Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-29 / 52. szám

*

2

csalódott. Ő megmondotta magának Kossuthnak és gróf Apponyinak, hogy mi az ő álláspontja. Szivvel-lélekkel pártolja Simont- sits jelöltségét, akinek köztevékenységét 12 év óta figyelemmel kiséri és akinek az al- ispáni állásra való teljes rátermettségét nemcsak, hogy elismeri, hanem nyiltan ki- / mondja, hogy nálánál alkalmasabb jelöltet ez idő szerint nem ismer. A hatalmi túl- tengést és a politikai pártállás túlhajtását nem helyesli. Perhorreszkálja azt az álláspontot, hogy mindazokai, akik nem tartoznak az ő pártállásához, proskribálják és hogy égyedül a pártpolitikai szempont legyen a döntő minden kérdésben. Politikai kérdésekben ő szilárdul és híven ki fog tartani a maga elvei mellett, de elhibázottnak tartja, hogy a közéletben egyedül a politikai pártszempontok szerint Ítéljék meg az egyes emberek értékét, mert ő annak a hive, hogy a polilikai küzdelmek lezajlásával békés együttműködésre van szükség a közéletben. Még ha elseperné is a közvélemény árja, ö, kezében a becsület zászlajával megáll. Szivvel-lélekkel csatlakozik Simontsits jelöltségéhez, mert meg van győződve, hogy Simontsits, kinek nemes lelkületét ismeri, büszkesége lesz a vármegyének.

Utána Kovács Seb. Endre szólalt fel, aki a vármegyei életbe nem szívesen látja a politika behurcolását, mert azt károsnak tartja. A vármegye házából szerinte exkommunikálni kell a politikát és az egész társadalomnak össze kell tartania. Kossuth és Apponyi miniszterek is mindig a nemzeti összetartás elvét hirdetik. Bernrieder tagtársát kéri, hogy hatna oda, hogy a legélesebb harc közepette is megői izzük a vármegye közbékéjét.

Bernrieder János bizton reméli, hogy a választás alkotmányos mederben fog lefolyni.

Dr. Leopold Kornél örül, hogy Bernrieder Jánosnak ez az álláspontja. 0 annak az elvnek a hive, hogy a politikai küzdelmekben, bármilyen hullámveréseket idézze, nek is elő a szemben álló pártok törekvései, nem szabad az ellenfélben ellenséget látni.

Ennek a vármegyének hagyományai közé tartozik a politikai ellenfelek megbecsülése és a mások meggyőződésének tiszte- letbentartása. Az úgynevezett régi rendszerben ez a tisztes szokás uralkodott. Sajnálja, hogy a december 22-én megtartott értekezlet a hazafias szellem ápolásából úgyszólván, szabadalmat vindikál magának s a »rég1 rendszer hívei« ellen irtó háborút indítva» ezek hazafiságát is kétségbe vonja. Pedig konstatálja, hogy az úgynevezett régi rendszer hívei az alkotmány válság ideje alatt épugy kivették a hazafias munkából a részüket, mint bárki más. És szabad-e valakinek hazafiságában kételkedni csupán csak azért, mert van benne elég elvhüség és jellemszilárdság, hogy a maga becsületes politikai meggyőződése mellett kitart és nem csatlakozik rögtön a hatalomhoz.

Lehet, hogy ezen eljárás nem népszerű és nem célszerű, hanem hogy ez felel meg a politikai tisztességnek és következetességnek, az bizonyos. A december 22-iki értekezlet az ő felhívásában kimondta azt is, hogy a függetlenségi párt tette lehetetlenné, hogy Mérő János kir. biztos állását Tolnavármegyében elfoglalhassa. Anélkül, hogy bárkinek hazafiságát kétségbe vonná, kijelenti, hogy abban, hogy a kormánybiztos állását e nem foglalhatta, a »régi rendszer« egyik tagjának is volt jelentős része.

Szóló volt ugyanis az, aki, hogy a vármegye közbékéjét megmentse s a vármegyét a királyi biztos garázdálkodásától megóvja, valamint hogy a vármegye hazafias és tisztes tisztikarát az állásától való felfüggesztéstől megkímélje, telefonice fordult Vészi Józseíhéz, a Fejérváry kormány teljhatalmú miniszteri tanácsosához, (akit még abból az időből ismer, amidőn Vészi Széli Kálmán miniszterelnöknek volt jeles

TOLNAVARMEGYE.

tollú publicisztája), kérve őt, hogy Fejérváry miniszterelnöknél hasson oda, hogy vonná vissza Mérő kormánybiztostól a megbízatást, mivel nálunk a kormánybiztos kinevezése óriási izgatottságot keltett és csak fölösleges provokációt és tüntetéseket okoz a kormánybiztos megjelenése.

Mikor pedig ezen közbelépése eredményre nem vezetett, mert a kormány a 'minisztertanácson hozott határozatot visszavonni nem volt hajlandó, — Molnár Lajos rendőrkapitányt kérte meg, kivel akkor Sél- ley belügyi államtitkár tárgyalt a kormány- biztos érkezésére vonatkozó rendőrhatósági intézkedések tárgyában, — hogy sürgö- nyözne a Budapestről már elindult Mérő kormánybiztosnak, hogy tekintettel a Szek- szárdon uralkodó nagy izgatottságra, no meg a saját élete biztonságára, ne foglalja el a kormánybiztosi állást, hanem utazzék vissza Budapestre. Molnár rendőrkapitányt látva a Szekszárdon uralkodó elkeseredett és izgatott hangulatot, hazafias készséggel járult eme inditványhoz. Másnap korán reggel sürgönyzött jSárbogárdra az útban levő kormánybiztosnak, aki Sárbogárdon átvevén a táviratot, a legközelebb érkező gyorsvonattal visszautazott Budapestre. Ez a Mérő János kormánybiztosi visszavonulásának hűséges krónikája.

Egyébiránt, miután Simontsits nagy képességeit ismeri, hazafiságának tisztaságában megbízik, senki nem tud ellene semmi törvénybe ütköző vagy alkotmánysértő konkrét tényt vagy eljárást felhozni, a legmelegebben csatlakozik az ő jelöléséhez. — Szabó Károly kéri a szavazás megejtését, amire 23 tag Simontsits Elemér .jelölése mellett, 3 pedig ellene szavazott.

Ezek után Apponyi Géza gróf elnök konstatálja, hogy az értekezlet túlnyomó többsége Simontsits Elemért jelöli alispánnak.

Sass László konstatálni kívánja, hogy az értekezlet, minthogy arról számosán hiányoznak, csonka. Ezzel szemben Szeniczey Géza azt vitatja, hogy a megjelentek vannak hivatva szavazni s arról, hogy többen a meghívás dacára meg nem jelentek, senki nem tehet.

Hasonló szellemben nyilatkozott .gróf Apponyi főispán, aki ebben a kérdésben tiszteletreméltó pártatlansággal és be nem avatkozva a pártok tusáéba, tárgyilagos objektivitással és előkelő állásához illő korrektséggel viselkedik.

A vármegye közönsége örömmel és megnyugvással látja, hogy erőszakos hajlamoktól és pártoskodástól ment pártatlan férfiú ül a főisp.íni székben, aki hazafias szellemben működik és a vármegye hagyományait tiszteletben tartja.

A főjegyzői állásra nézve a fokozatos előléptetés elve mellett nyilatkozott az értekezlet.

KÖZSÉGI ÉLET. .

Aparon Haidekker József esküdt lemondván, helyébe Haidekker Györgyöt választották meg.

Izményben a nyugalmazás folytán megüresedett jegyzői állásra ifj. Rumi Imre eddigi segédjegyző választatott meg.

Felsöiregen «Egyenlőségi Kör» alakult. Elnöke Pete Domokos.

Oindlicsalád község elhatározta, hogy 4 halottkémi állást szervez.

Tolnán az ebzárlat feloldatott.

Zordba község elhatározta, hogy 1000 K. fizetéssel segédjegyzői állást szervez.

Pakson a kanyaró a pusztákon is föllépvén, a főszolgabiró a 3 pusztai iskolát bezáratta.

Majoson »Polgári Olvasókör« alakult; ideiglenes elnöke Szűcs Imre. Az alapszabályok jóváhagyás végett felterjesztettek.

1907 december 29

Döry Pál távozása és főispáni beiktatása.

Vármegyénk közszeretetben álló alispánjánál, akit a király kegye és a kormány bizalma Békésvármegye főispáni székébe ültetett, a vármegyei tisztikar Simontsits Elemér főjegyző vezetése alatt vasárnap délelőtt 10 órakor tisztelgett, hogy őt főispánná történt kinevezése alkalmából üdvözölje.

Az üdvözlő beszédet Simontsits Elemér főjegyző tartotta, meleg szavakban emlékezve meg Döry Pálnak a vármegye szolgálatában 3 évtizedet meghaladó tevékeny munkásságáról, hasonlítva őt egy fához, melynek gyökerei a.mi talajunkban vannak, virágait, gyümölcseit is nálunk hullatta; és ha most e fa átültettetik is, kívánja, hogy a messze idegenben is áldásos gyümölcsöket érleljen és ne szűnjék meg a mienk is lenni, kik vele a közügyek szolgálatára irányuló munkásságban összeforrottunk és kérve, hogy a megyei tisztikart, mely az ő vezetése alatt vállvetve működött és köréje szeretettel, nagyrabecsüléssel sorakozott, tartsa meg jó emlékében.

Döry Pál a meghatottság. látható jeleivel válaszolt. Kijelentette, hogy ambíciója kielégítését soha életében nem kereste szeretett vármegyéje határain kívül. A válás nehéz pillanatában nem akarja analizálni az okokat, amelyek alapján ő uj élethivatás betöltésére vállalkozott, de annyit tudat volt tiszttársaival, hogy a politikai viszonyok alakulása bírta arra az elhatározásra, hogy a kormány bizalmából felajánlott felelősségteljes állást vállalja. A válás ezer meg ezer mélyen gyökerező érzést érint és mozdít meg szivében, melyek lelkét kimondhatatlan fájdalommal rohanják meg, annyival is inkább, mert érzi, hogy az ő válása szeretett. vármegyéjétől nem virághullás, inkább talán levélhullás. Úgy tűnik fel lelki szemei előtt, mint a lombja vesztett fa; de ha az lenne is: érzi, tudja, hogy ha más talajba ültetik is át* az ő szeretett Tolnavár- megyéjétől nem szakad el soha és biztatja a remény, hogy volt tiszttársainak, kik iránt mindenkor a legőszintébb jóakarattal viseltetett, szeretetét és beqsülését magával viszi uj otthonába és ez a remény megerősíti a reá váró nagy feladatok teljesítésére való törekvésében.

A tisztikar lelkes éljenzése követte Döry Pál beszédét, melynek elhangzása után az uj főispán volt tiszttársaival kedélyesen elbeszélgetett, kijelentve, hogy ő még most nem búcsúzik, mert bár beigtatási ünnepségére folyó hó 27-ikén el is megy Szekszárdról, január 1-én visszatér és itt marad, hogy bucsulátogatásait megtehesse január 9-éig és különösen afelett érzett sajnálatának adva kifejezést, hogy főispáni kineveztetésének váratlansága és a békési és tolnamegyei tisztujitás időpontjának egybeesése miatt se Tolnamegye közönségétől közgyűlési- lég el nem búcsúzhatott, se Tolnamegye az ő főispáni installációján nem képviseltetheti magát hivatalból. Egyesek azonban, tolnamegyei barátai és tisztelői közül elkísérik és igy a mi igazán nobilis lelkületű, aranyos szivü alispánunk még sem megy egészen árván uj otthonába, ahová egész Tolnamegye becsülését, szeretetét és ragaszkodását magával viszi.

Hétfőn a Sárköz négy községe: Öcsény, Decs, Pilis és Nyék mintegy 50 tagú küldöttséggel tisztelgett Döry Pálnál, aki a Sárköz népe iránti szeretetének és jóindulatának oly számos tanujelét adta és amely nép az alispán e jóindulatát hálás szívvel viszonozta.

A küldöttség szónoka Bús Lajos ref. lelkész, az alispán iskolatársa volt, a ki igen szép beszédben búcsúzott el a főispántól.

Döry Pál könnyekig meghatva válaszolt. Majd erőt véve felindulásán, melyet a nép ragaszkodásának látása keltett szivében, kijelentette, hogy a kitüntetéshez, melyben őt a király kegye és a nemzeti kormány bizalma részesítette, hervadhatatlan babérlevéllel járult az ő szeretett népe és ez annál becsesebb reá nézve, mert az ő politikai törekvése mindig arra irányult, hogy a király hatalmát és a nemzet javát