Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-31 / 22. szám
XVIII. évfolyam 22. szám Szekszárd, 1908 május 31 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre Negyed évre Egy szám ára 24 fillér. Ä Kinfi7.et**»eket ét hirdeté-eket & kiadó. ' hiv*unon kívül el log«.i Bolnfir Mór könyvnyoimláit ét papirker«»kede»e Szeksszárdon. Eflyes szamok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Ménjeién minden vasárnap. Szerkesztőség es kiaJóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő é* laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem ad.inak A lap szellemi részét illető kíi- lemények, valamint az elánte- tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendő'.. Hirdetésvk m jraékelton me.-AÜ tpit.t ánubálr szerint s/ámittatozk. Községi és körorvosok államosítása. Több mint 30 év végtelennek tetsző szenvedése és nyomorúsága — állam és társadalom közös bűne — nyer végre ki- engesztelődést az Andrássy Gyula gróf belügyminiszter által tegnep a képviselőház elé terjesztett, a községi és körorvosok fizetésének államosításáról szóló törvényjavaslatával. A közegészségügy rendezéséről szóló 1S76. évi X1Y. törvénycikk ahelyett, hogy a törvény szelleméhez híven a közegészség- ügyet rendezte volna, az elmúlt harminc év alatt az egész országban oly rendezetlen állapotot teremtett meg, hogy ma, midőn a közegészségügy végleges államosításának hajnalhasadása dereng felénk, csodálattal és szánalommal gondolunk a társadalom oly számottevő osztályára, mely évtizedeken át képes volt pusztán a hivatottságérzésböl, tudománya iránti előszeretetből, hivatásával egybeforrt humanizmusból merített erővel emberfeletti munkát végezni a keze munkája után élő napszámost is megalázó anyagi és «rkök.si eUeHszölgáiat lejében. Bámuljuk azt a nemtörődömséget, azt a fatalizmust, mely évtizedeken át ránehezedett az orvosokra, kik a családi otthon kényelmében felnőve, a fővárosban nagy anyagi és szellemi tőke befektetése árán tudományos és társadalmi műveltséget elsajátítva, éveken át ambíciót, önérzetet ölő árért végeztek emberfeletti munkát oly helyeken, hol ez az ár nem volt több 3—400 koronánál évente! És az orvosi működésnek ezen lebecsülésével együtt járt az orvosi tekintély deg- radálása is. Nem csoda, ha ilyen szégyen- teljes állapotok mellett az ifjabb orvosi generáció inkább a városok felé gravitál és előkészítette azt a veszélyes helyzetet, melybe közel 200 orvosi kör jutott azáltal, hogy orvos vidékre nem pályázik. Csoda-e, ha ily viszonyok közi: járványok, betegségek megtizedelik a lakosságot? Eveken át hasztalan sürgették a községi és körorvosok sérelmes helyzetüknek javítását. Az országos orvosszövetség több mint tiz éves fennállása alatt egyik sarkalatos programmpontja a községi és körorvosok államosításának sürgetése volt és hogy ez ma testet ölt, nem csekély érdeméül tudható be az országos orvosszövetségnek, mely fáradságot nem kiméivé, többszöri visszautasítástól nem csüggedve, ismételten kopogtatott ^ közegészségügy legfőbb őrének ajtaján, inig végre az állam életében legfontosabbnak mondható és eddig olykevés figyelemre méltatott közegészségügy államosításáról szóló törvényjavaslata a képviselőhöz elé került. Hogy a törvényjavaslat nem elégít ki minden kívánalmat és sok oly intézkedés foglaltatik benne, mely az orvosok sérelmét csak részben javítja, ez várható volt. De meg van törve az eddig észlelt saját egészségünk iránt táplált érthetetlen indolencia, megszűnnek a panaszhangok, hogy az állatorvosi kar államosítása már évek előtt megtörtént. Már a községi és körorvosokra is sor került. A törvényjavaslatban megállapított 1600 korona nem az az összeg, mely, fényes existcnciát biztosit, de legalább megóvja az orvost attól, hogy egy szégyenletes összeg miatt, mellyel eddig be kellett érnie, pirulnia kelljen. Állami közeg lesz az orvos is, ki becsülettel és fáradtsággal kiérdemelt honoráriumát nem utólagosan (még jó volt, ha egyáltalában kapta), hanem előzetesen fogja kapni. Meg fognak szűnni a 40 filléres látogatási szégyendijak, melyeket a több kilométer távolságra fekvő betegtől kellett az orvosnak orvosi ténykedése fejében elfogadni. Az állami gépezet egyik mozgató elemének lesz ó is elismerve, mert még lakásáról is az állam fog gondoskodni. Nem kell többé jövője iránti kétség és bizonytalanság emésztő gondjaitól gyötörve munkáját végeznie, mert nemcsak ötödéves korpótlékot biztosit a törvényjavaslat, de ami mint elérhetlen vágy lebegett a községi és körorvosok előtt, nyugdíjjogosultságot is nyer. — Meg fog szűnni a fővárosi és nagyobb városok orvosi proletarizmusa, mert az egyetemről kikerült fiatal orvosi generáció tudásához méltó anyagi és erkölcsi elismerést fog találni a községi és körorvosi helyeken. A közel 200 üresedésben levő orvosi körökben, melyekben a közegészségügy nagy hátrányára évek óta nincs orvos, legrövidebb idő alatt lesznek orvosok, kik vállvetve közreműködnek majd a közegészségügy fel- . léndülésén. ■ *? *' ,x .*>- _ . -;.,L___- ígf - :dfc tb VÁ ROSI ÜGYEK.___ A rendőrség államosítása és az önkormányzat. Irta; Molnár Lajos, szekszárdi rendőrkapitány. . A szerző ezen legújabb tanulmányában a rendőrség államosítása mellett foglal állást, másrészről fejtegi azt a viszonyt, melyben a rendőrség a helyi önkormányzattal szemben áll. Felfogása az, hogy a mai, helyileg szerTÁRCA. ____ A cárné hozománya. * — Egy orosz herceg leleplezései. — A párisi Revue-ben, Jean Fnist kitűnő folyóiratában folytatja intim közléseit S. R. G. herceg a cárt udvarból. E megbízható és közvetlen forrás szomorú és mulatságos adataival ug}ran- csak furcsának mutatja a minden oroszok császárjának házatáját és megérleli a jámbor olvasóban azt a meggyőződést, hogy nem cserélne a hatalmas úrral, még ha a felséges ural családostul nem is fenyegetné a mindennapos halálveszedelem. A szép 4f]u cárné, Alexandra Feodorovna, aránytalanul csekély hozománnyal ment férjhez. Pétervárra hírül hozták, hogy a fehérneműje nem finom vászon, hanem shirting és mindjárt el is keresztelték a Kalikó-bugyogósnak. A fiatal asszony tele volt a legrajongóbb vágygval, hogy hasznára legyen uj hazájának es e nemes törekvésében ritka műveltsége támogatta ; tudvalevő, hogy német hazájában elnyerte a filozófiai doktor címet. De épen ez a tutlos cim vált t vesztére, mikor Oroszországba került. Az udvar cselszövő, ármánykodó, tudatlan hölgyei megérkezése, első perce óta titkos, lappangó rossz- indulattal hálózták be. A cárnénak a hagyomány évszázadok óta jelentékeny aktiv szereplést biztosit ebben az országban, ahol a cárnők uralma oly mély nyomot hagyott. Minthogy a nőnevelés legfelső felügyeletét a cár anyja, az özvegy cárné foglalta le, Alexandra más területen óhajtott érvényesülni és a keresztény-szociális propagandának szerette volna áldozni tudását és tekintélyét. Szerencséjére kitűnő segítőtársa is akadt Neplujev Miklósban; ez a fiatal diplo*- mata, aki sokszoros milliomos és rengeteg földbirtok ura Csernigov kormányzóságban, lemondott fényes diplomáciai pályájáról és a magánéletbe vonult vissza, hogy egészen az orosz paraszt erkölcsi és gazdasági boldogulásának éljen. A maga költségén alapított földműves és ipariskolákat, parasztszövetkezeteket, amelyeknek átadta csaknem egész vagyonát. Természetes, hogy az orosz közigazgatas szociálistát szimatolt benne és tőle telhetőleg üldözte. De Neplujev kemény fejű ember, azzal nem lehetett egykönnyen elbánni. Eljárt a miniszterekhez, veszekedett a kormányzókkal, utat talált az udvarhoz és a sajtóhoz és minden vádnak lakatot vert a szájára azzal, hogy művét az egyház védelme alá helyezte. Mit lehet ilyen emberrel tenni, aki ezenkívül vérbeli szónok, kiváló iró, elegáns világfi, sima diplomata: Meg Pobje- donoszcev sem bírt vele. Ezt a Neplujevet beajánlották a cárnénak; a felséges asszony nagyon megörült, hogy fogadhatta a jótevés apostolát, hisz kettejük életcélja csaknem azonos volt Föl is szólította, hogy lépjen be az Alexandra Feodorovna cárnő intézetébe szövetkezetével együtt és vállalja el az ügyvezető igazgató tisztjét. De Neplujev kö- ! szonettel visszautasította a hizelgő ajánlatot. — Miért ? — kérdezte a cárné kissé ingerülten. — Amit ön most egy elszigetelt zugban művel, azt együtt megvalósíthatjuk egész Oroszországban. — Engedje meg Felség, válaszolt amaz, hogy őszintén szóljak. Én ugyan magános ember vagyok, de épen azért megvédhetem alkotásomat. ahogy telik tőlem, mint ahogy eddig is megvédtem. De amint müvemet a csinovnikok kezére adtam és magam is csinovnik vagyok, akkor vége mindennek. Én nem bízom az orosz hivatalnokokban. — De legalább segítségét és tanácsát nem vonja meg tőlem ? — Rendelkezzék velem, Felség! A cárné már egészen megvigasztolódott. Hatalmas férje melegen érdeklődött a nemes terv iránt — amig terv volt. Mihelyt kezdett kibontakozni a fantasztikus tervezgetésből és a valóság biztosabb körvonalait öltötte föl, a cár kedvetlen lett, gyanakodó, ellenséges. Végre kijelentette, hogy ez az egész keresztény szocializmus talán helyén van Németországban, de egészen hibás, sőt veszedelmes Oroszországban. Honnan fújt a szél ? Mi idézte elő az ingatag cár lelkében a változást, amely e gyengédtelen célzásban jutott kifejezésre ? Az udvari méltóságok, akiknek véleményét megkérdezte II. Miklós az uj alkotásról, gúnyos mosolylval feleltek; Konstantin nagyherceg pedig egyenesen megmondta, hogy a cárné terve csak olaj az elé- gületlenség tüzére. Mikor Neplujev néhány hónap múlva ismét kihallgatásra jelentkezett, a cárné már csüggedt volt, elvesztette minden bátorságát. Panaszkodott, hogy nem érvényesíthette legszebb törekvését és megmondta barátjának, hogy ezentúl csak hitvesi és anyai kötelességeinek fog élni. Ott legalább senki sem támadhatja meg. * A gyarló és gyönge elméjű cár pedig egészen átengedi magát a két montenegrói nagyhercegnő és a hírhedt Fülöp, a lyoni mészároslegény és a jelenlegi spiritiszta szélhámos uralmának. Azalatt a birodalom, amelyről a téves közhit azt tartja, hogy egy ember akaratának V *
