Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-03 / 5. szám
Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad Molnár Mór | könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugy¬ kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos *, Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer kesztőséghez intézendők Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Tolna, Baranya és Bácska uj közlekedési céljai. — Irta: Bartal Béla. — A középdunai megyék — Tolna, Baranya és Bácska — «hármas szövetsége» elérte első célját: a bajai hid — harminc évvel később, mint kellett volna — de'épül. Az idei vaggonhiány, mely a Neue freie Pressében és a Fester Lloydban a Strasszer cég legkompetensebb évi jelentésének összhangzb ítélete szerint csak búzában egy millió méter- mázsa-délnémet exporttól csapta el a gazdákat s elodázta a buzavám érvényesülését sokára, ^ — legjobb bizonyítéka — hogy a három megye és Pécs és Baja városának együttes akcióia nemcsak lokális, de nagy érdeke országos jelentőségű eredményt, a vasúti decentralizációt jelenti. E téren feladatunk most csak arra szo- ritkozhatik, hogy az építés minél gyorsabb, energikusabb tempóban menjen végbe, azaz, hogy ha már még 2 évig 1907. és 1908-ban viselnünk kell a mai rossz szisztémának — vaggon megrendelések által éppen nem orvosolható bajait, legalább az 1909-iki gabona- kampagne már a hidat üzemképes állapotban találja. Az az impulzus, melyet a hid a három megye vasútépítésének adott, szinte látható. Épül Pécs—Bátaszék, — logikus folytatása a hídnak a bátaszék—dombóvári rendezés (ami .'zintén benne van a kormány programmjá- ban) és csak idő kérdése a mohács—báta- széki kapcsolat. Ép úgy túl a Bácskában az apatin—bajai összeköttetést követni fogja .a kalocsa — bajai — és az bbecse — zom- bori ép most engedélyezett tranverzalis vonal is. Ez utóbbi azonban okvetlen maga után fogja vonni a Tisza második áthidalását — 1 mi a bajai ^hid lorgalmi körének óriási ki- ; bővítése. És a mint a bajai hid a Dunán lévő hidtalanság megszűnését jelentette — ez az összeköttetés annak az óriási közlekedési bajnak megszűntét jelentené, hogy a Tiszának Szegeden alól, tehát 130 kilométer hosszban egyetlen vasúti hidja sincsen És már itt kezdődnek a Közép-Dunai hármas-szövet'égnek (vagy ha a három nagy város Pécs—Szabadka és Baja, melyeket én mint régi ember a megyéikhez számitok autonómiáját respektáljuk, tulajdonkép hatos szövetségének — uj közös feladatai. — Hisz ha együttes feladatunk volt a hid építése, loríce együttes célunk kell, hogy legyen a hid forgalmának fejlesztése is. I. Egy uj tárgya tehát a további közös kárnak — már v, n. t, i. meg kell markolnunk — ép az idei waggonhiányra hivatkozva — a második tiszai—bácskai tiszai vasúti hid létesítésének kérdését, ami a bajai hidnak nyugati forgalmát (Tirol—Schwájcz) tetemesen alimentálni fogja. II. De van egy más — még ennél végtelenül fontosabb feladata a három megyének — ez pedig a Duna-Száva csatorna kérdése. A Duna-Tisza csatorna nagy — túl nagy kérdése — ezt a csatornát kiszorította a közfigyelemből. De a Duna-Tisza csatorna — eddigi diskussziója — már három elvitázhatatlan tényt hozott rtapszinre : a) hogy ^ a nívóban való építése — kitűnő, hydrografusunk Kvassay Jenő sze int technikai és pénzügyi lehetetlenség, d) hogy öntözésre való kihasználása olyan költséges — hogy ki nem fizetheti magát — s az erre való több költség (a hajózó csatornával szemben) mint Rupcsics György — a Vaskapu egyik geniális építője - - kimutatja (M. Mérnök és Épit. Heti Értesítő 1907. 2. szám) sokkal jobban fizetné ki magát, ha a Budapest Baja közti alacsony rétek — ameliorációjára fordítjuk. c) hogy a lépcsős rendszerű hajócsator- I nában a vizemelés költségei gőzzel kizárják a rentabilitást — de még a Garamból vett villanyossággal is drágák, mert ezt a villamos erőt is felemészti Budapest lokális szükséglete különösen ha a budapesti pályaudvarok villamositásával — s a budapesti lokális — (Vác—Fehérvár—Ceglédig) terjedő forgalomnak a villamos vasútra való terelésével számolunk. d) hozzájárul még a Budapesten aluli dunamenti megyék — egy igen fontos érdeke is, — az t. i., hogy mint azt minden hajós és kereskedő .tudja — épen mikör fuvarozni való van e vidéken, a Duna vize úgyis olyan minimális — hogy abból — a mederviszonyok javulta előtt nagyobb mennyiségű vizet elvonni nem szabad. Végre vessünk egy pillantást az idei waggonhiányra, az államvasutak teljes letörésére. Ezt szanálni a komárom-érsekujvári nagy dunai, a bácskai tiszai vasúti hidak, sok kilométer második vágány, ezer és ezer állomás-bővítés nélkül, (a waggonok és mozdonyokról nem is szólva) teljes lehetetlenség. S már ez az első sürgős feladat annyi milliókkal veszi igénybe az állam erejét, hogy vele egyidejűleg egy olyan nagy, de problematikus dologba, mint a Duna-Tisza- csatorna, belekezdenünk egyáltalában nem lehet. TARCA. Fpigramm. Szép, ha tudsz szeretni, Gyógyír ez lelkednek! De boldog csak úgy lész: Ha viszont szeretnek ! Gerjen, 1907 jannár 30. SZÉKY GÉZAA boldog ember. Irta: A. Csehov. A vonat elindulásakor, a nikolajewi vasútvonal Bologje állomásán, egy második osztályú, dohányzók részére fenntartott fülkében, öt utas szorongott. A vonat már mozgásban volt, midőn a kocsi ajtaját hirtelen felrántották és a fülkébe egy póznaszerü, baraa kalapos, divatos felöltőbe burkolt alak ugrott be. Az idegen lihegve állt meg a fülke közepén és körülnézett. — Nem, ez sem az ! dörmögött magában. Az ördög tudja, hogy mi történt velem ! Igazán megbolondulni való dolog. Nem, ez sem az én fülkém! Az utasok egyike reápillantott és szemügyre véve őt, örömmel felkiáltott: — Ivan Alexejevits ! Milyen véletlen hozta önt ide? Valóban ön az? A pózna-hosszú Iwan Alexejevits megrezzent és az utasra bámult, de felismerve azt, kezeit örömmel összecsapta. — Áh, Piotr Piotrowits L — mondá — már egy örökkévalóság, hogy nem láttuk egymást. Nem is gyanítottam, hogy ön szinte ezzel a vonattal utazik. — Mit csinál, hogy van Ivan Alexeejwits ? — Köszönöm, nagyon jól. Csakhogy képtelen vagyok a. fülkémre ráakadni. Én buta, szeretném magamat megverni! — mondá cs bizonytalanul ide-oda hajlongott. A második csengetés után kimentem, hogy egy pohár pálinkát igyam. De miután a legközelebbi állomás messze van, azt gondoltam, hogy jó lesz megduplázni ezt az adagot. Mialatt a gondolatot tett követte, a csengő harmadszor is megszólalt . . . Mint az őrült szaladtam és beugrottam a legközelebbi kocsiba. Nem vagyok-e buta, gyengefejü! — Amint látom, nagyon jó kedvében van, — jegyezte meg Piotr Piotrowits! Üljön csak le, még ven itt az ön számára is hely. — Nem, nem . . . fülkémet kell felkeresnem! Isten önnel! — Azt nem engedhetem meg. Ebben a sötétségben még leeshetnék az átjárókról. Ül- jün csak le s ha beérünk a legközelebbi állomásra, felkeresheti fülkéjét. Iwan Alexejevits nagyot sóhajtott s habozva helyezkedett Piotr Pio’trowits mellé, bár mintha tűkön ülne, láthatólag izgatott volt. — Hová utazik ? — kérdé Piotr Piotrowits. — Én ? Annyira zavarban vagyok, hogy azt nem tudnám megmondani. A sorsra bizom magamat. Ha, ha, ha! — kacagottt. Barátcm, láotSe már valaha boldog őrülteket? Nem? Akkor nézzen reám. Ön előtt a legboldogabb halandó áll!" Igazán? Nem látszik meg rajtam? — Csakugyan !:. . . — ... Nagyon ostoba képet vágok ? — vágott közbe Iwan Alexejevits. Kár, hogy nincs tükröm, mert szeretném megnézni a pofámat. Érzem testvérkém, hogy megbolondulok. Becsületszavamra mondom 1 Ha ha ha ... Én tudniillik, nászuton vagyok. El tudja ön ezt képzelni ? Nem vagyok-e gyengefejü ? — Megnősült? — Éppen ma délben volt az esküvőm. Kedvesem! Egyenesen az oltártól jöttünk .a vonatra! — Ni, ni! — mondá Piotr Piotrowits a szokásos szerencsekivánatok és kérdések után, — azért van hát ilyen díszesen öltözve. — Természetesen! . . . Még illatszerről sem feledkeztem meg. Minden gondol kiűztem a fejemből ... és most, csak az ördög tudja, hogy minek nevezzem, amit most érzek . . . a kéjes boldogságnak fogok élni Becsületemre
