Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-10 / 10. szám
XYH. évfolyam 10. szám Szekszárd.1907 március 10 Előfizetési ár: Egész évre ". . ; 12 korona. Fél évre •; ; . 6 » Negyed évre . 3 » Egy szám árá . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és paplrkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg;jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szét kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az országházból. A képviselőházhoz intézett kérvények tárgyalása nem mondható valami magasröptű és idegizgató vitának, de az kétségtelen, hogy e tárgyalások a legváltozatosabb bizonyítékát képezik annak a kölcsönhatásnak, mely egyrészt a törvényhatósági élet, másrészt a törvényhözás között megnyilvánul. Fölmerül egy-egy hazafias eszme a sajtóban, vagy a törvényhatósági gyűléseken, a főjegyzők tolla alól kikéiül a szépen megfogalmazott felirat, vagy kérvény a képviselőházhoz, a kérvényi bizottság szépen csoportosítja tárgy szerint a sok száz kérvényt, a t. Ház azután bizonyos, sorrendben letárgyalja és hosszabb-rövidebb vita után sürgősen, pártolölag, vagy pártolás nélkül kiadja a kérvényeket a kormánynak. Kétségtelen, hogy a törvényhatóságok felirati és kérvényezési joga nagyon fontos, mely nemcsak arra jó, hogy a törvényhatóságok minden képzelhető országos ügygyei foglalkozhassanak, állást foglalhassanak és álláspontjuk érvényesítésére törekedhessenek, hanem arra is, hogy a kormányra és képviselőházra is, a közvéleményre is hathassanak. És szerintünk ez az utóbbi a fő. Mert a fölvetett, a legtöbbször percnyi föllob- banásban született eszme a legritkább esetben jut azonnal általános érvényesülésre, de a képviselőházban tárgyaltatván, a közvélemény mérlegén megméretik és ha súlya van, a hazafias szivek mélyén erős visszhangra talál, melynek hatása alól a parlamentáris kormány és parlamentáris többség ki nem vonhatja magát. Igen szép példa erre Tolnavármegye ismert fölirata, hogy a főrendiházban az izraelita egyháznak is legyen képviselete, amely felirat Bartal Béla indítványára fo- g dtatott el és amely felirat a képviselőház csütörtöki ülésén tárgyaltatott. Magas színvonalú vita kerekedett a kérdés fölött. Herman Ferencz, a kérvényi bizottság előadója azt javasolta, hogy a kérvény egyszerűen adassek ki a kormánynak. E nézetet pártolta Buzáth Ferenc és Hencz Károly, mindaketten néppárti képviselők. Ezzel szemben Bakonyi Samu a függetlenségi párt megbízásából azt javasolta, hogy a kérvény tanulmányozás céljából adassék ki a kormánynak és ez irányban szólalt föl Batthyány Tivadar gróf, Rátkay- László és Ugrón Gábor, mindannyian a függetlenségi pártból. A képviselőház többsége Bakonyi Samu indítványát fogadta el és immár nyugodtan nézhetünk e kérdés tanulmányozása elé, mert bármely oldalról tanulmányozza is e kérdést a kormány, az bizonyos, hogy a többi vallásfelekezetek egyházi és világi főbbjei mellett az izraelita valiás-felekezet egyházi és világi főbbjeit is megilleti a főrendiházi tagság és nagy sérelme volna a jogegyenlőségnek és méltányosságnak, ha e vallásfelekezet az őt megillető jogot a legrövidebb idő alatt meg nem kapná, annyival is inkább, merthogy az izraelita hitfeleke- zet szervezete és autonómiája nincsen meg, arról ők maguk tehetnek legkevésbbé, hisz a mindenkori vallásügyminisztereknél ők szorgalmazták leginkább hitfelekezeti viszoyaik- nak önkormányzati alapon való törvényes rendezését. És mert az izr. hitfelekezet már régtől fogva megérett e jog elnyerésére, melynek halogatása éles ellentétben áll a modern felfogás szellemével, melyből Bartal Béla indítványa és Tolnavármegye állásfoglalása eredt és amelynek sikere úgy Tolna vármegyének, mint Bartal Bélának méltó elégtételére szolgálhat. ♦ Ugyancsak a kérvények tárgyalása során vetődött föl a napokban a magyar kir. udvartartás sürgetése. Nem akarunk e kérdés lényegére most kiterjeszkedni, mert hiszen a magyar udvartartás hiánya minden magyar lelkét sérelmesen illeti. Egyszerűen leírjuk azt a meg győződésünket, hogy a külön magyar udvartartás létesítése nemcsak államjogi kérdés, hanem valóságos nemzeti szükség is, mert legyenek bár államjogi önállóságunkat biztositó jogaink és törvényeink oly igazak és világosak, mint a napfény, a császári udvartartás és a spanyol udvari etikett rejtelmes árnyai mindig és újra elhomályosítják azt, amely árnyakkal való küzdelemben nemzetünk legjobbjai kimerülnek, megbénulnak, tönkre mennek. Itt az ideje, hogy véget vessünk e céltalan erőfecsérlésnek. Csak hagy szolgálják hazánk nagyjai a magyar nemzet szent céljait, a magyar államiság nagy követeimé^ nyeit. A császári udvartartás és a spanyol etikett legyen, ha ugyan kell nekik — az osztrákoké. A magyar nemzetet megilleti a külön magyar királyi udvartartás. Ezt a jogunkat meg kell valósítanunk mentői előbb. F. M. TARC A. Ellenméreg. Irta: Kipling Rudyard A házaséletben mindig beáll bizonyos ellenhatás, néha hevesen, néha csak gyengén, de előbb utóbb bekövetkezik, ezt a csapkodó hullámot mindkét félnek el kell szenvednie, ha élete hátralevő részében jó vizben akarja hajóját előbbre kormányozni. A Cusack-Bremmil-ék esetében ez a reakció nem következett be előbb, mint házasságuk valószínűség szerint zivatar készült. Simlá-ban a »vészmadár« melléknevet kapta, erre — a mit csak magam láttam — 5-ször rá is szolgált. Alacsony, barna, vékony, majdnem sovány asszony — élénk nagy ibolyakék szemmel — csupa szeretetreméltóság. Elég volt annyi, hogy a délutáni társas teánál valaki a nevét emlegesse, az összes hölgyek felugráltak és — nos — nem nevezték éppen angyalnak. Szellemesebb, ravaszabb, ragyogóbb volt mint nemének javarésze, de amellett egy démon, telve gonoszsággal és kárörömmel. Egyébként ha akart, tudott ő jó is lenni, még a saját nemével szemben is. De ez megint más lapra tarneki a helyzetet. Bremmilné nyugodtan hallgatta őket, megköszönte kedvességüket. Nem volt olyan okos, mint Hauksbee asszony, de azért ostoba sem. Tudományát megtartotta magának, férjének pedig egy szót sem szólt arról, amit hallott. Nagyon okos dolog ez igy. Férfit kérdőre vonni, vagy miatta sirni, még soha sem volt okos dolog. Mikor Bremmil otthon ült, — ami nem fordult elő gyakran — felesége iránt kedvesebb volt, mint máskor és evvel elárulta magát. Magára erőszakolta a kedvességet, részint saját lelkiismerete, részint Bremmil asszony megnyugtatása végett. Egyik sem sikerült. harmadik évében. Bárha Bremmil valamikor — a maga idejében — a félrelépésekre igen hajlandó volt, kitűnő férjnek bizonyult mindaddig, mig gyermekük meghalt. Bremmilné feketébe öltözött, lesoványodott és gyászolt, mintha a teremtést összetartó kapcsok hullottak volna szét. Talán kötelessége is lett volna őt férjének vigasztalnia. Meg is kísérletté, úgy gondolom — de minél inkább vigasztalta, annál buskomorabb lett Bremmilne és annál kelletle- nebbül érezte magát Bremmil. Az egészben az volt, hogy egy kis felfrissítésre volt szükségük. És ebben részesültek is. Bremmilné ma talán nevet a történteken de akkor egy csepp kedve sem volt rajta mulatni. Ugyanis megjelent a láthatáron Hauksbee asszony és a hol ő fellépett, ott a legnagyobb tozik. Bremmil, gyermekének halála és a reákövetkező nagy szomorúság után igen sok időt töltött a házon kívül és Hauksbee asszony ma-' gához fűzte őt. Ez az asszony egyáltalán nem talált gyönyörűséget abban, hogy foglyait rejtegesse. Sőt, coram publicio fűzte őt magához és látta, hogy ezt a közönség is látja. Bremmil ur kilovagólt, sétált, mulatott azzal az asszonynyal, piknikekre ment és villásreggelizett vele, úgy, hogy az emberek felhúzták szemöldöküket és azt mondták, botrány: Bremmilné ellenben otthon ült, nézegette az elhalt gyermek ruháját és' sirt az üres bölcső felett. Semmiben sem talált örömet. De eljött hozzá vagy nyolc barátnője s azok igen körülményesen elmagyarázták Ekkor történt, . hjgy a szolgálatot tev szárnysegéd Lord és Lady Litton ő exellen- ciájuk meghagyásából meghívta Mr. és Mrs. Cusack Bremmilt julius 26-ára este 9 óra 30 percre az alkirályi palotába. A meghívó bal alsó sarkában az a szó diszlett: Tánc. Én nem mehetek szól Mr. Bremmilné. Igen hamar volna a szegény Flórie halála után ... de ne tartson téged vissza, Tom. Az asszony ekkor azt mondta, amit gondolt és Bremmil erre azt válaszolta, hogy ő elmegy, éppen csak hogy ott legyen. Ezzel azonban nem azt gondolta, amit mondott. Bremmilné pedig ezt is nagyon jól tudta. Sejtette. — és egy asszony sejtelme néha találóbb, mint a férfi tudása, — hogy férjé már régen elhatá-
