Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-17 / 46. szám
XYII évfolyam ___________ 46. szám. ____Szekszárd, 1907 november 17 El őfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél (évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Párt-töredezés. Az Ausztriával kötendő gazdasági kiegyezéssel kapcsolatos kvóta felemelés megszavazása és biztosítása következtében a függetlenségi pártból történt kilépések nemcsak érdekes világítást vetnek pártpolitikai életünkre, hanem a kritikát is nagyon kihívják. Inie tehát: vannak még magyar politikusok, az igaz, hogy nem sokan és nem is jelentékeny fajsúlyú egyéniségek, akik pápábhak a pápánál és függetlenségieb- bek akarnak lenni Kossuth Ferencnél, sőt magánál a függetlenségi pártnál is. Mit bizonyítson ez a kiválási folyamat, mely ha szórványos is, de az utóbbi napokban níégis elég gyakori jelenség ? Azt-e, hogy a függetlenségi párt — többségre és kormányra jutva — nem függetlenségi politikát csinál? De hiszen ezt a függetlenségi párt maga sem állította, sőt határozottan azt hirdette, hogy ő a koalíciós politika végrehajtására és megvalósítására vállalkozott. Aki tehát helyeselte, hogy a függetlenségi párt belépett a koalícióba, csak önmagához lesz következetlen, ha a függetlenségi pártot, vagy általában a koalíciót a koalíciós politika megvalósításában gátolja. És mert ez igy van, ki kell nyilvánítanunk, hogy bármily tisztelettel viseltessünk is az egyes képviselők és általában mindenkinek politikai meggyőződésén alapuló állás- foglalása iránt, a függetlenségi párt egészéből letöredező, elmorzsálódó párttagok kilépését sem megérteni, sem helyeselni nem tudjuk. Nem tudjuk megérteni azért, mert a letöredezők függetlenségi politikusok, már pedig a Kossuth vezetése alatt álló függetlenségi párt keretén kivül ez idő szerint függetlenségi politikát követni Magyarországon képtelenség. És nem tudjuk helyeselni azért, mert amely képviselő a függetlenségi pártot a különféle obstruk dókon, a horvá- tokkal és szerbekkel való szövetkezéseken s a koaliciós paktumon keresztül a kormány- alakításig követte, annak a pártot, midőn e kormányalakítás kényszerű következményeként a gazdasági kiegyezést Ausztriával megköti és megszavazza, cserben hagynia nem szabad. Szó sincs róla, az Ausztriával való gazdasági kiegyezés módozatai hazánkra nézve sokkal előnyösebbek is lehettek volna, és nekünk úgy tetszik, hogy ha Kossuth kevesebb úgynevezett közjogi vívmányt markol, hát sokkal több anyagi hasznot szoríthat az ország részére; az is bizonyos, hogy a kvóta felemelése épp oly igazságtalan, mint terhes Magyarországra nézve; mindamellett kétségtelen, hogy a gazdasági kiegyezést Ausztriával meg kellett kötni és azt az országnak el kell fogadni, még pedig, ne áltassuk magunkat: nem dinasztikus vagy monarchikus érdekből, hanem tisztán és első sorban legsajátabb magyar országos érdekből, mert úgy ipari, mint mezőgazdasági termelésünk, társadalmi és politikai rendünk legfőbb érdekei követelik, hogy gazdaság? viszonylataink Ausztriával törvény utján ren- deztessenek és szilárd alapokra fektettessenek. De épen ez a körülmény bizonyítja, hogy mily botor volt az a pártpolitika, mely Bánftyt, majd Szélit e kiegyezés per- fektuálásában meggátolta és hogy mily elhibázott dolog volt, hogy midőn kitűnt, hogy Ausztria a gazdasági viszonylatok törvényes utón leendő szabályozásától éveken át vonakodik, erre őt se a magyar kormányok, se a törvényhozás nem kényszeri- tették, a függetlenségi párt pedig az igy előállt nehéz helyzetet parlamenti zavarokkal tette elviselhetetlenné. A mostani gyönge kiegyezés szülő oka túlnyomóan ez elhibázott pártpolitikában keresendő és csak természetes, — a politikában minden hiba megboszulja magát — ha ez elhibázott politika keserű levéből a függetlenségi párt is megissza a maga részét. Bármennyire értékeljük is azonban a múltban elkövetett pártpolitikai hibákat és azoknak keserves folyományait, bizonyos, hogy ezzel a dolgok mai rendjén és a tagadhatatlanul fennforgó nehézségeken keveset lendítünk. Nem is a rekriminálás, a visszafelé való okoskodás a célunk, hanem annak megállapítása, hogy az a párttöredezés, mely a függetlenségi tábor központjában napirenden van, ha a központban, nem is, (mert ott az elvi és egyéni motívumokkal tisztában vannak) de a perifériákon, a «jó vidék»-en könnyen végzetes következményekkel járhat. A koalícióban egyesült függetlenségi-, alkotmány- és néppárt bizonyos feladatokra vállalkozott, mely feladatok megvalósításában őket minden párttagnak támogatnia kell. Bármily véleménynyel lehetünk a koalícióról és követett politikai módszeréről, annyit elvárhatunk, sőt megkövetelhetünk tőlök, hogy a feladatokat, melyekre vállalkoztak, teljesítsék. És a koalíción belől minden egyes párt-alkatrésznek, különösen pedig a függetlenségi pártnak megvannak a maga feladatai és kötelezettségei, melyek teljesítése elől mint párt ki nem térhet. Nem arról van most szó, hogy a függetlenségi párt függetlenségi elveket hirdessen, vagy hogy függetlenségi politikát köTÁRCA. A királyné. Irta: Lux Terka. Maurus, ,a félszemü bölcs öreg pap, a királyné gyermekkori ’ tanítója, barátja, tanácsadója, gyóntatója, ott állt a nagy, hűvös, fehér teremben s várta a királyné megszólítását. A királyné lehajtott fejjel, gondolkodva járkált a teremben és szép, nemes,-nyílt arcán' zavar látszott. Fehér kezével végigsimitott olykor fekete haján, gyönyörű ívű szemöldökét összevonta s egy-egy . perere megállt a nyitott ablaknál. Olyan szép volt ilyenkor,mint „egy alabástrom-szpbor, melyre aranyrózsás fátyolt borított a nap. Az- ablak alatt, óriási park feküdt, valamikor erdő volt s most mint egy megszelídített oroszlán simult a palota lábához. Türelmes hátán csodálatos növények és virágok. nyíltak. Gránátvörös grenadillák és brazíliai pálmák, melyeknek levele az indusok édes és részegítő Itala, jfój&j Sä gl| Valamelyik rózsabqkor között csalogány énekelt s egy óriási bükkfa ágán feketerigó ült és felelgetett a rózsabokor apró dalosának. A. királyné most hosszan és némán állt az ablak mellett s észre- sem .vette,, amint- az öreg pap halkan közeledett feléje és aszott kezét rátette vállára. — Mauna Loa, nagyasszonyom — szólott szeretettel és tisztelettel az öreg. Attól félek, fordult meg a királyné szomorú mosollyal — hogy nem vagyok többé a te Mauná Loád, a te tisztelt, nagy királynéd, öreg Maurusom! A népem kigunyol, mosolyog rajtam, talán meg is vet. Kérdőleg nézett az öreg Máurusra, de. az j lehunyta egyetlen nyitva levő szemét és hal- gatott. : ’ ~, • ’ — Ülj le, Maurus — intett a királyné s ott az ablak mellett leültek egymással szembe. — Azért hivattalak/ — szólt a királyné — hogy megkérdezzem tőled, hogy.mivel tartozom még_$.nnak a népnek, aki előbb az enyém volt, azután a fiamé lett s akinek egész ifjúságomat, asszonyi életemnek legszebb és soha vissza nem jövő éveit feláldoztam, odaajándékoztam ? Szólj Maurus! Még tartozol valamivel — felelte az öreg nyugodtan. —Bocsánattal.. — Minő bocsánattal ? — kérdezte a királyné kissé ingerülten s alig hallhatóan rácsapott a széke, karjára. t— Nem- mindent megtettem a- népért? Értük éltem,'szenvedtem,' fosztottam ki magamat, mit kívánnak még ? Az életem most már az enyém. Húsz esztendei kormányzás alatt boldoggá tettem szellemileg, anyagilag és királyt szültem, kinek fejére korpnát tehették.. Többet tettem országomért mint tiz férfi-uralkodó, mit kívánnak még tőlem ? Letettem a kormányzás pálcáját, nem vagyok többé áz ő sorsuknak királynéja, csak a magaménak. Engem nem gúny, de hódolat illet meg! Az öreg Maurus hallgatott. — Miért nem felelsz ? — kérdette a ' királyné csodálkozva. — Tálán nem tartod jogosnak á kívánságomat ? — Nem — felelte keményén az öreg és felnyitotta a szemét.’ — Nem tartom jogosnak a kívánságodat. Nem tartottad be a sorrendet a nép, az emberi lélek pszichológiájában. és nincs jogod azt követeli tőle, amit nem adhat. Ami nem természete: a hála, Á királyné tágra nyitotta ki nagy, fekete % gyémánt’ szemét. I .— Nincs jogom a, nép hálájához ? — kérdezte hamuivá. — Nekem ?'Nekem, Maurüs ? —1 Neked, .királyné és senkinek, aki’ ügy gondolkodik, mint té. Ha valaki hódolatot kiván az emberektől, azt ne a jósága után kívánja, hanem a kegyetlensége után. Ha nem hálálkpdva, hanem rettegve mondanák ki nevedet, akkor a hódolat úgy fogna körül, mint ujjadat gyűrűid. A jóság nem fáj az emberi léleknek s csak ami fáj, arra- gondol vissza. Ha. boldoggá teszesz egy embert, elfelejt. Ha megkorbáesolod gyűlölni fog, de elfeledni soha. A jóság a közöny porszeme, a szél tovasöpri, a kegyetlenség .sziklagránit s a?. „emlékezés
