Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-09 / 6. szám
XVIII évfolyam 6. szám Szekszárdi 1908 február 9 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fel évre . . Negyed évre . , Egy szám ára . . Előfizetéseket és hirdetések*? a kiadó- J hiratuiun kiéül elforau Molnár Mór j könyvnyomdája ót papirkerttkeae*« i Saekszáráon. Eq>i> szamok ugyanét kaphatok. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjeleli minden vasiirnap. Szerkesztöseg es kiaJóhivatal Szekszárdon. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő es laptulajdcnos: Főrounkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL K FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az llőnze- tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten me^Allapitot áráZ*bkiy szeri ni t Hiúit masak. Vasúti bajaink. Lapunk olvasói előtt fölösleges hosszasabban ismertetni a mi nyomorúságos vasúti közlekedési állapotainkat, amelyeket már kötetekre menő panaszokban vázoltunk a nyilvánosság előtt. Közismert tény, hogy gazdasági életünk pangása és tespedése minden kritikán alul álló vasúti összeköttetésünknek és állomásunk primitív berendezésének tulajdonítható első , sorban. Negyedszázad óta van üzemben ez a ! mi v;:sutunk és ezen hosszú idő alatt semmiféle reform, semmiféle átalakulás nem történt rajta, ami a közönség érdekeit szolgálná. Ellenben a statisztikai adatok egész j tömkelegé bizonyítja, hogy ezen idő alatt a személy- és áruforgalom megszázszorosodoll | ezen a vonalon. Mig a magyar államvasutak egész hálózatában az utóbbi évek alatt mesés Haladás történt, mig egyes szerencsésebb pátronusokra hivatkozható vidékek és városok millió és millió újabb beruházással élvezik a gyors és kényelmes forgalmi eszközök előnyeit és áldásait, addig a mi vidékünk, amely kulturális és gazdasági tekintetben a fejlődés igen előkelő színvonalán áll és a mi haladó, törekvő városunk : a megyei szék- ! hely elképzelhetetlen mostoha bánásjnódban 1 részesült idáig. Az egész országban közismertté vált a mi csigavasutunk cammogó lassúsága és azért mindenki, aki csak szerét teheti, elkerül bennünket. Potom néhány százezer koronával lehetne | segíteni ennek a nagy vidéknek forgalmi bajain. A t. államvasutak pénztára évről- i évre hatalmas jövedelmet és folyton emelkedő bevételeket halmbz össze a mi közönségünk forgalmi ügyinek’ lebonyolításából és ez a sok jövrdel lí es bevétel más szerencsésebb, de forgJ ni szempontból jelentéktelenebb vidékek vakutjainak támogatására fordittatik. Szinte az egész közvéleményt provokáló módon ntellőznek, negligálnak, bántanák folyton bennünket és utasikm.ik ti legjogosultabb és legszerenycbb kéret menükkel. így legutóbb megtörtént az a példát'al eset, hogy a zágrábi üztetvezetőség kvalifi kV Ihat at la n cinizmussal azzal utasította vissza a szekszárdi kereskedőknek a telefonnák a vasúti állomáson való bevezetésére irányuló kérelmét, hogy azt csak azon esetbeji teljesítheti, ha maguk a kereskedők fizetik meg a telefon előfizetéséért a postának járó havi 5 korona dijat. A kereskedői mi mini ztcr legközelebb 200 millió korona lAécnihizáii hitelt kér a törvényhozástól aim agyar államvasutak fejlesztésének biztosítására. Ebből a kétszáz millióból kérünk mi, 25 évi hiábavaló kéregetés, panasz és könyörgés után nyomorult néhány százezer körömi, hogy végre orvosolják a mi szerencsétlen vasutunk tűrhetetlen mizériáit. Vármegyénk at^pfvniána't és Szekszárd város polgár mederének dicséretes kezdeményezésére . indult meg a legújabb mozgalom, amely elmaradt forgalmi viszonyaink javítását célozza. Felkérjük vármegyénk és városunk összes érdekelt közönségét, hogy minél nagyobb számban, minél tömegesebben csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz és ahhoz a küldöttséghez, amely e hó 17- és 20-ika között meg fog jelenni a kereskedelemügyi miniszternél, hogy ott jogos kérelmünket előadja. Mi bízunk Kossuth Ferenc igazság- szeretetében, pártatlanságában és a fejlődő gazdasági élet méltányos igényei iránt való érzékében, hogy meg fogja hallgatni ennek a nagy vidéknek panaszát és meg fogja szüntetni a gazdasági bénulásunkat okozó komoly forgalmi bajokat. A miniszter előtt tisztelgő küldöttség városunk képviselő- testületének megbizásából emlékiratban lógja átnyújtani kérelmünket. A polgármester által gondosan megszerkesztett emlékirat igy szól: Nagy méltóságú miniszter ur ! A nem remélt csalódás nyomán fakadt mély sajnálattal vettük tudomásul nagyméltóságodnak, Tolnavármegye közönségéhez m. évi 94174 sz. alatt intézett azon rendeletét, amellyel a közönség által is jogosnak és gazdasági életünk fejlődésének sine quanonját képező aziránti kérelmünk teljesítését elutasította, hogy »a sár- bogárd-szekszárdi* vasúton a forgalom terén önhibánkon kívül uralgó stagnálás, pangás és elmaradottság eltávolittassék illetve vegleg meg- szüntettessék«. Éppen ezért, bízva nagyméltóságodnak a I- magyar közlekedésügyi politika terén kifejtett szakavatott közhasznú es nagyarányú mükö- I dése iránt, ismét kénytelenek vagyunk kérő szavunkat felemelni és tiszteletteljesen kérni , nagyméltóságodat, hogy az alább felsorolt ?s tüzetesen riiegirfdokóli kérelmünk teljesítését, j megadni méltóztassék. 1. Mély tisztelettel kérjük, hogy a rétszi- las-szekszáid-bátaszéki vonal részére a természetes elágazásnál legyen a vonatok csatlakozása illetve Rétszilas állomás olykép bővíttessék ki. hogy ezen vonal csatlakozó állomás lehessen. 2. Hogy a teherforgalom a személyforgalomtól elválasztassék és a személyvonatokkal csakis gyorsárut lehessen szállítani, mig a darab áruk és teher forgalom részére külön kezelő és teher vonatok állíttassanak be. TÁRCA. Virmont Hugo Damián gróf és Ibrahim basa utjai Tolnamegyében. 1719 1720. (K. E.) Az 1718. október 29-én Szekszárdon tartott megyei gyűlés első tárgya Ő császári és királyi felségének azon pátense volt, amelyben közölte, hogy Eajggarovicon az évi. július 21-én a törökkel 24évre békét kötöttT és amelylyel megkuldotte ezen béke és a keres- kedelmi szerződés pontozatait. Mindkettőt kihirdette a vármegye, és hűségtől áradozó szavakban mondott köszönetét, Kívánt áldást VI. Károly habérkoszoruzott fejére. Az érzelmek őszinték voltak, és az öröm nagy. A béke áldásait remélték, kiket a török idők és kuruc világ háborús eseménjrei és az utolsó évek katona-szállásolásai a végsőkig gyötörtek ; a megmaradt kis számú régi lakosság, a török alatt betelepült rácok, és az utolsó években ide csőditett telepesek most már békés időket vártak, nyugalmat a munkára, időt és biztonságot munkájuk gyümölcseinek élvezésére. Reményeikben nem csalatkoztak. Nagyobb arányokban a kulturmunka tényleg e békekötés után indult meg, községeink jó része ezután települt. Most kezdték irtani az erdőt, bozótot; törték a gyepet, ültettek szőlőt, építettek házat, malmot, hidat, gátat, templomot és kezdtek adni dézsmát és robotot. De az átmenet mindig nehéz. E küzdelmes átmeneti évek egy epizódját kívánom elbeszélni, amaz eseményeket, melyek a békét követő két esztendőben két nagy követségnek a megye területén való utazásához fűződtek, I. A passarovici kötés számos részletkérdést/ hagyott megoldatlanul. Ezek elintézésére Vli Károly császár nagy számú, fényben soha felüli nem múlt, követséget küldött Konstantinápolyba, III. Ahmed török császár pedig egy nagy és pompás követséget Bécsbe menesztett. A keresztény követség útjáról eredményeiről egy 1721-ben megjelent érdekes munka ad hirt Driesch Gerard" Cornel követségi titkár tollából.' 1719. ápril végén indult útnak Bécsből gróf Virmont. a passarovici béke szerzője, s ÍTésőbb Erdély kormányzója, mint a császár nagykövete. Hatvan katona nyitotta meg mene- TeTTT2 tagból álló zenekarral, amely után a kengyelfutók, kurírok, inasok, dobosok, kürtösök csapata következett. Az udvarmester tisztjeivel, 3—3 egv sorban, két rajzoló, egy festő, Driesch uram a történetiró, két orvos, a gyógyszerész és szebész ezek után haladtak, akiket 3 tolmács, kilenc nyelvtudó fiú (közöttük francia, olasz, német, horvát, rác, görög, magyar stb.) követett, az udvarnagygyal és a nemesek apród- jaival. Hármas sorokban 18 nemes lovag jött ez után, közöttük Obschelvicz Frigyes, ki a Konstantinápolyba vezető útról az első jó térképet szerkesztette. Ezek után a nagykövet zászlóját vitték, a Virmontok ezüst mezőben ragyogó vörös keresztjével, és a felhők közül * História raigme legationis Cesareae. quam snscepit S. R. I. Cones Damianus Hugo Virmondtius. Yiennae, tipjrs Andreae Heyinger. előtörő, egymást, tartó kezeket bearanyozó napnak, mint a bcfvC^jmbolumának képével. A zászló árnyékában a követségei titkár lovagolt, magasan tartva az aranyhímzésű fehér selyembe kötött császári megbízó okmányt. Nyomában volt a papság, két jezsuita, két trinitarius atya, egy görög, egy örmény missionarius, két kanonok, és a követségi praelatus, Schrattenbach gróf dombói apátur. A főurak szolgái lépdeltek a papok után, nyomukban pedig a követségben résztvevő főurak, közöttük Nesselrode, két Kolowrat, Althan, Scherffenberg, Thirheim grófok és a 21 éves gróf Batthiányi Lajos, a későbbi horvát bán és római szent birodalmi herceg. A Habsburg címert és a szűz Mária eépét mutató császári zászlót a nagykövet és a pécsi püspök rokona, a termetre és szépségre kgyaránt kiváló Nesselrode gróf vitte, aranynyal dúsan hímzett vörös díszruhában. A zászló után a nagykövet lovagolt fényes spanyol öltözetben : aranybrokát köpenyét, arasznyi széles drága csipkék díszítették, mellette két felől 24 magyar öltözetű pompás hajdú haladt, nehéz ezüst buzogányokat tartva, oldalánál gyalogosan főszolgája, mögötte a főistálómester 14 apróddal, és testőrsége, 30 gránátos, ezüsttel díszített skarlát ruhákban, ezüst sasos nagy medvebőrkucsmákkal. E csoport után volt látható a harmadik zászló, a birodalmi kétfejű sassal és a Szentháromság képével, mögötte a második zenekar, az öszvérhajtók, sólymászok, szakácsok csapatjaival. A menetet hatvan katona zárta be. Bécs alatt a követség nagy számú hajókra szállott, amelyek tömérdek ajándékot is vittek a~torők császár és tisztviselői részére. Hajóikon óvatosan és lassan evezlek alá a Duna vizén.
