Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-06 / 40. szám
4 TOLNAVÁRMEGYE. 1907 október 6 parádézást a közszügséglet szempontjából a városházi pontos időmérőnek főléje helyezné! S azt sem hiszem, hogy a címerünkben ragyogó buzakalász, vagy ott kéklő szőlőfürtről bárki is leolvashatná, hogy mikor kell neki hivatalba-, munkára-, vagy gyermekének iskolába-, vagy neki' magának <rendez-vous»-ra sietnie s így a cimer bizony az órát nem pótolhatja. Nem fulladtam azonban a praktikus szempontok tengerébe annyira bele, hogy bizonyos szépészeti vagy artisticus momentumok iránt érzéketlen volnék s igy készséggel elismerem, hogy egy impozáns külsejű középület homlokzatán egy Ízlésesen applikált cimer igen hatásos és a szemnek is jóleső dekorativ motívum lehet. Nem láttam még a tervet, de azt sem vonom kétségbe, hogy a tervező építész az adott esetben ezt a kérdést sikeresen oldotta meg. Az ellen sincs kifogásom, hogy a «városi önérzet duzzasztására» ez a dekoráció-szimbolikus eszköz a városház homlokzatára odakerüljön. De sehogysem tudom belátni azt, miért kelljen ennek a homlokzatról a hasznosabb s igy szükségesebb órát leszorítania ? Hiszen számtalan középületre — nevezetesen, épen városházra — hivatkozhatnám más városokból, ahol a kettő nagyon jól megfér egymás mellett, illetőleg egymás alatt, épen csak minálunk nem lehetne a kettőt együttesen megoldani ? Igen komolyan tárgyalták a bizottságban egy «toronynak» a kérdését, ami pedig igazán felesleges lett volna, főleg e helyen, a templom szomszédságában, ahol az utóbbi azt esztétikailag teljesen elnyomná és agyonütné ; sőt még a tervező 'ítész is komolyan mérlegelte ezt, bár tudatja, hogy egy téren két külön tornyos épü- ,t esztétikailag nem fér meg s erre minden nagyobb városban, ahol művészi szempontok szóhoz jutnak, szigorúan ügyelnek is, ez a nagyobb költségű torzszülemény tehát majdnem napvilágot látott nálunk, annak voltak lelkes hívei és pártfogói, csak épen ez a kisebb költségű, de hasznos, sőt szükséget pótló óra jutott teljes árvaságra?! Én — megvallom — ezt kissé szomorúnak látom, nem azért, mert én vetettem fel az eszmét, hanem mert olyant és azért indítványoztam, ami nincs és aminek igen sokan szükségét érzik. Ha tehát még nem késő, igen melegen ajánlom az inléző egyének figyelmébe ezt a szegény, árván maradt városházát. Nem akarja az a városi hiúság melegével bélelt fészkéből kitúrni a címert, a történelmi konzervativiszmusnak ezt a szimbolikus madarát, gyönyörködjenek benne, akiknek jól esik, de a munkájából élő, munkáját idővel mérő s igy pontos időmérőre szoruló demokratikus szellem is hadd kongassa szavát a hivalkodó cimer mellett s mutassa a közhasznú haladás óráját, amit igen türelmetlenül várunk. Dr. Kramolin Gyula. Képviselőtestületi ülés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete múlt szombaton délután 2 órakor rendkívüli’ közgyűlést tartott a Szekszárd-Szálló nagytermében Janosits Károly főjegyző, h. polgár- mester elnöklete alatt. Az elnöklő polgármester helyettes teljes rátermettséggel vezette a közgyűlést. A városház renoválásának munkálatai végzésére a beérkezett két ajánlat közül a képviselőtestület Dicenty László 5 és háromnegyed százalék árengedményes ajánlatát fo »adta el és az építési szerződés megkötésével a polgár- mester bízatott meg. A 28000 koronát kitevő építkezési költséget a város 6 százalékos kamatra felerészben a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbanktól, felerészben pedig a Szekszárdi Takarékpénztártól veszi fel kölcsön képen. Ezután Pallós Ignác budapesti építési vállalkozónak kérvényét tárgyalták, amelyben, mint engedélyes, a bátaszék—mohács—baranyavár —pélmonostori vasútra 50,000 korona hozzájárulási összeget kér a várostól 50,000 korona értékű törzsrészvény ellenében. A tanács a város a nyagi helyzetére való tekintettel a kérvény elutasítását ja/asolta. iSimontsits Elemér tekintettel a vasút kiváló jel entöségére és hogy ennek a vonalnak kiépítése esetén remélhető csak a sárbcgárd— szekszárd vasúti vonalnak elsőrendűvé való átalakítása, a segélyt megadandónak véleményezi és sajnálja, hogy a varmegye is nem szavazott meg ezen igazán fontos vasúti vonalra megfelelő segélyt, mert közlekedési érdekeinket ezen vonal lesz hivatva a legkedvezőbben előbbrevinni. Török Béla bár elismeri a tervezett vasút j elentőségét, mégis a város anyagi viszonyai miatt csupán 20,000 koronát tart megadandónak. Dr. Leopold Kornél arra utal, hogy már Baross Gábor 18 év előtt hangsúlyozta ennek a vonalnak kiváló fontosságát. Ha megépül ez a vonal — a város gazdasági fejlődése és a várható forgalmi előnyök — Slavoniával, Boszniával, Hercegovinával jutunk' általa közvetlen és legrövidebb összeköttetésbe — nagy kárpótlást nyújtanak majd a szóbanforgó segélyért; szóval ez a vonal ha kiépül, olyan hasznos beruházásnak tekinthető, amely meghozza azt az aránylag nem nagy áldozatot, amivel annak létesítését előmozdítjuk. Nemzetközi jelleggel bir ez a vonal, melynek jelentőségét és előnyeit a most épülő bátaszék—bajai hid és pécs — bátaszéki vonal még csak fokozni fogják. A város jövő fejlődése érdekében szívesen megszavazza a kért segélyt — csupán attól tart, hogy annak befizetésére nem kerül majd a sor, mert a már mások által is tervbe vett drága vonal nem fog megépülni. A képviselőtestület a tanács javaslatának elutasításával 24 szavazattal 9 szavazat ellenében megszavazta az 50,000 korona hozzájárulási összeget. Konstatálnunk kell, hogy az ügy előadója a tanácsban Janosits főjegyző volt^ aki igen helyes indokolással a segély megszavazását javasolta, de a tanács leszavazta az ő szépen megokolt indítványát. A posta- és távirdaépület felállításához szükséges területet vagy pénzbeli hozzájárulást a képviselőtestület nem szavaz meg, amiről az igazgatóság értesittetni fog. Igazán furcsa a postakincstártól, hogy ennyire forszírozza a városi segélyt. A posta forgalma városunkban az utóbbi években annyira megnövekedett, hogy azt képtelen a mostani helyiségben lebonyolítani. A posta nem emberbaráti intézmény, hanem busás hasznot hajtó vállalata a kincstárnak, melynek kötelessége tehát a fölmerülő s zükségletekről megfelelően gondoskodni. A villanytelep vezetősége által beadott számadás megvizsgálására, valamint a telep ellenőrzésére a képviselők kebeléből egy bizottság alakult a következő tagokkal: Fejős Károly, Kamarás Béla, Tóth Károly, Kiinger Ferenc, Schneider János, dr. Albersz Rezső, dr. Török Ottó városi t. ügyész és Szabó János yárosi h. mérnök. Egyben Molnár Mórnak többek által támogatott felszólalására a nappali villamos áram bevezetési ügye a kiküldött bizottság figyelmébe ajánltatott. A választás alá nem eső városi képviselők névjegyzékének kiigazítására Török Béla, dr. Mayer Gyula és László Lajos küldettek ki. A városi szabályrendelet tárgyalását a k övetkező közgyűlésen fogják megvitatni. Az Augusz árvaházban üresedésben volt 5 helyre a következő teljesen árva gyermekek vétettek föl: Horváth István, Báter Géza, Schmidt Gizella, Verling Mária és Balog Gyula. A Krón-féle üzlethelyiséget Béki Józsefnek adták ki 800 korona évi bérér! 6 esztendőre. Tóth Pál városi iktatónak, aki hadköte- 1 ezettségének ment eleget tenni, 150 korona segélyt szavazott meg a közgyűlés. Végül Simontsits Elemér indítványára a képviselőtestület sajnálkozásának adott kifejezést Hirling Ádám polgármester betegsége fölött, mielőbbi fölgyógyulást kívánván neki. A helyettes polgármester a távollevő polgármester nevében megköszönve a részvétteljes megemlékezést, az ülést bezárta. A mi kedves vasutunk legújabb botránya. Huszonöt év óta hiába minden felirat, depu- táció, panasz, az államvasutak copfos és konok igazgatóságánál süket fülekre találnak összes legjogosultabb kérelmeink is. Ezt a határtalan indolenciát és rosszindulatot a mi vasutunk és a mi vasúti érdekeink, annak fejlődése és a közönség kényelme és igényeivel szemben már megszoktuk. Utóvégre bizonyos mérgeket a szervezet hosszabb idejű használat után szintén megszokhat. De hogy nincsen az országnak egyetlen legutolsó faluja és még egy vasútja, a legsötétebb és legelhagyatottabb vidéken sem, amely ilyen mostoha, igazságtalan és tűrhetetlen bánásmódban részesül, az bizonyos. Arról nem is szólunk, hogy nem kapni waggo- nokat, ez ma az egész országban igy van. Azt is hallgatással mellőzzük, hogy az áruk feladása és leadása csak rengeteg időveszteség mellett bonyolítható le nálunk, olyan kevés a hely, kevés az ember, sok az áru és kevés a vasúti kocsi. Az azonban már egyenesen arcpiritó botrány és rosszindulatú provokálása az itteni jóindulatú közönségnek és egy nagy vidéki városnak, hogy a gyorsítás érdekében annyiszor benyújtott kérelmünket a most október elsején életbeléptetett őszi és téli menetrenddel úgy intézték el, hogy ezentúl még tovább tart a Szekszárdról Budapestre való utazás és vissza, mint eddig tartott. így a csigalassúságáról ismeretes déli vonat, amely eddig délelőtt 11-46 perckor indult, ezentúl már 1136 perckor indul, viszont az a vonat, amely eddig d. u. 4 óra 17 perckor, előző években pedig 4 óra 5 perckor érkezett ide, ezentúl délután 4 óra 45 perckor érkezik csak ide. Eddig is az volt legnagyobb panaszunk, hogy a reggeli lapokat és más reggeli postát csak délután 6 óra felé kaptuk meg, ezentúl pedig ezen félórai többlet folytán csak a késő esti órákban kaphatjuk meg ezt a postát. A t. államvasutaknak nem volt elég, hogy eddig 8 órai cammogással lehetett csak Budapestről Szekszárdra jutni, — ugyanezen idő alatt Budapestről Bécsbe és vissza mehet az ember és Budapestről Zágrábba mindenesetre gyorsabban jutni el, —hanem ezentúl még félórával megtoldva 8 és fél órába kerül a Budapestről való leutazás vagy felutazás. Hozzáadva az ezen a vonalon ismeretes és rendszeres késéseket — képzelhető, milyen kínos és keserves utazás vár reánk a lefokozott menetsebességü — milyen irónia! a mi vonatunkon még sebességről beszélni ! ! — vonalunkon. Az ország 9/io részében a déli órákban kiosztják már a reggeli lapokat és postát — mi a nagy közelség dacára az eddiginél is később kapjuk, esti 7 és 8 óra között. Főleg ősszel és télen ez a vonal állandóan nagyobb késésekkel bir csak Szekszárdra beérni, úgy hogy el lehetünk rá készülve, hogy a reggeli lapokat és postát igen sokszor majd csak másnap reggel kézbesítik, pedig normális viszonyok között, tekintve a Budapesthez való nagy közelségünket, délelőtt 10 órakor kellene ennek a postának megérkeznie. Szekszárdon igen nagy az elkeseredés — beszélnek bojkottról, népgyülésről stb. — ezen legújabb vasúti botrány miatt, ami nagyon érthető és igazolt, mert azt látja a közönség, hogy amig Félegyháza, Cegléd, Nyíregyháza és még számos kedvelt állomásra százezrek és milliók jutnak éppen a legújabb beruházási kölcsönből, addig a mi vasutunk 25 év óta nem kap semmit, nem változott semmit, nem kapunk morzsákat sem, legfeljebb, mint a jelen példa mutatja visszafelé fejlődünk. Hasonló állapotok csak a legsötétebb Ázsiában — ott is csak kivételesen — lehetnek. Valóban ez már nemcsak rosszakarat, hanem arcátlanság, amikor minden haladás és fejlesztés kizárásával visszafelé tolnak bennünket.
