Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-27 / 39. szám
XVIII. évfolyam ________________________39. szám Szekszárd, 1908 szeptember 27 TO LNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egér * évre ... 12 korona, t Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy «rím ira . . 24 fillér. ZlAfi*rt«*eket ét birdi*<é»eket a kiadó- hivatalon kívül alfoxad Molnár Mór könyvnyomdát* ét paplrkeraakadts* Asakatárdoo. Efyet iiiaok ugyanot Uphatftk. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. >1 eaf.jeI«ti minden vn»arnii|>. Szerkesztdseg és kiaJóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelőt szerkesztő é« laptulajdonos : Körounkatart: Or. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi réazét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten me<éM.plto t árszabály aiarim számíttattak. 1555 millió. A Wektrlt pénzügyminiszter által bemutatóit 1909. évi állami köliségvetés 1555 millió 729 ezer 907 korona összes kiadást tüntet (öl. Csupán a rendes kiadások emelkedése az 19U8. évre törvény hozásilag megállapított kiadásokkal szemben többet tesz ki 104 millió koronánál. Szinte szédületesen hatnak ezek a számóriások. Egy «aránylag kicsiny keleti országban» — aminek Apponyi Albert gróf legutóbb Berlinben nevezte hazánkat — egyik évról a másikra 104 millió korona emelkedést mutatnak az állami kiadások. Elismerjük, hogy a költségvetésben hasznos beruházásokra, szociális és humanitárius intézmények támogatására jelentékeny összegek és kiadási többletek szerepelnek. Tény az is, hogy az állami alkalmazottak, tisztviselők, altisztek, dijnokok és szolgák illetményeinek és lakáspénzeinek rendezése és fölemelése szükséges és teljes mértékben indokolt volt. Azonban mégis'(ölmerül a kérdés, szabad-e egy ilyen szegény országnak, amilyen Magyarország, állami kiadásait eddig még soha elő nem fordult horribilis módon és mértékben egyik évről a másikra emelni. Hogyan képzelhető, hogy tényleges adóemelés nélkül az állami bevételek egyik évről a másikra automatice száz millió koronával emelkedjenek? Wekerle nagy művész a pénzügyi teknika terén, de ezt előidézni még ó is képtelen. Szívesen regisztrálnánk még sokkal több kulturális és humanitárius intézménynek a létesítését, a katonai és polgári tisztviselői fizetések még nagyobb mérvű fölemelését, a legmesszebb menő szociális reformok egész sorozatát, ha mindezt az ország anyagi helyzete és ereje megbirja. Ebbe.i az országban majd minden osztály szegény, teng-leng máról holnapra és fuldoklik az adósságban. Az állam, a vármegyék, a városok, községek, az egyházak, kereskedők, iparosok, vállalkozók, a szellemi munka emberei, a közép- és kisbirtokosok, a tisztviselők, mindannyian, úgyszólván adósságot adósságra halmozva, a gondoktól nyomva, egyformán küzdenek a létért és a haladó kor által megszabott szükségletek kielégítésére csak újabb adósságcsinálassal képesek, oly any- nyira, hogy a hitel az államtól kezdve már az egész vonalon fogytán van. A munkások, szakszervezetekbe tömörülve, közös erővel lépnek föl és az egész osztály nyomatékának latba vetésével javítják meg sorsukat. Mi lesz az ország azon lakosságával, mely semmiféle címen nem fordulhat az államhoz segítségért; mi lesz azon emberek sokaságával,- kik lehetetlen kereseti viszonyok között élve, nincsenek olyan szervezetben, mely a munkamegtagadás fegyverével csikarja ki a jobb megélhetést ? Ki rendezi ezeknek a polgároknak a fizetését ? Ki gondoskodik arról, hogy a megélhetés olcsóbb legyen, hogy a gazdasági viszonyok megjavuljanak és hogy a kereseti képesség fokozottabbá váljék ? E tekintetben nem találunk megnyugvást a költségvetés adatai között. Nem örvendetes tünet, ha az óriási kiadási többletek megtérülését jórészben — 37 millió koronáig — a fogyasztási- és italadók emelkedéséből várja az állam. Gazdasági, termelési, forgalmi viszonyaink intenzivebb javítása és lejlesztése, kereskedelmi és ipari életünk gyökeres átalakítása esetén remélhető csak az államra súlyosodé óriási kiadásokkal szemben az adózó polgárok anyagi helyzetének egyetemes megjavulása. A törvényhozásnak dsó kötelessége, hogy ennek az irányzatnak és törekvésnek szentelje minden idejét és egész erejét ..TiT”. *■' -* .............. "*" VA RMEGYE Az Igazoló választmány összeállította Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága legtöbb adót fizető tagjainak 1909 évre kiigazított névjegyzékét. 1000 koronánál magasabb adót fizetnek a következők : 1 Gróf Apponyi G. főisp. Högyész 43562 36 2 Gróf Apponyi S. n.-birt. Lengyel 18322*16 3 Gróf Széchenyi S. n.-birt. N.-Dorog 17765 84 4 Wolf Henrik nagybirt. Szekszárd 13138 83 5 Gr. Benyovszky R. o. képv. Tengelic 1152679 6 Bischitz János bérlő Majsamiklósvár 888875 7 Sztankovánszky János nbirt. Kajdacs 8686*04 8 Hanzély János nagybirt. Bölcske 8251*66 9 Bezerédj Pál nagybirt. Hidjapuszta 6091*95 10 SzilassyAladárközig. b. t.-eln. Bpest 5857*92 11 Grünwald Lajos bérlő Fadd 5648*58 12 Bartal Béla nagybirt. Fadd 5432*32 13 Madi Kovács I. földbirt. Gerjen 4302 48 14 Vizsoly Ákos földbirt. Alsópél p. 4272*12 15 DVy Frigyes földbirt. Zomba 4063*18 16 Csapó Vilmos földbirt. Tengelicz 3777*7!! 17 Szabó Lajos bérlő Ujdombóvár 3649 63 18 Dr. Gözsy T. földbirt. Alsóhencse 3633 48 19 Perczel Dezső földbirt. Bonyhád 3460*76 20 Bezerédj Andor földbirt. Jegenyésp. 3439*89 21 Willinger M. földbirt. Dörypatlan 3145 00 22 Kovács S. E. földbirt. Gyapa p. 2954 88 23 Br. -Jeszenszky 1. földbirt. Gindlics. 2840*16 24 Bernrieder János földbirt. Zomba 2796*50 TÁRCA. _ _ Egy boldogtalan császárné. — Véres napok emlékei. — Miksa mexikói császár és Sarolta excsá- számé bus tragédiájának egy eddig ismeretlen részletére dérit világot a párisi »Temps«, még pedig a szerencsétlen császárné egykori meghittjének, del Barlo grófnénak kiadatlan feljegyzései alapján. A grófné udvarhölgye volt Saroltának és ama kevesek közé tartozott, akik kolduló kőrútján elkísérték a császárnét, amikor sorba járta az európai udvarokat, hogy segítséget könyörögjön férje számára. Barlo grófnénak feljegyzései még csak most kerülnek sajtó alá, a francia lap azonban előre szenzációsaknak jelzi őket, mert azokban a napokban, amikor betelt a császári pár végzete, senki sem volt olyan közeli és szoros baráti viszonyban Saroltával, mint épen Barlo grófné. Ő volt az, aki a császárné szökését elősegítette és csellel félrevezette a lázadókat, akik árgusszemmel kísérték Saroltának minden léptét. Amikor Miksa 1863-ban elfoglalta a mexikói császári trónt, III. Napoleon, aki őt eszközéül használta, huszonötezer főnyi francia hadsereget bocsátott rendelkezésére, amely támogatni, de egyben ellenőrizni is fogja törekvéseit az uj imoeriumban. E három év alatt Miksa nsm tudta magának megszerezni alatt valóinak szeretelét, amelyet különben már az is elidegenített tőle, hogy idegen haderőnek fedezete alatt vonult be. Egy tragikus félreértés született ebből : a maxikóiak a francia haderő eltávolítását követelték, már csak nemzeti önérzetből is, Miksa azonban annal inkább ragaszkodott ehez a támaszához, mert hiszen a konfliktus már kiütött közte és népe között. A császár készült rá, hogy a 111. Napoleon katonáival vetje le a forradalmi mozgalmat, de: éppen akkor járt le a három esztendő és III. Napoleon visszahívta a katonáit. A legteljesebb elhagya- tottság fenyegette tehát a szerencsétlen császárt, aki különben szívesen visszatért volna Európába, ha a feleségének ambíciója és büszkesége nem tiltakozott volna ez ellen. Igaz, hogy ennek az ambíciónak nemcsak a császár hozott áldozatot, hanem a császárné is, amikor elszánta magát a rettenetes önmegaláztatásra, hogy végigkoldulja az európai udvarokat. Barlo grófné készítette elő a császárné szökését és rajta és férjén kívül mindössze még csak ketten kisérték Saroltát. Bombelles gróf, meg a császárné udvari orvosa, doktor Seme- leder. A menekülő szuverén hajóját űzőbe vette ugyan egy mexikói hajó, de utói nem érhette. Ez az üldözés nem nyugtalanította Saroltát. Ellenkezőleg, mulatott rajta és akkor még tele volt optimista reménykedéssel, hogy mindjárt az első útja sikerrel jár s rá tudja majd venni Napóleont, hogy a francia hadsereg még legalább egy esztendeig ott maradhasson Mexikóban, amig Miksa végez Juarezzel és lázadóival. Reménykedése még csak akkor csappant meg, amikor Brestbe erkerett a hajó, kikötöttek, kiszálltak és a kikötőben nem várta őket a francia udvar részéről senki. A négy tagból álló udvar vigasztalni próbálta ugyan a csüggedő császárnét, de ez a törekvésük nem igen járt sikerrel. Majd Párisban — mondták, — majd Párisban, a pályaudvaron lesz részük a fényes, hivatalos fogadtatásban. De Sarolta nem igen bízott benne es igen szomorúan tette meg az utat Bresttől Párisig. A megérkezés igazolta a bizalmatlanságot. A pályaudvaron se várta őket senki, kiszálltak, mint a többi utas és mintha idegenek lennének, akiket senki se ismer és akik nem ismernek senkit, szállóban vettek lakást. Ez volt a császárné expeditiójának első napja, amikor azzat jött, hogy itt részvétet fog kelteni és a császárnak jóakaratára számit. A megérkezésükkel együtt járt csalódás nagyon megviselte a császárnét, beteggé tette és Barió grófné, arról a megbetegedésről való akkori feljegyzésében azt írja, hogy a megőrüléstől félti úrnőjét. III. Napóleont egyáltalán nem érintette kellemesen az a hir, hogy a császárné Francia- országba érkezett és kapóra jött neki, hogy Sarolta a szállodában megbetegedett. És h jgy elkerülje, hogy hivatalosan is tudomást szerezzen akár a megbetegedésről, akár az érkezésről, — kiköltözött Saint-Cloudba. Napokba telt, amig a francia udvar részéről végre jelentkeHátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
