Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-25 / 52. szám
i'>u8 december 25 TOLI, A V AivMEO YlS. 3 Csak olyan pártalalculás lehet azonban életképes, mely a politika természetes négy nagy faktorának, a föld, munka, tőke- és tudás alapján áll s azoknak szolgál. A közjogi és gravaminális politikának ideje elmúlt. Ezt életben tartani — sokkal nagyobb veszély a »negyvennyolcra» — mint — bármely uj pártalakulás. VÁRMEGYE Elvi fontosságú határozatok. Ha a tulajdonos állatját más állatra vonatkozó marhalevéllel adja el, vétséget követ el. — Ha a marhalevél szövegében változást tesz, közokirat- hamisitásért vonható felelősségre. (Kúria 1557,908.) Arankái lóheremag forgalomba hozatala, vagy lóheremagnak a szabályszerű jelzéssel el nem látása kihágás, melynek büntetésénél az elzárás csak nyomatékos enyhítő körülmények fenforgása esetén mellőzhető. (Földmiv. m. 14412j908.) Kókusz zsír csak a »mesterséges ételzsir« jelzővel hozható forgalomba. Ennek elmulasztása büntetendő. A »vaj« szó a mesterséges zsiradékokon nem alkalmazható. (Földmiv. m. 33658|907.) Beltelken elpusztult kerítésnek a szomszédok közül valamelyik által leendő helyreállítása a bíróság hatáskörébe tartozik. (Belügym. 130545|908.) A község belterületén való lövöldözés miatt nem büntethető az, aki lakása ablakának ismételt beverése után önvédelemből használja fegyverét. (Belügym. 2257/908.) VÁROSI ÜGYEK. Képviselőtestületi ülés. Aki élénkebb figyelemmel kisérte a f. hó 21-én, hétfőn megtartott városi képviselőtestületi ülés tárgysorozatát és tárgyalását, az bizonyára örömmel tapasztalhatta az egész vonalon megindult nagyobb arányú fejlődési mozgalmakat, amelyek városunknak a kulturális és gazda- sigi haladás iránt való meleg törekvését örvendetes módon igazolják. De egyúttal bizonyítják azt is, hogy városi ügyeink vezetése a mostani fiatal tisztviselői gárdában (polgármester, főjegyző, mérnök, t. ügyész, számvevő) igen jó kezekben van letéve. Polgármesterünk rövid egy évi működése után, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy milyen chaotikus állapotban vette át hivatalát, máris igen szép eredményekre és célirányos, közhasznú kezdeményezésekre hivatkozhatik. Egyrészről számol a város anyagi helyzetével, másrészről pedig a haladó kor jogosult igényeivel es mind a kettőt eddig szépen összeegyeztetve, komoly szorgalom és meleg ügyszeretet által áthatott munkásságának máris meg vannak a maga sikerei. Ám tartsunk sorrendet. Költségvetés, aszfaltjárdák A jövő évi költségvetés a hétfőn tárgyalt előirányzat szerint 5°/0 községi pótadó emelkedést (707.-ról 757.-ra) javasol megállapittatni. A képviselőtestület az előirányzatot egyhangúlag elfogadta. Bár igen tisztességes porció és adóteher az 57. pótadó-emelkedés egy év alatt, mégis az adott viszonyok között ez a költség- vetés még kedvezőnek mondható, mert fontos uj kiadási tételek vannak benne. Nevezetesen a tisztviselők, segéd- és szolgaszemélyzet eddigi szűkös javadalmazása az idén eszközölt fizetés fölemelésekkel lényegesen megjavittatott és két uj tisztviselői állás, a mérnöki és számvevői, rendszeresittetett. Azonkívül a vasúthoz vezető szép és hatalmas aszfaltjárda létesittetett, úgyszintén az utjárók és hidak az aszfaltozás folytán szintén tetemes költségbe kerültek. Milyen szépen fest immár, hogy a kórháztól az ujávrosi templomig vezető utón végig aszfalt- járda vezet. És mindezen szükséges költségtöbblet csak azért létesülhetett aránylag kisebb pótadóemelésből, mert a város kózjövedelmei annyiban szaporodtak, amennyiben bizonyos illetmények, amelyek régi helytelen gyakorlat folytán illetéktelen helyekre jutottak, a polgár- mester javaslatára és a képviselőtestület határozatából ezentúl a városi közpénztárba fizettetnek be. A villamos telep átvétele A képviselőtestület elfogadta a tanács javaslatát és elhatározta, hogy a város számára átveszi a villanytelepet és annak üzemét a város már január 1-től kezdve házi kezelésbe veszi. A minden eshetőséggel számoló mérnöki szakvélemény szerint a telep átvételéből legalább 8000 korona évi tiszta jövedelemre számíthat a város Minden esetre okosan és gazdaságosan kell majd a villanytelep üzemét kihasználni és a nagyobb jövedelem elérhetése érdekében megfelelően fejleszteni. Ez esetben kétségtelenül hasznos beruházáshoz jut a város. Igen helyes, hogy a sok áramfogyasztást előidéző átalányrendszert beszüntetik és mindenütt az óramérőket állítják fel, ami gazdaságosabb és igazságosabb is. A telep szükséges fejlesztése esetén az ipari célokat is szolgáló nappali áramot is megkapja a közönség és ha a telep fejlesztéséhez fűzött remények a jövedelem tekintetében beválnak, akkor azzal a kérdéssel is foglalkozhatunk majd, hogy nem lehet-e a rrostani világítási ágakat a fogyasztó közönség érdekében valamelyest leszállítani. Főgimnázium! lnternátus A város már régebben kérelmezte a vallásügyi minisztertől, hogy mentené fel a főgimnázium fentartásához fizetett éri 10 ezer korona hozzájárulási összeg fizetése alól és létesítsen ezen 10 ezer korona évi segély felhasználásával egy állami intemátust a főgimnáziumi tanuló ifjúság számára. A város ezzel azt reméli, hogy a főgimnáziumot a vidékről nagyobb számban fogja a tanuló ifjúság felkeresni, ha lesz Szek- szárdon internátus, ahol szakavatott felügyelet mellett mérsékelt dijak ellenében lehet az ifjúságot elhelyezni. A miniszter a várostól 4000 □ öl telken emelendő épületet kér erre acélra. A kérdés, amely mindenképpen alapos megfontolást igényel, mielőtt a város érdemleges határozatba belemegy, csak egy esetben kerül megint napirendre, ha a miniszter közli a várossal az építkezési terveket és költségeket. Öntözés, utcaseprós és a sétatér A költségvetés csak érinti a öntözés és utcaseprés kérdését. Ezek a fontos kérdések azonban végre dűlőre jutnak. Vége lesz az utcákra boruló rengeteg pornak, szemétnek. A A képviselőtestület már régebben megszavazta a 2 százalékos köztisztasági és szegénységi illetéket. Mihelyt a miniszter ezt a határozatot jóváhagyja, megtörténnek majd az összes előkészületek és beszerzések, amelyek a rendszeres utcasepréshez és öntözéshez szükségesek. Reméljük, hogy a városi tanács teljes erélglyel és gonddal fogja a köztisztaság és a közegészségügy érdekében ezt az eddig szégyenletesen elhanyagolt ügyet felkarolni. Aszfalt és villany mellett ez a portenger nem tűrhető tovább. A sétatér és ültetvények gondozását a város által alkalmazandó kertész látja el. Radonai Mátyás pécsi püspök, tolnai főispán 1699. julius 13-án igy nyilatkozik: »A rácz helységekben bárminemű gonoszság, lopásrablás, emberölés nem megy újságszámba. A rácz faluk tele vannak rablott holmikkal, marhákkal, biztonságban azokon átmenni nem lehet.« Hügl János Gáspár Hochenberg-ezredbeli tiszt Döbröközről azt adhatja hírül, »hogy soha ott vagy vidékén biztos ut vagy közlekedés nem volt a rablások, gyilkosságok miatt. De nem jobbak a többi rácz helyek sem, mint Apar, Grábócz, vagy Mekenyes. Ott ugyanannyi gonoszság történik. Döbröközön német birodalmi katonák öltözete, fegyverei is találhatók, bizonyságául annak, hogy még császári Katonák kifosztásától, legyilkolásától sem riadnak vissza Egy pinczehelyi katonát megöltek. Ennek lándzsáját találták náluk. Veszprémieket, lepsényieket is gyilkoltak meg, ezért néhai Bottka Fe- rencz elhajtotta marháikat. Gróf Esterházy Gáspár légrádi kapitányt nem akarták bebocsátani, nehogy meglássa sok rablott holmijukat, gonosz tetteik jeleit.« Samicz báró, a kaposvári német őrség kapitánya beszélte, hogy »nem is képzelte a döbröközieket oly gonoszoknak és hűtleneknek, mint közöttük járva, a náluk látott rablott fegyverekből, ruhákból, egyeb zsákmányból látta«. Félelmetes volt a messze vidékek biztonságát veszélyeztető, fegyveresen, lóháton kóborló ezen rácz lakosság. 11. Eszterházy Pál herceg a török kiűzetése után kézhez vevén ozorai, tamásii, dombóvári uradalmait, ^ gazdasági életet újra szervezni, magának jövedelmeket biztosítani igyekezett. Régi fegyveres, rácztelepekettalalt Ozorán, Tamásiban. De azokat is, mint egyéb jobbágyokat munkára, fizetésre akarván kényszeríteni, ezek ott nem sokáig maradtak, hanem felszedvén ingóságaikat, elhagyván nem nagy költséggel épített hajlékaikat, barmaikkal más, uratlanabb földre költöztek. A Kapóstól nyugatra eső területen Ernest András dombóvári tisztartó volt az első, ki a buja növényzetű, elvadult vidék szeliditésé- vel foglalkozott. Barmokat hajtatottá felső hercegi uradalmakból a pusztaságok legeltetésére és ahol vállalkozó akadt, egyes pusztákat legeltetésre bérbe adott. 10—20 forintért akkora területeket, mint ma két Dombóvár vidéki falu határa. Döbrököz körül azonban mire sem mehetett a fizetni nem akaró erőszakos döbröközi lakosság miatt. Segíteni óhajtott a bajon. Ötödmagával kiszállott azért, hogy vizsgálja, megismerje és rendezze a puszták határait. \ irágvasárnap után kedden, 1699. április 14-én érkezett Herke János ispánnal. Kurucz Mihály, Szili János és Fejér Márton dombóvári szabadosokkal a dal- mandi mezőre. Nagyszámú idegen csordái találtak, a korán nőni indult tavaszi mezőben, amely a herczeg kárára szabadon legel- getett. Kiszakítottak abból 12 darabot es zálogul Dombóvár felé, Mászlonra hajtották, Dombó várába igyekezvén. De hire ment ennek, barmaik védelmére feltámadtak fegyveres kézzel a döbröközi ráczok és már a dombóvári határban, Ughánál azoknak útját állották. Keszi Péter döbröközi viczekapitány, Pék Tamás jegyző, Simon hadnagy vezetése mellett Jovicza János, Szálási Dömötör, Sinko, Nisko, Radován, Tódor, Vaklukacz, Gyerman, Kis Mikula, Simon Eöcze, Glavkj, Radvioza, Milosan, Föveni Jankó, Ignác és még sokan mások, mintegy 40 fegyveres lovas. »Alattomosan 'esve Útjukat, fegyveteik villogtatása mellett reájuk törtek. Az ispánt és embereit lerángatták lovaikról és mintha csak latrok lettek volna, megkötözték és fejüket, oldalukat, kezüke t lábukat, egész testüket, ahol érték, barbár kegyetlenséggel botokkal, pisztolyokkal, fejszékkel, ottlevő mindenfele egyéb szerszámmal keményen es halálosan verték, sebezték és folytonos kínzásokkal, veszélyes fenyegetésekkel őket városukba hurczolták.« Ott már alakosság öregje, apraja összecsődült és annak éktelen lármája közben a foglyokat a vár börtönébe vitték és ott éjjel-nappal a legkegyetlenebb bilincsekben és kalodákban tartották. A halálra verteket és kinzottakat három nap múlva, az ispánt azonban csak negyednapra bocsátották szabadon, »Magyarország nádorának, egy ilyen hatalmú herczegnek nagy csúfjára, kárával és kisebbítésére.« Ernest András nagy felháborodással Si montornyára siet és itt, Tolnavármegye bírái előtt, Perkátai Farkas döbröközi főkapitányt, Koppáni Soma döbröközi bírót és mintegy 240 fegyvert viselő döbröközi ráczot kártérítés adására kényszeríteni es büntettetni kérte. A puszta vármegye hatósága ezen időben szegény és erőtlen. A főispán Radonai Mátyás volt, a fáradhatatlan és kemény szavú pécsi püspök, ki a nehéz és veszélyes utazások da-
