz okuk félni a bekövetkezendő tultermésektől. Mielőtt az értékesítés módját fejtegetném, elsősorban a termelés helyes irányítása, a hozam tejlesztése és a borok kezelese tekintetében kell nehány tárgyilagos észrevételt tennem. Borkereskedelmünk és boraink kezelési módja, a francia, német, olasz, sőt osztrákkal szemben is annyira inferior, annyira tehetetlen, hogy a hazai jobb vendéglők és szállodák étlapjairól, nemkülönben az előkelőbb csemegeüzletek raktárából képtelen a külföldi palackborokat kiszorítani, ami egy par excellence bortermelő és borai minőségéről hires országban végtelenül elszomorító tünet. Ha ilyen viszonyokkal kell. számolnunk, — az ellenkezőjét sajnos, senki nem állíthatja — akkor elsősorban az legyen a törekvésünk, hogy a hazai fogyasztást szerezzük meg egészen a hazai termelésnek es csak ha már e téren sikert arattunk, gondolhatunk a kivitel fejlesztésére és uj piacok feltárására. Ha a külföldi borok térfoglalásának okát kutatjuk, rögtön észrevesszük, hogy nálunk hiányzanak a nagy reservoirok, melyek a sikerült évjáratok nagy tömegeit felszíva, bizonyos állandó, egyöntetű típusok forgalomba hozatalával, egyes borvidékek részére itthon és a határainkon túl is, állandó, jól fizető fogyasztoközön- séget szerezhetnének és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mai kezdetleges borkészitési eljárásunkat népies előadások utján tökéletesítenünk kell, mer különben soha el nem jutunk bizonyos egyöntetű, egyenlő horfajok előállításához. A vörösborok fogyasztása — a közönség megváltozott Ízlése folytán — annyira csökkent és belátható időn belül nincs semmi kilátás, hogy ez irányban változás álljon be, hogy gondoskodnunk kell esetleges újabb ültetéseknél vagy átalakításoknál a kadarkát más fajokkal pótolni, Ezidőszerint a homoki fehér fajborokat fogyasztják a legszívesebben, mert ezek magas szesztartalmuk mellett zamatban is dúsak, lágy izüek és tetszetős zöldes-fehér színűek, gyorsan tisztulnak, könnyen kezelhetők és nem drágák. A homoki rókás szinü, vörösfaj-szőlőkből készült boroknak is nagy togyasztóközönsége van, ezek nyomán és részben a kedvezőtlen évjáratok folytán fejlődött ki nálunk is az utóbbi években a kadarkából való fehérbor-készítés. És ime mit láttunk, mig a vörös és sillerborok eladása alig és csak nehezen volt lehetséges, addig a fehér és rókásszinü borok már az ősz folyamén kevés kivétellel és igen jó árak mellett vevőre találtak. Csak röviden akarom a fehérborok és főként a zöldesszinü vagyis fajfehér borok iránt nyilvánuló állandó kereslet okát megvilágítani. Kivitelünk 90 százalékára Ausztria a vevőnk és ott a termelés illetve fogyasztás túlnyomó részben fehér. Egyedül Dalmácia és Tirol termel nagyobb mennyiségben siller és vörösbort, sőt az első tartomány színes borkészletéből jut Magyarországba is elég. Már most tekintettel arra, hogy a közel 14 éven át tartó olaszországi borinvázió révén és mert az itteni vörösborokat az olasz és dalmát vörösborokkal nem lehetett pótolni, a fogyasztók zöme a vörösbornak hátat fordítva, kizárólag a fehérborok fogyasztására tért át, annyival is inkább, mert a közben hozam alá jött óriási homokterületek és részben a fehér fajokkal ujjátelepitett hegyláncok, a szükséges fehérbormennyiséget produkálták,most már tehát óriási nehézséggel járna a fogyasztók zömét a fehérbor élvezetéről a vörös- vagy sillerbor javára leszoktatni. Ha igy áll a dolog és mert az eladónak kell a vevő Ízléséhez alkalmazkodni, igyekeznünk kell szőlőhegyeinket is részben jóminőséget szolgáltató, de egyúttal bötermő, a homoki borok minőségét túlszárnyaló, finomabb fehér bor- fajokkal átalakítani, erre azonban az olasz rizlinget kiváló minősége dacára nem tartom alkalmasnak, mert nálunk csak 5 legfeljebb 6 évig diszlik. A kadarkát, mely nálunk régi bevált fajta és gyönyörűen diszlik, azért nem kell teljesen száműzni, de szakítanunk kell az eddig dívott egyoldalú gazdálkodással és az egyeduralmat meg kell szüntetnünk. Szóval arra kell törekednünk, hogy az óriási költséget és fáradságot igénylő hegyi szőlőink jövedelmezőségét fokozzuk és főként, hogy a termésünket lehetőleg minél előbb is mennél ' jobban értékesíthessük. Ezzel elérkeztünk volna a bor értékesítése fejezetéhez. Nem használ az ügynek, ' ha az elkövetett hibákért rekriminálunk, csak 1 száraz tényként kívánom regisztrálni, hogy bo- j raink és borkereskedelmünk hírneve, az utóbbi időben kezd ismét örvendetesen javulni, de nagyon távol van még attól, hogy azt a pozíciót, amelyet már előzőleg elfoglalt és amely jogosan megilleti, a világpiacon ismét visszaszerezze. Nagyban hozzájárul ehhez az a sajnálatos körülmény, hogy több előkelő borkereskedő cég részben redukálta, részben egészen feloszlatta az üzletét, pedig ép ezek hivatása lett volna az uj piacok keresése és megteremtésében a vezérszerepet játszani. Elsősorban a szövetkezeti formát, mint amelytől bizonyos körök a megváltást várják, kívánom megvilágítani és itt önkénytelenül is az országos mintapincze csúfos fiaskója ötlik a szemembe, mely a kormánytól óriási subventiót élvezett és ennek ellenére nem csak fejlődni nem tudott, de még arra a néhány kiváltságos nagytermelőre sem jelentett hasznot, akik részére alapittatott, mert 20 korona körüli hektókénti üzem- és kezelési költség mellett eleve elvesztette versenyképességét és mert nehézkessége és bürokratikus, maradi vezetése' folytán, csak néhány zsíros hivatal kreálására volt alkalmas, egyébként semmi eredményt felmutatni nem tudott, elérte tehát végzete és meg kellett szüntetni. Még azokat a borértékesitési szövetkezeteket is, amelyeket, mint szövetkezeteket alapítottak, mint a gyöngyös—visontai, érmelléki és a ménes—magyarádi stb. siettek átalakítani részvénytársasággá és úgy vagyok értesülve, hogy ebben a formában jól prosperálnak. E fejezet alá kívánkozik kormányunknak, az anierikai borkivitel megteremtése céljából létesített és busás j .Ivedelemmel járó newyorki ^ kirendeltsége, — értsd sinecura — melynek eleddig, bár harmadéve működik, sem a magyar bortermelés sem a kereskedelem semmi hasznát nem látta. A borkereskedelmet legfeljebb az a vád érheti, hogy nem elég vállalkozó szellemű, megelégszik régi összeköttetései fenntartásával és meglevő vevőkörének természetes felfrissítésével és pótlásával. Híján van minden nagyobb szabású terveknek, nem igyekszik expansivitásra, mert hiányzik az ambíció, mely azt nagyobb leiadatok vállalására és megoldására képesítené. Az elmúlt olasz borinvázió és az ennek nyomán keletkezett egészségtelen viszonyok nagyon is kívánatossá tették ugyan a bekövetkezett puri- ficatiót, de mint nálunk rendesen történik, ezzel is túllőttek a célon és a tisztességes és korrekt borkereskedelem szintén annyira megsínylette, hogy a mai napig sem heverte ki teljesen a következményeit. Cseppet sem szabad tehát csodálkoznunk, hogy a borkereskedelem ezidőszerint kizárólag a könnyű szerrel értékesíthető közönséges és jobb asztali borok beszinezésé- vel és forgalomba hozatalával foglalkozik, mig a magasabb árak következtében nagyobb tőkebefektetést és több évi fáradságos kezelést és raktároséit igénylő és ennek ellenére nehezebben eladható finom pecsenye—borokat mindinkább mellőzi, mert és ez is fontos szerepet játszik, a borkereskedők a nehéz pénzviszonyok mellett önmaguknak tartoznak azzal, hogy mobilitásukat egykönnyen ne tegyék kockára. A magam részéről a pinceszövetkezetek alakítását sem tartom megoldásnak, mert ez alapon a termelőkre semmi haszon nem hárulna és ez alakulás a korlátolt anyagi eszközök és a mozgás nehézkessége folytán képtelen volna sikereket elérni, tehát egyedül helyesnek és célravezetőnek a részvénytársasági formát tartom, illetve a termelők szövetkezését kereskedelmi alapon és nézetem szerint az állam erkölcsi és anyagi támogatása ép oly, sőt tán még fokozottabb mértékben volna biztosítható, mint szövetkezeti alapon. A különbség óriási! Egy részvénytársaságnak kifelé is nagyobb a tekintélye, mint egy szövetkezet bármely formájának és már kedvezőbb anyagi eszközeinél, de főként nagyobb mozgékonyságánál fogva, fölötte alkalmasak nagyobb célok megvalósítására és a hozzáfűzött várakozásoknak jobban megfelelhet, mint bármely más alakulás. Egy hatalmas intézményt kell létesítenünk, mely képes legyen arra, hogy a közel jövőben legfeljebb 4—5 éven belül — beálló tulrermelés esetére, legyen oly levezető csatornánk, mely nagyobb tömeg egyöntetű borkészletével, a kedvező konjunkturális helyzeteket kihasználva, akkor és ott helyezze el a feleslegeinket, amikor és ahol az a legelőnyösebb. Ily módon nemcsak mint jótékony ár- emeltyü működnék közre a bevásárlási idény alatt és a nagy kínálat szülte áreséstől megóvná termelőinket, de a kedvezőbb értékesítési viszoTOLNA VARMEGYE. 5 nyok mellett még külön * részesednének a termelők — részvényeik arányában — a borok elhelyezésénél elért haszonban is. Tudomásom szerint az itteni pénzintézetek vezető férfiaiban megvan a jóakarat egy esetleges ily irányú mozgalom tetterős támogatására, de természetes, hogy erre csak abban az esetben számíthatunk, ha elsősorban maguk az érdekeltek állanak sorompóba és anyagi tehetségükhöz mértén kiveszik a részükét ez alap létrehozásában. A tervezetet illetőleg ezúttal nem kívánok részletekbe bocsátkozni, mert ezt egy szélesebb mederben megindulandó mozgalom részére akarom fenntartani, azonban szívesen ajánlom fel közreműködésem a szervezési és előkészitési munkálatok nyélbeütésénél. A helyi borkereskedelem határozottan szintén csak hasznot fog hu mi egy ily nagyobb arányú vállalat létrejötte esetén, mely nagy és állandó propaganda kifejtésével, az itteni produktumnak uj piacokat fog feltárni és a vevők ideözönlésével a helyi borpiacz akcióképesebbé válik, tehát nemcsak féltékenykednie nem szabad, ellenkezőleg szintén ki kell vennie a részét, hogy ez alakulás testet ölthessen. Az elmondottakban rámutattam arra az ösvényre, melyen haladnunk kell, hogy a rövid időn belül bekövetkező nehéz értékesítési viszonyok bennünket készületlenül ne találjanak. Polgártársamon ?nost a sor, hogy ebből a tanulságot levonva, a segítséget ne ölb< tett kézzel felülről várják hanem igyekezzenek ama régi közmondásnak: »Segíts magadon az Isten is megsegít« érvényt szerezni és az általam felvetett eszmét mielőbb megvalósítani'. Gonda Béla. — Első Leánykiházasitó Egylet mint szövetkezet. Gynrmek és életbiztosító intézet március 29-én tartotta ezen intézet 45-ik közgyűlését Schwarz Ármin elnöklése és a számosán megjelent tagok élénk részvétele mellett. A jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldettek Beer Henrik és Blazek J. Antal urak. A jelentésből kitűnik, hogy az elmúlt esztendőben a kereseti és üzleti tevékenység minden terén uralkodott súlyos viszonyok dacára az 1907. évben is a rendes üzletmenet is a legjobb sikerekkel járt. A díjbevétel 3.181,953 K 55 f. volt és az 1906. évvel szemben 232,053 K 04 fillérrel emelkedett, szintúgy a többi beveteli tételek tetemes emelkedést tüntetnek fel. Esedékessé vált biztosítási összeg címén 1,227.412 K 80 f. fizettetett ki, 148,632 K 91 fillérrel több mint 1906-ban. Uj biztosítás az elmúlt esztendőben 22.594,730 korona összegben nyujtatott be, amelyekből 19.339,930 K a biztosításra elfogadtatott, mig 3.254,800 K összegű elutasittatott. A rendes üzleti kezelés feleslege 65,217 K 92 f., amely a közgyűlés határozatához képest ugyancsak az 1907. dec. 31-én fennállott alacsony árfolyamok által eredményezett különbözet kiegyenlítésére fordittatott. A díjtartalék az előző évvel szemben 1.185,650 K 35 f. emelkedésben részesül és jelenleg 13.721,535 K 22 f. A jutalékfelemelési tartalék 541,980 K 58 fillérrel zárul és a külön tartalék, beleértve a biztysitási alapot 478,185 K 24 fillérrel szerepel. A hivatalnoki nyugdíjalap 246,545 K 72 fillér és 35,821 K 69 fillérnyi emelkedést mutat A hivatalnokok aggkori ellátásának fontosságára való tekintettel 6000 korona szavaztatott meg a hivatalnoki nyugdíjalapnak. A mérleg végösszege 15.141.567 K 14 fillér, melynek vagyoni oldala kizárólag reális értékekből és könnyen értékesíthető befektetésekből áll. A felmentvény megadása után a felügyelő bizottsági tagok egyhangúlag újból megválasztattak. Észláry Sándor szövetkezeti tag indit- yányána az igazgatóságnak, jelesen Schwarz Armin elnöknek és Kohn Arnold vezérigazgatónak elismerését és köszönetét szavaz a közgyűlés. Kovács J. vásártér-utcai műtermében hiányzó fogak pótlása, csap«fogak, arany koronák és szájpadlás nélküli fogak (hídmunka) készíttetnél;. Fogtömés, foghúzás és fogtisztitás a legjobb módszer szerint eszközöltetik. — Szegényeknek rendel délelőtt 8—9-ig és délután 1—2-ig. Rnnészeti cikkek nagy raktára Molnár Mór könyv- és pnpirkülönlegességek áruházában
