Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-03 / 9. szám
2 TOLNA VÁÜMEGYE. 1907 március 3 és szabadságjogai helyébe az elnyomást és önkényt akarják Geszler-kalapként nyomni. Követeljük meg a munkás néptől is, amit a ha/a minden más polgárától, hogy 1 törvényeknek és egyéb kötelezettségeinek eleget tegyen, de adjuk is meg neki az őt törvényeinknél fogva megillető minden szabadságot. Ez az igazi jó politika, ez felel meg a hagyományos 48-as jogkiterjesztő politiká- nák, melynek érvényesülnie kell minden terén. De ehez az kell, hogy e hagyományos politika letéteményesei és hivatott vezérei éberen őrt álljanak és tiszta elveiket elhomályosítani ne engedjék. Es akkor jöhetnek bármely politikai áramlatok. Az elvek világítanak és megmutatják az utat, melyet követve a haza nagyságához eljuthatunk. Ellenkező esetben, ha a reakció lidérc-fénye után megyünk, okvetetlenül mocsárba jutunk. F. M. — A szakcsi mandátum Szluha János halálával megüresedett a szakcsi kerület mandátuma. A választás határnapját a központi választmány kedden tartandó ülésében fogja kitűzni. A jelöltek személyére nézve mái is több név került forgalomba, de még határozottan nem tudható és meg nem állapítható, hogy kik lesznek tényleg a jelöltek. Első helyen áll Döry Pál alispán, akinek nagy a népszerűsége ebben a kerületben és akit szeretnének jelöltül megnyerni. Döry a koalícióhoz tartozik ugyan, de nem a függetlenségi párthoz — mint a lapok némelyike irta — hanem az Andrássy vezérlete alatt álló alkotmánypárthoz. Dombóváron értekezlet volt, ahol Lexa Zenó városbiró, függetlenségi pártelnök jelölését tárgyalták. A választók egy része Szluha István képviselőhöz — aki annak idején a derék Szluha Jánost ajánlotta a szakcsiaknak — fordult tanácsért. Szluha István a nála megjelent küldöttségnek Ereky Károly mérnököt ajánlotta negyvennyolcas képviselőjelöltnek. Ereky e hét folyamán már lemegy a kerületbe. A néppárt, melynek kétségtelenül erős talaja van ebben a kerületben (Kämmerer Ernő előtt a nemrég elhalt Csuzy képviselte ezt a kerületet antiszemita programmal Döry Bélát buktatván ki) is tartott jelölő értekezletet Dombóváron. Az értekezlet, melyen a központból s a kerületből többen vettek részt, Huszár Károlyt a «Néppárt» szerkesztőjét és az «Alkotmány* munkatársát léptette fel, kinek támogatására több néppárti képviselő utazik a kerületbe. A néppárt győzelmét azért levélhordó ment, ment, előre. Néhány cserje és fának árnyékán kívül nem volt semmi, ami megszakította volna az országúinak egyhangú szintelenségéi. A táska, amelyet az imént még oly köny- nyünek érzett Ernest, most már mind nagyobb sulylyal nyomta a szegény ember vállát. A levélhordó néha feltolta a szíjat, de aztán az megint csak lecsúszott és a táska mintha a járásban is akadályozta volna . . . Minduntalan dörgölte a lábszárát. Most hollókárogást hallott a feje fölött. Ernest összerezzent. Felemelte tekintetét, de bár- mint kutatta, nem látta sehol a bajt jósló madarat. Valami zsongó nesz üldözte a levélhordót. Ilyenkor a déli órákban, amikor csend borul falutájon az egész környékre, ilyenkor a legkisebb zaj is messzire kihangzik . . . Ernest hangokat hallott. Összerezzent és megfordult. Nem látott senkit. Megint csend lett. A levélhordó szótlan lépdelt tovább. Nem oson-e valaki utána ? Nem, senki. Nem látott senkit . . . Csak onnan, nagyon messziről, majdnem a horizontnak távolságába veszve nézett utána a háztetők közül messze kiemelkedve a falu templomának tornya. Ernest ment, mendegélt tovább és közben néha gépiesen belepillantott a táskájába. Nem hiányzik-e belőle valami ? reméli az «Alkotmány,» mert a kerület lakosságának 91 százaléka róm. katholikus vallásu, ami azonban, mint a tapasztalat bizonyítja., nem volt akadály arra nézve, hogy a választók többsége annak idej ében több cikluson keresztül szdbad- élvüpárti, majd pedig függetlenségi jelöltre szavazzon. Szóval a vallásnak a politikai párt állásához nincs és ne legyen köze, mert csak bajokat okozhat a vallásnak és a politikának összefoglalása és egybekapcsolása. Á képviselő jelölés tehát nem tekinthető még kialakultnak. Ha Döry Pál alispán tényleg elvállalja a jelöltséget, ami azonban nem bizonyos, akkor az ő megválasztatása a legvalószínűbb. Wosinsky Mór temetése. Megkapó és impozáns módon nyilvánult meg az általános ' részvét Wosinsky halála alkalmából; összes középületeinken fekete zászló jelezte, hogy városunknak nagy halottja van. A vasárnap délután végbement végtisztességen megjelent az egész város, ott volt mindenki, aki csak tehette,' társadalmi állás és valláskülönbség nélkül. A szentháromság előtt a Béla tér szorongásig megtelt gyászoló közönséggel, amely a Vár-utcán, Széchenyi- és Budai-utcán sürü sorokban kísérte utolsó útjára felejtbetet- Wosinskynket. A szomorú szertartást Fekete Ágost tolnai prépost végezte, Hazgha Lajos zombai plébános, Mosgai Sándor, Wölfel Ferenc, Kapossy Iván és Kiss Lajos segédlelkészek asszistálása mellett. A gyászszertartáson megjelentek : .gróf Apponyi Sándor v. b. t. t. főkamarásmester, a magy. tud. akadémia tiszteletbeli tagja, a magy. tud. akadémia képviseletében, továbbá dr. Seemayer Vilibald a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének és dr. Mihálik József a Nemzeti Muzeum képviseletében. Ott voltak Döry Pál alispán vezetésével a megyei tisztikar, Hazslinszky Géza elnök vezetésével a kir. törvényszék, Fink Kálmán kir. tanácsos vezetésével a pénzügyigazgatóság, Janosits Károly főjegyző vezetésével a város tisztikara, Döry Pálné, Tihanyi Domokosné és Ágoston Istvánná vezetésével az ovoda és nőegylet választmánya, dr. Fent Ferenc újvárosi plébános élén a környékbeli és megyebeli papság, a főgimnázium ifjúsága Wigand János igazgató, a polgári fiú- és leányiskola Krammer János és Kovács Dávidné vezetésével, az elemi iskolák növendékei a tanítók vezetésével, stb, stb. — A beszentelés után, amely alatt a szertartást teljesítő lelkészek nem tudták visszaHogy a három lepecsételt borítékot látta, ez nem hogy megnyugtatta volna, hanem ellenkezőleg : izgatta, ingerelte, amikor egyszerre megint eszébe ötlött, milyen kincset bízott reá a postáskisasszony. Ha elveszítené a drága léveleket. Vagy ha rablók támadnák meg és elszednék tőle a harmincezer frankot ? Ugyan mit gondolnának róla? Hinnék-e egyáltalán a szavát? Ernest erőteljes ember volt és aki megtámadja, az ugyan derék ellenfélre akad benne. Majd megtudná védeni ő magát! Ernest legény a talpán. Hiszen szemtől-szembe bátran ki is állna akárkivel, de hátha hátulról támadják meg. És nem is egy, hanem mindjárt többen. .Orvul megtámadják és egy fejbevájgással elkábitják! Ezzel ártalmatlanná teszik és c ki van szolgáltatva a támadók kényének-kedvének. És aztán . . . ha meg is sebesül, hogyan igazolja majd ma* gát? Mivel bizonyítsa, a bíróság előtt az ártatlanságát? Hogy rablóknak esett áldozatul? Ki ad hitelt az ő tanúskodásának ? És aztán? Ha nem is kerül a tömlöcbe, akkor is mi történjék majd a feleségével és a gyermekével ? Mert ha őt fel is mentik, bizonyos, hogy a szolgálatból elcsapják és ezentúl többé sehol a világon sem kap munkát. Istenem, az az átkozott pénz 1 Miért is bízták reá. . . . Ernest megkisérlette, hogy más valamire terelje gondolatait. Előszedte az óráját, fojtani könnyeiket, megindult a hatalmas gyászmenet. Elől egy kocsi tele koszorúval, utána a 4 lovas halottas kocsi, majd a családtagok: az elhunyt két nővére, testvéröcscse : Dr. Wosinsky István balti fürdőorvos, ennek neje és gyermekei, Szendrői József sopronmegyei aljegyző stb. A testületek és egyletek küldöttségei, a tanuló ifjúság stb. stb. A város végén Fekete Ágoston prépost újból beszentelte a halottat. Koszorút küldtek: A magy.tud. Akadémia a múzeumok . és könyvtárak felügyelősége, a szekszárdi róm. kath. hitközség, Döry Pál alispán és családja, Tolnavármegye, Szekszárd és Pécs város közönsége, Fink Kálmán kir. pénzügyigazgató és családja, a szekszárdi nőegylet, a róm. kath. olvasókör, az esperesi kér. papság, a róm. kath. tanitóegylet, a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbank, a szekszárdi kaszinó, az összes középiskolák, a kath. legényegylet, a Ferenc-közkórház, Kisvejke, Lengyel és Závod község, a család, stb. stb. Hat óra után ért a hosszú menet Tolnára, ahol a- lakosság az utcára vonulva fogadta nagynevű szülöttét utolsó útjában. A temetőben ismét beszentelték és teljesen besötétedett, mire a családi sírboltban örök nyugalomra helyezték. Táviratban fejezték ki részvétüket: Szalay Imre felügyelő Budapestről, Bartal Béla cs. és kir. kamarás, Váradi Károly főigazgató, Szádecky Lajos, ki Ázsiában együtt járt a boldogulttal, Fejérpa'aky László, Kämmerer Ernő, a szépművészeti muzeum nevében, Balogh József esperes, Kacskovszky Konrád Budapest, Bernieder lózsef. Desits család Sopronból, özv. Tömbömé' Bpest, Fekete Ágoston prépost Tolna, Olatz Géza Bpest, Marosi Arnold Pécs, Gyulánszky Sopron, Siemens és gyermekei, Várady ez. püspök, Szokoly Sopron Jeszenszky Andor Csibrák, Perczel Lajosék Nagy- dorog, báró Miske Kálmán, Domoszlay József Doboz, Gerjeni ev. ref. lelkész, Pollatsek László állomásfőnök, Forster Zoltán, Bergmann Ferencz és neje, Topler József, Blum Paula, Lujza és Mariska stb. A nemzeti muzeum igazgatója a következő táviratot küldötte : «A Wosinski. Mór halálával hazánk régiségtudományát ért pótolhatatlan veszteség felügyelőségünk gyásza is, mindenek felett szekszárdi muzeum halhatatlan emlékű alapítójának, lelkes gondozójának, a magyar nemzeti muzeum mély gyászát és fájdalmát fejezi ki.» Szalay Imre. hogy megnézze, mennyi időbe kerül még a további ut ? De nem, nem ment sehogyan sem, kínzó gondolatai újra, meg újra marcangolták. Mindig ugyanazok a gyötrő kérdések, eshetőségek : mi minden történhetnék vele. Mi lesz a feleségével és gyermekével, ha őt most itt történetesen kirabolják ? Mit kezdjenek azok ketten*, magukra hágyottan ? A gondolatai nagyon gyötörték a szegény levélhordót, akin most egyszerre rémes testi fáradság vett erőt. A szive vadul dobogott, lábai azonban elzsibbadtak, meg-megrogyadoz- tak és alig bírták immár Erneszt testének terhét. Miközben izzadó homlokát törölgette, Erneszt riadtan kérdezte önmagától: — Ejnye no. Mi. bajom lehet? Bizonyára a hőség kábít igy el. Felhajtotta a kabátja gallérját, hogy igy védje nyakszirtjét a napsugarak ellen. Aztán összeszedte minden erejét, tovább lépdelt az erdő felé, melyen ha keresztül haladt, Cus- tolba ér. Amikor Erneszt az erdő széléhez ért, szé- dülési roham lepte meg és még csak éppen annyi ereje maradt, hogy az egyik fába kapaszkodva, leereszkedjék a földre, a fűbe. Teljesen elerőtlenedett. Valami szúró fájdalmat érzett a halántékában. Zúgott a füle is és piros tüzpontok cikkáztak el a szeme előtt. Erneszt megsimogatta homlokát és megdörgölte szemét.
