Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-25 / 43. szám
XVIII. évfolyam 43. szám Szekszárd, 1908 október 25. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korom. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. nfiflzetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kivűi elfogad a Molnár-félt könyvnyomda és papirkereakedéi r.-t. Saekszárdon. Egyet Hvot vgyanot kaphatok. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. >Ie{jf.ieien minden vasárnap. Szerkesztöseg es kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhiwata I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő ét laptulajdonos : Főmunkatárs : Or. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok ucm — üstnek A lap szellemi részét illető közlemények, valamint as eléázs- tések és a hirdetések is s szar* kesztőséghez intézendík. HirdetS.ak ndnSk.lteo ««filUplUU árszabily .x.riat izámiltAlm.k. A Latkóczyak. A botrány, mely Latkóczy Imre, a köz- igazgatási bíróság másodelnökének panamájával tárul elénk, minden feltünósége mellett is a kevésbé hátborzongatók közzé sorolható. Nagyon helyeseljük, hogy a belügyminiszter a tárcáját érintő gyógyszertári jog engedélyezésének panamáját felfedte. A kormánytól, melynek kezében oly nagy hatalom központosul, — hogy a közjóra eredményesen és igazán vezető szellemben működhessék, távol kell állnia még a látszatának is, hogy nagy hatalmát egyesek és illetéktelenek anyagi érdekeinek előmozdítására, vagy bármely eredetű kedvezésből gyakorolja. De azt már épenséggel nem tudjuk helyeselni, hogy a rendőri nyomozat és vizsgálat megelégedett Latkóczy kufár- kodásának konstatálásával és napfényre hozatalával és nem várta be, hogy Latkóczy, aki 60,000 kornna átvétele ellenében megígérte, hogy X. Y.-nak a fővárosban gyógyszertári jogot fog kijárni, ez ügyben a szükséges közvetítő lépésekből csak egyet is megtegyen. Azt pedig, hogy ez ügyben a rend őrség valóságos agent provokateur szerepet játszott és hogy a rendőrség adta Latkóczy kliensének a 60,000 koronát és magát az eszmét, hogy Latkóczyt tőrbe csalja, a legnagyobb mértékben helytelenítenünk kell, mert a rendőrség ez eszköze a legnagyobb mértékben erkölcstelen és az erkölcstelen eszközöket még az itt elért cél se szentesítheti. Mérlegelve a megtörtént eseményt és látva, hogy egy zilált vagyoni viszonyok közzé jutott országos méltóság miként sü- lyed le pénzért közbenjáró akuszszá és miként esik könnyű szerrel az előre felállított csapdába és ezzel az erkölcsi és anyagi megsemmisülésbe, csak azon kell csodálkoznunk, hogy akadnak lapok és pedig nem is kivételes számmal, akik e botrányt különös előszeretettel varrják a »régi rendszer* nyakába, holott Latkóczy, ha fényes pályáját a régi rendszer alatt futotta is meg és ha annak volt is egyik oszlopos tagja, de átjött az uj rendszerbe és nem éppen a legillatosabb pénzszerző műveleteit az uj rendszer embereivel akarta jövedel- messé tenni. Müködö;t-e már előzőleg is, azt persze csak mondják, gyanítják, de bizonyosan tudni nem lehet. Ks éppen ezért hibáztatjuk mi, hogy a vizsgálat kelleténél előbb befejeztetett és nem várta be, mig Latkóczy munkába kezd. Persze, ez esetben attól lehetett félni és joggal, hogy a rendőrség által adott 60,000 korona elúszik, vagy megcsonkul. Latkóczy botránya tisztán az ő személyes ügye, meg a vele összeköttetésben levő néhány, kétes existenciáju felhajtóé. Hiba volna azonban azt hinni, hogy az ó leleplezésével és megsemmisítésével a Latkóczyak faja kiveszett és hogy a pénzen szerzett protekció ismeretlen valami. Ellenkezőleg : az a véleményünk, hogy Magyar- országon a protekció hajhászás és protekció-gyakorlás szemérmetlenül és a legnagyobb mértékben elburjánzott és elfajult. Ha igaz, amit a lapok imák, hogy Latkóczy orfeumok engedélyezése, sósborszesz rendeletek kibocsátása stb. által szintén pa- namázott, akkor föl kellene lebbenteni a fátyolt és meg kellene állapítani, hogy ezeknek az ügyeknek kik voltak a szereplői, a Latkóczy közbenjárását eredményesen elintéző hatósági közegek. És vájjon a többi kormányzati ágakban, az államsegélyek, vasúti, gyári és ipari vállalatnál a szállítási kedvezmények és egyéb jogosítványok osztogatása körül nem játszanak-e végzetes szerepet a Latkóczyak? iVjert ez a fajzat, amilyen veszedelmes, ép olyan szapora is. Elölik a bizalom szálait- melyek a nemzetet a pártatlan kormány zathoz kötik. Épen ezért szükséges, hogy kormányférfiaink kövessék kivétel nélkül Andrássy példáját és kezdjék meg a harcot a Latkóczyak ellen. A társadalom helyeslése kisérendi ezt a bár nehéz, de hasznos puri- íikálási műveletet. A közélet tisztasága követeli a korrupció erélyes kiirtását. A kormányhatalomból senkinek sincs joga magán hasznot kovácsolni. F. M. VARMEGYE Elvi fontossága határozatok. Póttartalékosok hadmentességi dijat nem tartoznak fiz etn (Közig, bíróság 20890/907.) — Fürdőszoba adóköteles lakrésznek tekintendő. (Közig, bíróság 27067)907.) — A községi pótadóra vonatkozó tételes törvényekkel szemben adományokra, vagy kiváltságokra alapított községi adómentesség akkor sem ismerhető el, ha az ilyen adómentesség hosszabb időn át tényleg érvényben volt is. (Közig, bíróság 3000|908.) — Törvény- hatósági bizottsági tagválasztást vezető elnök abban a kerületben, ahol elnököl, meg nem választható. (Közig, bíróság 4297|908.) — A főispán, mint a megyei közgyűlés elnöke érdekeltsé gének kérdése mint önálló kérdés a közigazgatási bíróság hatáskörébe nem tartozik. (Közig, bíróság 3592)908.) — A csendőr közigazgatási hatósági közeg. Ezen jellegére nincs befolyással az, hogy eljárására egyes esetben a felhívást a bíróságtól kapja. (Minisztertanács határozata.) — Ha a hatóság által megszabott határidőn belül a telektulajdonos kerítést nem emel, ez nem kihágás, hanem mulasztás, ennek következtében a hatóság a tulajdonos terhére intézkedik a kerítés elkészítése iránt. (Belügym. 1187|908.) — Vállalkozó a vállalati munka elrendelését tartalmazó alispáni határozat ellen közigazgatási TÁRCA. _________ Fé nytelen kardok a hadgyakorlaton. Ámbár a délafrikai és orosz japán Háború hadászati és harcászati szempontból a megállapodott hadtudományi elveket egészben fölforgató újításokat nem eredményezett, a taktikai részletek keresztülvitelében mégis számos oly tapasztalati tanulsággal szolgált, melyek egy jövendő háború esetére valamennyi európai hadseregben utánzásra méltók. A japánok megmutatták, hogyan kell a terepen lopva előre haladni, az ellenséget észrevétlenül megközelíteni, a harcászati Kötelék leggondosabb fönntartása által a csapatok összetartozását és fegyelmét bizto>iiani és a terepfödözékek legügyesebb fölhasználásával a veszteséget a legkisebbre csökkkenteni, az ellenségét pedig a legnagyobbra fokozni. Mindent meglátni és semmit sem mutatni, ez volt összes törekvésük alapgondolata. A könnyen való észrevehetőség és szembetünőség abszolút elkerülése szinte japán specialitássá lett s alig van rá példa a hadtörténelemben, mely hasonló rafinériáról és hazudó, elmes, praktikus fogasokról tanúskodnék, mint amilyeneket leleplezés, megtévesztés, a feltűnés és rikító különbözőség kiküszöbölése, a tereppel egyszínű födözékek épitese és talajszinü öltözködés (káki ruha) stb. tekintetében a japánok produkáltak. Régi tapasztalati tény, hogy a lovasság kardja már messziről fénylik és villogása mérföldekre szembeötlik. Sokszor szinte vakítóan villan meg a fénye, amint a nap sugara a fényes pengén hirtelen megtörik és visszaverődik. A kard villanása egyszerű árulója még a napi járásra levő lovascsapatnak is. A gyakorlatvezetőség tehát az idei hadgyakorlatok alatt e visszás állapotnak véget akart vetni, amikor elrendelte hogy az összés lovassági kardokat, (tehát a tüzérség és a lovas géppuskás osztályokét is) kísérletképpen kékesszürke lakkal fénytelenitsék. A próba csaK feligmeddig sikerűit, araenny- nyiben csak a kardhüvelyt és a kardkosarat mázolták be lakkal, a pengét azonban nem s igy a pengék fénylő villanása csak úgy jelezte a lovascsapatok közeledését, mint annakelőtte. Különösen a parancsnokok, akik előnyomulás alatt kivont karddal lovagolnak és kardjellel vezényelnek, ragyogó pikkkelyfényü kardpengéjükkel még a legnagyobb porban is messze- láthatoan elárulták a lovas tömegek hollétét és merrefordulását. Világos, hogy elsősorban a kardpengéket kellett volna fényteleniteni. De nem vált be maga a fénytelenitésre használt lakknak anyaga (keveréke) sem, mert a kardról hamarosan, mindjárt első használat után lekopott, a nyeregtakarót, pokrocot és a lovasok nadrágját bepiszkolta, a kardhüvelyt pedig (a századparancsnokok nem kis szomorúságára) teljesen befeketítette és megrozsdásitotta. A kísérlet tehát, ámbár célja határozottan üdvös volt és a harcszerüség érdekében állott, legalább is kétséges eredménnyel végződött. Még egy másik újítással is megpróbálkozott a gyakorlatvezetöség. Az eddig dívott és már messziről látható lehér elJenségjelzö szalagot vörössel cserélte föl. Taktikai föladatok megoldásánál (hadijátékok és előadások alkalmával) ugyanis mindig vörös és kék ellenfél szerepel. Ezt a megkülönböztetést a gyakorlatba átviendő, a déli fél az idén vörös jelszalaggal volt ellátva, úgy mint a porosz manővereken már két év óta szokásos. A fehér jelszalagot
