Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-30 / 35. szám
XVIII. évfolyam 35. szám Szekszárd. 1908 augusztus 30 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Eeész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 , Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kirul elfoerad Molnár Mór könyvnyomdája és pni>irkere*k«*<ir»e ! Szeks/árdon. Egyes szamok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. >Ie«-jelen minden vamirnap. Szerkesztőség és kiaJóhivata! : Szekszárdim. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő é* laptulajdonos: Körounkatars : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten me^állapitot ársZAbntj szerint »/ámíttutnak. Segítsünk a városokon.* Mióta a törvényhatósági városok polgármesterei azt a jó szokást meghonosították, hogy minden esztendőben más városban összejönnek, a nagyközönség és a sajtó is kezd érdeklődni a városok dolgai iránt. Ezen érdeklődés azonban — különösen a sajtó részéről, melynek értékes segítsége nélkül pedig a városok dolgait jól rendbehozni nem lehet — sokkal kisebb, mint a mekkorát ez a nagyfontosságu ügy megérdemelne. Ma már a nemzet nagy többsége meg van arról győződve, hogy a nemzetnek műveltségben és gazdagságban való megerősítése az a feladat, melynek szolgálatába kell szegődnie minden magyar embernek, ha azt akarja, hogy ezen az istenáldotta földön a magyarság maradjon az ur és fentartsa a független magyar államot. És bármily hálásan ismerjük is el azokat a nagy érdemeket, melyeket a múlt századok alkotmányos küzdelmeiben, hazánk függetlenségét biztositó közjogunk kiépítésében és védelmében a vármegyék szereztek, el kell ismernünk azt is, hogv a magyar kultúra terjesztésének, magyarosításnak, az ipar és kereskedelem fejlesztésének nemzeterósitő munkájából az oroszlánrészt a városoknak kell teljesiten. De el kell ismernünk azt is, hogy ebből a munkából már eddfg is derekasan kivették a részüket. Mert ami kevés ipar és kereskede'dm van hazánkban, ezt a városok polgárai hozták életre s hazánk népességének nagyon jelentős része az, melyet a magyar városi élet tett és pedig bámulatos gyorsasággal, idegenből, nyelvben, nóvben és érzésben egyaránt magyarrá. Megkövetelhetik tehát a városok, hogy nemzeterősirő munkájukban az állam segítségükre siessen most, midőn joggal panaszkodnak, hogy a munka folytatására nem érzik magukat elég erőseknek, mert fogytán vannak, sőt — több város ezt joggal mondhatja — elfogytak a hozzá való eszközeik. Az első segítség, melyet a városok az államtól kérnek, az, hogy térítse meg az állam azon kiadásokat, melyek az állami közigazgatás közvetítésével járnak, másszóval : vállalja magára azon városi tisztviselők javadalmazásának — és pedig a megyei tisztviselőkével egyenlő javadalmazásának — kiszolgáltatását, akik az állami közigazgatást intézik és megfelelő részben járuljon hozzá azon tisztviselők javadalmazásához, a kik az állami igazgatás munkáján kívül az önkormányzat dolgait is végzik. Az állam ezen régi tartozásának fennállását a kormányok is elismerték, a mostani kormány meg is ígérte többször a »rendezését*, de mert ígéretekkel a városok nem fizethetik tisztviselőiket és oszágszerte nagy a jogos elégületlenség a városok nyomorgó tisztviselői és a község adók terhe alatt roskadozó városi polgárok között, az ígéretek tettre váltásának elérkezett a tizenkettedik .órája! A második segítség, melyet a városok kérek, az, hogy függő adósságaik rendezé* Ezen közérdekű és sok igazságot tartalmazd cikket Az Újság-ból vesszük át. ^ szerk. sében gyámolitsa őket az állam. Körülbelül 200 millió koronára tehető az az összeg, melyre a magyar városoknak sürgős szükségük volna a végből, hogy hasznos beruházásaikra felvett vagy mostanában felveendő drága, ideiglenes kölcsöneiket olcsó kamatozású, luisszu lejáratú törlesztéses kölcsönökkel rendezhessek. A községi kölcsönökkel foglalkozó magyar pénzintézetek pedig vagy egyáltalán megtagadják a kölcsön adást, vagy elfogadhatatlan terhes feltételeket szabnak. Hogy mi módon segithetne az állam ezen a bajon, vájjon ugy-e, hogy azon városoknak, melyek kimutatják, hogy kötvényeiket el tudják helyezni, megadja a jogot városi kötvények kibocsátására, vagy úgy, hogy a pénzügyi kormány állami garancia mellett maga szerzi meg a nagy pénzpiacoe a szükséges városi kölcsönöket, a pénzügyi kormány bölcseségének a dolga. De a gyors segítés szoros kötelessége az államnak, mert az állam helyett viselt terhek okozták a városok eladósodását és mert már szinte immorális dolog volna tovább tűrni a városoknak azon kénytelen rossz gazdálkodását, hogy beruházási szükségleteiket — melyéket nem fedezni csak a modern haladás teljes megakasztásával lehetne ! — árvapénzeknek, alapítványokat és a nyugdíjalapot illető tőkéknek kölcsönvételével fedezik ! Úgy a városi polgárság, mint az állam érdekében kívánatosnak látom azt, hogy az állam vessen gátat a már úgyis tulon-tul nagy >uri osztály« szaporítását szolgáló gimnáziumok alapításának s fogjon hozzá mielőbb azon cél megvalósításához, hogy minden törvényhatósági városban legyen kereskedelmi vagy ipariskola. Képzett, müveit magyar kereskedőkre és iparosokra van ennek az országnak szüksége, ha azt akarjuk, hogy a magunk emberségéből teremtsük meg a magyar kereskedelmet és ipart. Sokkal egészségesebb és nemzeti szempontból hasznosabb volna az iparfejlesztésnek milliókkal táplált munkája is, ha nem külföldi emberek, sokszor külföldi kalandorok alapítanák a gyárakat, hanem müveit magyar kereskedők és iparosok. Életre kellene hívni azt, a Tisza-kor- mány idejében született, de azóta elfelejtett eszmét, hogy a városok közelében levő községek a városokhoz csatoltassanak; ezzel egyrészt uj életnedv jut a városi életnek ereibe, másrészt a városi igazgatás és kultúra áldásai uj területekre terjesztetnének ki. Evégból törvénynyel kellene a minisztériumot felhatalmazni arra, hogy a bizonyos távolságban levő községeket a városokhoz csatolja s állapítsa meg a csatolás feltételeit. Orvoslandónak tartom a városi politikának azon hibáját is, melyet a polgár- mesterek legutóbbi gyűlésében Arad város polgármestere teljes joggal — bár tetszést nem igen aratva — keményen megrótt ; azt a versengést t. i., mely nálunk a városok között egyes állami intézmények és hivatalok elhelyezése dolgában dívik. Minden ily esetben valóságos árverés folyik, mert az állam azt kérdezi: ki ad többet érte ? És ez a közéleti erkölcsök szempontjából Hátralékos előfizetőinket egész tsztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz miéi különben sem szép szokás rendszerint a nyertes, a legtöbbet igéró városra is kárral és csalódással jár, mert az elért haszon ritkán éri meg az érte hozott áldozatot. Talán e hiba orvoslására nem is kellene törvényt hozni, elég volua egy országos határozat, mely kimondaná, hogy az állami intézmények és hivatalok elhelyezésénél kizárólag az állami érdek döntsön és az állam a városoktól sem telket, sem épületet, sem más vagyoni áldozatot nem kérhet és nem fogadhat el. * Mindezeket hamarosan meg kellene tenni az államnak, hogy a városok mentül előbb a saját igazán városi feladataiknak szentelhessék az állami feladatok terheitől felszabadult erejöket. Sok és fontos tennivalójuk van a mi városainknak. A legtöbb városnak nincs egészséges ivó vize, nincs vízvezetéke, nincs csatornázása, ezért vannak napi renden a pusztító járványok és nagy a halandóság ! Sok városnak nincs jó világítása, utcái kövezetlenek, nincsenek nyilvános kertjei, nincsen színháza. A legtöbb város nincs abban a helyzetben, hogy az építkezési kedvet, gyárak alapítását adómentességgel és egyéb kedvezményekkel előmozdítsa. Ismerve azt a mohó haladási vágyat, mely városaink polgárságában él, meg vagyok arról győződve, hogy évszázadok mulasztásait egy évtized alatt pótolnák, ha erejök felszabadulna. Ezen anyagi természetű állami intézkedések mellett revízió alá kell venni a törvényhatósági törvénynek a városi önkormányzatra és közigazgatásra káros intézkedéseit. A városok polgármesterei egy egészen uj és »külön« városi törvény alkotását kívánják. Én azonban nem tartanám bajnak, ha a vármegyékkel különben egy fedél alatt maradván, novelláris utón kapnák meg a városok a szükséges reformokat. Tartsuk fenn a törvénynek azon részeit, melyek jóknak bizonyultak, módosítsuk vagy töröljük el azokat, melyek kerékkötői voltak a jó közigazgatásnak és az önkormányzat fejlesztő munkájának. A fentartandók közül szükségesnek látom telemliteni a virilis intézményt, melyet az uj korszak győztes hadai halálra szántak. Midőn ez intézménynek a városokban fen- tartása mellett nyilatkozom, nem csak saját tapasztalásaim alapján állíthatom, hogy mind azon modern alkotások, melyek városainkat az elmaradottság sötétségéből és sarából kiemelték, csak a virilis jogú bizottsági tagok segítségével voltak megvalósíthatók, hanem hivatkozhatom arra is, hogy a törvényhatósági városok polgármestereinek debreceni gyűlésén, egy kivételével valamennyi polgármester hasonló tapasztalásokra utalva a virilis intézmény fentartása mellett nyilatkozott. Nem állítom, hogy ez az intézmény valami nagyon szabadelvű és demokratikus, bár ne volna rá szükség; de mindaddig, mig a műveltség és a modern haladás iránt’- érzék a népnek szélesebb rétegeit 1 hatja és a tömegek át nem fiúiskolákra, vízvezetékre. városi életet g zeksZáld.
