Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-20 / 38. szám
XVIII. évfolyam 38. szám Szekszárd. 1908 szeptember 20 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 koron». Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. KlAAxrt«»eket et hirdetéseket a kiadó- hiTataion kívül elforad Molnár Mór kőn> vnjuniduiH «• papirkrrcikmie>t ÍMkuáráoi. Egye* áramok ugyanő! kaphatók. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megrjelen minden vaHarimp. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Förounkatars : Or. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez infézendők. Hirdetések mér.ék.lt.n K«iill.plt.lt áttxabály szerint számíttatnak. A természettudományos tanítás. Budapest, szeptember 17. Ez érdemes lap szeptember 13-iki számának hasábjain Dr. H. J. nevjelzéssel egy gondolatokat ébresztő közlemény jelent meg a tanításról. Legyen szabad nékem is, mint afféle tanítással, a pedagógia elméleti és gyakorlati részével egyaránt foglalkozó embernek egyet s mást elmondanom, illetve az említett cikk által kiváltott gondolataimat közi eadnom. i\lás szóval azt a cikket folytatnom. De ne szépíthessük a dolgot. Erre se e sorok írójának, se a »Tolnavármegyé«- nek szüksége nincsen. Arra azonban, hogy az olvasó az igazságot lássa, vagy hogy legalább is igazságra törekvő betűket kapjon, art a igenis nagy a szükség. S ha egy ilyen, igazai kulturális célokat szolgáló lap keretében sem mondhatja el az ember a mjga vélt igazságait, akkor hová folyamodjék? Egy csim Ágáló, »szépítő« politikát folytató politikai napilaphoz, vagy egy ultra- radikális újsághoz? Tulajdonképen miért irta meg Dr. H. J. az ő cikkét ? Mert nincs megelégedve avval, ahogyan Magyarországon tanítanak és tegyük hozzá, tanulnak az emberek. Mert mi- nálunk rosszul tanítanak, tehát rosszul tanulhatnak az emberek. Nem mondom s bizonyára Dr. I). J. is az én pártomon van, hogy minálunk semmi jó sincs s az egyész magyar közoktatásügy összebogozott circulusokból áll. Azt nem. De tessék megkérdezni Molnár Viktortól, nincs-e igaza azoknak az embereknek, akik azt mondják, hogy inináluuk rosz- szul tartanak ? Rosszul az elemi iskolákban, rosszul a főiskolákban, az egyetemen, de kétszeresen rosszul a középiskolában. Tessék meg: ' ni a típusos magyar tanítót. Különösen a fiatalját. Ambiciózus, derék nép. Mert tudja nvndenik, az elsőtől az utolsóig, hogy mi kötelességet kellene teljesítenie. És tele lélekkel fog a munkához. Merf remélő s az életben, az élet csalódásában és nyomorúságában tapasztalatlanabb. De azután jó a megélhetés sokat emlegetett, súlyos gondja. Uraim láttak-e már évi 400 pengő forinttal rendelkező, családos, fiatal tanítót ? Én láttam. És pedig még mindig remélőt. De most nem a szellemi, a pedagógiai képzettségének fejlődését remélte, hanem hogy nem fogják három darabot számláló tyukállományát, újabb szerzeményét is ellopni újra s hogy nemsokára megkapja minél kevesebb levonásokkal csekélyke fizetését. Hja ! A Madách phalanster- eszméje. Ezektől az emberektől követeljük mi, hogy eredményesebben tanítsanak ? Köszönjük meg, hogy úgy megy a dolog, a hogyan megy. S végre is tény, hogy az összes magyar paedagogusok, tanítással foglalkozók között a legnagyobb eredménynyel a tanítók működnek. Ok legalább megtanítják a gyermekeket imi-olvasni és számolni. Hát van főiskolai oktatás ? Az egyetemen ? Van középiskolai tanárképzés ? A szó legszorosabb értelmében : nincs. Van igazi tanárképző .intézet? Oh nincs Hogy is lehet egy tudóstól, például egy zoológustól kö vetelni, hogy értsen a tanárképzés évtizedek tapasztalatain nyugvó és azokból fejlődő mesterségéhez. Egy egyetemi tanár, aki a bölcsészeti fakultáson ad elő, akinek mellesleg megjegyezve, orvos-doktori oklevele van s aki évtizedek óta egyebet sem tesz, mint igen dicséretre méltó módon Sajót céhbeli tudományát adja elő, csak nem egyszersmind gyakorlati tanárképző is ? S mégis mt kell csinálnia? Hónapokon keresztül bírói komolysággal ítélkeznie, hogy a jelölt megfelel-e a tanári hivatás nagyfon- tosságu és gyakorlati követelményeinek vagy sem. S ha a jelölt minuciózus pontossággal tud a bizony nem ritkán szőrszálhasogató kérdésekre megfelelni, amely kérdések a közönséges halandóktól elzárt szaktudomány legrejtettebb téréin mozognak, akkor a tanári hivatás gyakorlására kitünően érett. Hát ez kérem gyakorlati tanárképzés ? Minden, csak az nem. S az a szegény egyetemi tanár idejétől megfosztva nem élhet saját szaktudományának, tehát ő is károsítva van. (Pardon: szellemileg, mert anyagilag a bőséges i Lzcgálatpénzek kárpótolják.) És kérem, ha az egyetemi tanáriak nem kellene mást cselekednie, mint a tudományát a jövendő tudós nemzedék rendelkezésére bocsátania, avval közölnie, nem maradna-e temérdek ideje az önálló, tudományos vizsgálatra ? S nem nyerne evvel óriásit a magyar tudomány ? És ha az ifjú embereket, a tanárságra járókat, a tizenöt- húsz évet’gyakorlatban eltöltött középiskolai tanárok kezére adnák, természetesen az érdemesek, a kiválasztottak kezére, nem nyerne-e evvel óriásit a magyar gyakorlati tanárképzés ? De persze ez újítás. Tehát megmarad eszmének, gondolatnak; mert azt mondják, hogy minálunk félnek az újítástól. S vájjon ez nem igaz ? Most értünk cikkünk tulajdonképeni tárgyához. Milyen a középiskolai oktatás ? Klasz- szikusan sajnálni való. Egyáltalában nem modern. Nem a md-nak megfelelő. Ilyenformán tanítottak az Apáczai Cseri János idejében is. Pedig az egy kicsit régen volt. S hogy más élet, más világ, más megélhetés számára tanítottak akkor, az is bizonyos. Ha ez alkalommal a középiskolai oktatás hibáira akarnék rámutatni, e lap keretén belül nem kerülhetném el az ismétlést sem. Csak egyet akarok kiemelni. Miért nem modern, miért nem megfelelő, miért reformra, égető reformra szoruló a középiskolai oktatás ? Mindenki sejti, sót tudja, meg van győződve róla, hogy miért. Mert hiányzik, majdnem teljesen hiányzik belőle (éppen a középoktatásból!) a természettudományos oktatás. Ezt a mondást sokat hallottuk már hangoztatni. Néha még a leg illetékesebb fórumokon is. S hogy én e sorokat megírtam, annak , nem az volt a célja, hogy’még egyszer ezt hangoztassam. Hanem, mert meg vagyok róla győződve, hogy a magyar közoktatásügy sok hibája, lélszegsége, az e téren való s olyan gyakran jelentkező eredménytelenség, sót tovább megyek, a társadalmi élet sokszor elszomorító jelentőségei, a szociális boldogulásnak igen sok akadálya, mind onnan származik, hogy a középiskolai tanításban hiányzik a természettudományos szellem, gondolkodás. Tegye a szivére a kezét a természettudományos oktatásnak minden ellensége (bizony ilyenek is vannak) s mondja meg: elég eredményes, elég gyümölcsöző-e a mai oktatás? Ezt senki sem fogja mondani. Mert a középoktatásnak nem lehet a ctlja csak az az u. n. általános műveltség, amit azok, kik a mai szellemet ez iskolákban továbbra is fenn akarják tartani, olyan sokszor emlegetnek, hanem az életre nevelés egyéb nehézségeivel is meg kell küzdeni. A klasszikus nyelvek tanítása manapság a józan ész szerint már csak a históriai tanítással, a tanítás történeti szellemével olvad össze. A klasszikus szellemet rapara.i- csolni az életre nem lehet. Ámde manapság az élet maga a természettudom nyos gondolkodás. Ez a szellem a mai élet szelleme. S ha nem is volna épen igy, akkor sem volna szabad ilyen mostohán bánni a terméked tudományokkal a középiskolában, ha ez az oktatás maga az »általános műveltséget« célozza. Mert kérdem szeretettel, van e csak halvány fogalmuk is a középiskolát nem utolsó eredménynycl végzett ifjaknak például a biológiáról? Határozottan állítom, hogy nincs. Er-e valami sokat a leiró természetrajz tanítása az alsóbb osztályokban ? Alig valamit. Száraz, skolasztikus tanítás t-z. Tehát a természeti tudományokból tnég csak oktatást sem igen nyernek az tljak, nemhogy holmi ilyen szellemnek a nyomait lassúk. Pedig, ha más nem, a kényszerűség előbb utóbb meg lógja ezt változtatni. El kell jönnie az időnek és el is fog jönni. Tehát mindenképen igazsága van annak, aki azt állítja, hogy a középiskola az »általános műveltséget« sem adja. ennek megszerzésére egyáltalában nem ut. Nem mond az ember nagyot avval — gondolom — ha azt állítja, hogy közok- ! tatásügyünk ezer sebe fog begyógyulni, ha í eljó a természettudományos gondolkodás országa. Ott, oda, ahol először kell megjelennie s a honnan hóditó útjára fog indulni és kell indulnia — a középiskolában. A classica-philologia nem indenticus ám az »általános műveltséggel.« Ezt hiszszük legalább mi, a természettudományos gondolkodás hajnalban megszólaló lényei. Nem akarjuk mi eltemetni sem Tacitust, sem Homerost, de mozgásba akarjuk hozni a Darwin szellemét is és nem kisebb embereknek a por- trait-ját bemutatni, mint Pasfeur, Aristoteles, a terraészettudás, Galenus és audiatur et altera pars — Gorkijjá* és Ibsennel. No meg ezer meg ezer érdekesebbnél- érdekesebb kérdés, újításra áhítozó dolog fogja felütni fejét ebben az országban. Nem jut ugyan eszembe a szekundázva tanító »modern« középiskolai tanárt, a paradicsomi szépségű; pompás kertekben sétálva, csevegve oktató, áldott görög me%s előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni sziveskedjenak.
