Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

2

1908 november 29

közszolgálatukkal szemben eddigelé részesültek!

Ki kell persze jelentenem, hogy kívánságaik megvalósítása — bármilyjogos és méltányosnak ismerem is el azokat — nem tőlem függ, arra én csak részben gyakorolhatok befolyást, az más fórumok elé is tartozik, e kérdésekben magam — nem dönthetek : miután azonban a munka azon részét, ami engem illet, az Önök rendjéhez tartozó tiszti főorvos úrral együtt s az ő meghallgatásával végezem, igy remélem, hogy az eredmény és méltányps óhajaik lehetőleg fedni fogják egymást. És épen e siker érdekében kérem, hogy elém terjesztett kívánságaikat, melyet ügyök igen t. előadója szóval részletezett, Írásban is bocsássák rendelkezésemre, hogy azokat tanulmányozhassam.

Biztosítom az urakat, hogy az ügjret nemcsak szeretettel karolom fel, hanem egyenesen ambíciómat képezi, hogy Tolnamegye ezen a téren mintául szolgáljon a többi vármegyéknek, mint amely megye tudja, hogy az orvosi testű- leinek és saját reputációjának mivel tartozik!

S végül nekem is volna egy kérésem. Csodálkozásomnak kell ugyanis kifejezést adnom afelett, hogy ezen, a műveltség oly magas fokán álló s a nép vezetésére s a febilágosultság terjesztésére magasabb ismereteinél fogva mintegy praedestinált kar tagjai közül alig látok *■alakit a törvényhatósági bizottságban, legfeljebb, aki virilis jogon kerül oda, holott az őket meg- . illető helyet elfoglalva, a vármegye jólétének és haladásának előmozdításában közremunkál- kodhathának. Ezt — ismétlem — sajnálattal látom. És épen azért kérésem odairányul, hogy vegyék ki részüket e téren is az i mohét megillető szerepből, hogy azzal a magasabb fajsúlyú kultur-elemmel, amelyet kétségkívül képviselnek, a törvényhatósági bizottság intellec- tuális erejét emeljék. Remélem, hogy a jövőben igy is lesz !

A nagyhatású beszéd, amelyhez hasonlót Magyarországon, — ezen a par excellence »jogász- j földön« — még nem igen mondtak a lenézett, agyoncáfolt körorvosoknak, mélyen markolt a jelenvoltak, sok méltatlan keserűségtől reszkető leikébe s nem egy arcon észleltük az igaz meghatottság nyomait. És kétségkívül uj bátorságra serkenté a kultúra e csendes, szürke harcosait, akik az^ összes intelligens foglalkozások között talán a legtöbbször kénytelenek érezni a butaság és szellemi sötétség ellen folytatott küzdelmek szárnyszegő meddőségét.

Érdekes ítélet.

Ismeretes, hogy a képviselőház határozata fo’ytán a m. kir. kincstári jogügyek igazgatósága Percei Dezső v. b. t. t. volt házelnök ellen 31826 korona 60 fillér tőke és jár. iránt pert indított a szekszárdi kir. törvényszék előtt; a képviselőház az igazságügyi-bizottság véleménye alapján visszakövetelte azon összeget, melyet Percei Dezső az 1904. évi november 18-ika után alkalmazott teremőrök kifizetésére fordított. — A szekszárdi kir. törvényszék a múlt héten hozott ezen ügyben ítéletet, amely szerint a kincstárt keresetével elutasította és a felmerült perköltségekben marasztalta.

A közjogi és politikai vonatkozásainál fogva igen érdekes ítélet, — amely alapos jogi tudásról és jogászi készültségről tesz tanúságot, egész terjedelmében igy szól:

Ö Felsége a király nevében

a szekszárdi kir. törvényszék a m. kir. kincstári jogügyek igazgatósága' által képviselt m. kir. kincstár felperesnek dr. Darvai Fülöp ügyvéd által képviselt Percei Dezső v. b. t. tanácsos, a képviselőház volt elnöke, bonyhádi lakos alperes ellen az 1907. évi szeptember hó 3-ik napján 6856jsz. a. beadott keresettel 31826 kor. 60 fillér tőke és járulékai iránt folyamatba tett rendes perében a mai napon tartott nyilvános ülésén következőleg

ítélt:

Felperest keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy alperesnek 591 korona perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt megfizessen.

Alperesi ügyvéd dijjait és kiadásait 591 koronában állapítja meg saját felével szemben.

Indokok:

Alperes 1904. évi november hó 25 napjától kezdődőleg mint a magyar képviselőház akkor volt elnöke a képviselőház céljaira 40

TOLNA VARMEGYF

tagból álló uj teremszolgaszemélyzetet alkalmazott és ennek illetményei fejében a ház pénztárából összesen 31826 korona 60 fillért utalványozott ki a nélkül, hogy erre a házszabályok 299 §-ának első b^fezdése alapján a gazdasági bizottság engedését előre kieszközölte volna.

A képviselőház számvizsgáló bizottsága a házi pénztár 1904. évi számadásainak átvizsgálásáról 2905. évi’ május hó 31. napján kelt jelentésében kifogásolta a fentiek szerint kiutalványozott illetményekre fordított kiadási tételeket és alperesre vonatkozólag azt az indítványt terjesztette a Ház elé, hogy a szabályellenesnek tartott utalványozások miatt alperesre, mint a Ház eme utalványozásokat eszközölt volt elnökére a kiutalt 31826 K 60 f erejéig a vagyoni felelősséget allapitsa meg.

A képviselőház 1905. évi junius hó 5. napján tartott ülésében ezt az indítványt elfogadta és kapcsolatosan azt is elhatározta, hogy a számvizsgálóbizottság jelentése az igazságügyi bizottságnak adassék ki a végből, hogy a határozat mi módon leendő foganatosítása tárgyában mielőbb véleményes jelentést terjesszen a Ház elé.

Az igazságügyi bizottság vonatkozó jelentését a ház 1907. évi julius hó 6. napján tartott ülésén tárgyalta és határozatával a Ház elnökét oly irányú intézkedésre utasít )tta, mely szerint alperest a 31826 K 60 fillérnek záros határidő alatt leendő megfizetésére a kincstári jogügyek igazgatósága által felhivassa és a felhívás eredménytelensége esetén a követelést bírói eljárás utján érvényesíttesse. (L. a Bp. K. 1907 julius 7-iki számának mellékletét képező országgy. értesítőt.) „

Az eme előzmények folyományaként lefolytatott jelen perben felperes azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy mivel a fentismertetett házhatározattal alperes anyagi felelőssége meg- állapittatott, alperes kártérítési kötelezettsége vita tárgyává nem tehető és a kereseti követelés csak a számszerüség szempontjából bírálható el.

Nincs azonban olyan tételes jogszabály, mely a képviselőházat azzal a bírói hatáskörrel ruházza fel, hogy elnökének, avagy választott tisztviselőinek hivatali ténykedésükből folyó vagyoni felelősségét kötelezőleg és bírói határozat erejével megállapíthassa és ilyen hatáskör abból a körülményből sem következtethető, hogy a képviselőháznak elnöke a házszabályokban meghatározott elnöki jogkörét a képviselőháztól nyeri, mert ennek a körülménynek jogi hatása csupán abban nyilvánulhat, hogy az elnök a jogkörét meghatározó házszabályok pontos betartásáért a képviselőháznak felelős, a képviselőház pedig abban az esetben, ha meggyőződése szerint az elnök a házszabályok megsértésével jogkörét túllépte, vagyoni felelősségre vonhatja, ezt azonban csak a királyi bíróságok utján teheti, mert a vagyoni felelősség és abból folyó kártérítési kötelezettség megállapítása abban az esetben, ha ez iránt tételes törvény másként nem intézkedik, csak a királyi bíróságok hatáskörébe tartozhatik.

É megállapítás tehát a kir. bíróságok hatáskörébe tanozván, arra való tekintettel, hogy felperes kártérítési igényét arra alapította, hogy alperes jogosulatlanul eszközölt a ház pénztárából utalványozásokat, a kir. törvényszék feladatává vált annak a kérdésnek elbírálása, vájjon alperes a kifogásolt utalványozások által elnöki hatáskörét tullépte-e vagy nem.

A házszabályok 299. §-ának második bekezdése e §. alul azt a kivételt állapítja meg, hogy »rendkívüli és haladékot nem szenvedhető esetekben,« a Ház elnöke a házipénztárból a gazdasági bizottsághoz teendő utólagos bejelentés kTelezettségével kiadásokat eszközöltethet.

O Alperes a Házszabályok eme rendelkezésére !®|atkozva, a keresettel szemben azzal védekezik, hogy a képviselőház 1904. évi november hó 18. napján hozott határozatával megszigorított Házszabályok végrehajtására az eddigi szolgaszemélyzet szaporítása sürgős szükséggé vált és mivel 1904. évi november 18. napján az ülésszak királyi kézirattal berekesztetvén, a gazdasági bizottság megbízatása lejárt, nem állott módjában az ujonan alkalmazott szolgaszemélyzet illetményeire szükséges kiadásokhoz a gazdasági bizottság előzetes beleegyezését kieszközölni, az 1904. évi december 13. napján kezdődött uj ülésszakban pedig a Ház 1905. évi január hó 4. napján bekövetkezett feloszlatásáig az akkori politikai viszonyok miatt meg sem alakulhatott, az ujonan megválasztott képviselőháznak pedig nem ő lévén az elnöke, nem állott módjában az eszközölt kiadásokról a gazdasági bizottságnak jelentést tenni.

Nem tartozik a kir. törvényszék Ítélkezése körébe annak a kérdésnek elbírálása, hogy a házszabályok szigorítása tárgyáben 1904. évi november hó 18. napján hozott házhatározat birt-e kötelező erővel és hogy e határozat végrehajtásához az akkori politikai viszonyokra való tekintettel a teremszolgaszemélyzet szaporítása szükséges volt-e, hanem a jelen perben az döntendő el, hogy a házszabályok alapján alperes volt-e jogosítva a teremszolgaszemélyzetet szaporítani, illetve az újonnan alkalmazott szolgá': illetményeit a házszabályok 299. paragrafusának második bekezdése alapján a ház pénztárából k iu- talványozni.

A házszabályok 264. paragrafusa csupán a ház hivatalnokai tekintetében rendelkezik akként, hogy ezeket az elnök csakis üresedések és a ház által elrendelt személyszaporitás esetében nevezi ki és e paragrafus második bekezdésében van meghatározva, hogy e paragrafus alapján mely hivatalnokot kinek meghallgatása mellett nevezhet ki.

Felperes azt állítja, hogy a szolgák a háznagyi hivatal személyzetéhez tartoznak és mivel a 264. paragrafus második bekezdésében a háznagyi hivatal személyzete is fel van említve, a szolgák kinevezésére is irányadó a 264. paragrafus amaz általános rendelkezése, mely szerint kinevezésük csakis üresedés és a ház által elrendelt személyszaporitás esetén történhetik.

Ez az állítás azonban téves. Eltekintve ugyanis attól, hogy a szolgák a közszolgálat egyik ágában sem tekintetnek hivatalnokoknak, a házszabályok 277. paragrafusa a háznagy rendelkezése alá tartozó hivatali közegek gyanánt a háznagyi hivatal személyzete mellett a szolgákat külön jelöli meg és ilykép maguk a házszabályok is megállapítják, hogy a szolgák a háznagyi hivatal személyzete körébe nem tartoznak.

Egyébként a szolgák félfogadásáról és elbocsátásáról a házszabályok 277. paragrafusa a 264. paragrafustól függetlenül rendelkezik és tekintettel arra, hogy a szolgák tekintetében a házszabályok nem rendelkeznek olykép, hogy azok számának szaporítását csak a kepviselő- ház rendelheti el, valamint arra való tekintettel is, hogy a szolgák száma a házszabályokban nincs meghatározva, kétségtelen, hogy a kép- ríselöház a szolgák számának meghatározását maga részére fenn nem tartotta, hanem elnökére bízta és saját befolyását, úgy mint a többi kiadások tekintetében a költségvetés vonatkozó kiadási tételének magszavazása vagy meg nem szavazása iránti szabad elhatározása által tartotta fenn.

Minthogy ezek szerint a szolgák illetményei a költségvetés egyéb kiadási tételeitől eltérő elbánásban nem részesülhetnek és a házszabályok 299. paragrafusa a gazdasági bizottságot, illetve a képviselőház elnökét fel nem merült kiadások engedélyezésére, illetve eszközlésére is feljogosítja, nem képezheti vita tárgyát, hogy abban az esetben, ha a szolgák alkalmazásának szüksége a ház költségvetésének megállapítása után merül fel, ezek illetményeinek folyósítását a házszabályok felhívott paragrafusának első bekezdése alapján a gazdasági bizottság is engedélyezheti, e paragrafus második bekezdése alapján pedig »rendkívüli és haladékot nem szenvedhető esetekben« a ház elnöke is elrendelheti.

Ezek szerint tehát a szolgák létszámának szaporítását a ház elnöke is elrendelheti és azok illetményeit »rendkívüli és haladékot nem szenvedhető esetekben« a ház elnöke a gazdasági bizottság előleges megkérdezése nélkül is utalványozhatja, ezért jelen perben további eldöntendő kérdés gyanánt az jelentkezik, hogy a felperes által kifogásolt elnöki utalványozásoknak a házszabályok 299. paragrafusának második bekezdésében meghatározott feltételei fennforognak e vagy nem ?

A házszabályokban nincsenek azok a »rendkívüli és haladékot nem szenvedhető esetek« felsorolva, melyekben az elnök a 299. paragrafus második bekezdésében meghatározott kivé- tetes jogkörével élhet, tehát az ő belátására bízottnak tekintendő annak a megítélése, hogy ilyen »rendkívüli és haladékot nem szenvedhető esetek« mikor forognak fenn s azért, mert e kivételes joga alapján kiadásokat eszközöltetett, vagyoni felelősséggel csak az esetben tartozik, ha nyilvánvaló, hogy e Kivételes jogát rosszhiszeműen és anélkül vette igénybe, hogy a kiadások sürgős és halaszthatatlan voltát felismerte volna.

Alperes állította és felperes nem tagadta, tehát beigazoltnak tekintendő, hogy alperes a kifogásolt utalványozásokat azért eszközölte, mert a teremszolgák sürgős, haladékot nem szenvedhető alkalmazásának szükségét fenforogni látta, tehát arra nézve, hogy alperes a házszabályok 299. §-ának második bekezdésében biztosított kivételes jogával visszaélt volna, e perben semmi adat sem merült fel,

azt is állította alperes és felperes nem tagadta, hogy a Ház ülésszaka 1904 november hó 18 napján királyi kézirattal berekesztetvén, a gazdasági bizottság megbízatása lejárt, az 1904 december hó 13 napján megnyitott uj ülésszakban pedig meg nem választatott és igy amaz utalványozásokhoz a gazdasági bizottság elő-