Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-21 / 29. szám
XVII évfolyam Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. szám. Szekszárd, 1907 julius 21 POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL Kiadóhivatal! telefon-szám il. Főrounkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza oem adatnak A lap szellemi részét illető kőt - lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szei- kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot Árszabály szerint számíthatnak. Városi dolgokHaladásról szó sincs. Ballagunk, döcögünk, mászunk csiga módjára. Hiába a sok nógatás — biztatás — tervek és javaslatok kovácsolása, nem megyünk előre, stagnálunk, tespedünk. Álmos, lassú tempóban megy minden. Eveken át bíbelődünk aprólékos dolgokkal és minden kérdésnek megoldása rengeteg lassúsággal, tengernyi időveszteséggel* történik. Evek óta sürgetjük az utcák öntözését, ami manapság már falukban is megvan, de hiába. Nincs hozzávaló fölszerelés, nincsen viz, nincsen pénz Utcáink nincsenek befásítva. Kevés költséggel, de hozzá való érzékkel és jóakarattal ezt- is meglehetne hamarosan csinálni. A sétatér és a Wosinsky által létesített park teljesen el van hanyagolva, el van hagyatva. A Garay-szobor körül levő kis tér szégyenletes állapotban sinlik. Utcáink és tereink tisztogatása szabadjára van hagyva, nem törődik vele senki, nem néz utána senki, pedig- van róla szabályrendelet, de az nem lesz végrehajtva. Arról nem is szólunk, hogy a szőlőkhöz vezető, a városhoz legközelebb eső és legforgalmasabb utak milyen rossz karban vannak. A vásár és piactér már rég a városé lehetne, ha az uradalommal szemben annak rendje és módja szerint kellő időben eljártunk volna. Ezzel szaporíthattuk volna köz- jövedelmeinket,* szabályo hattuk volna a piacunkat és a vásártér egy részét parkírozhattuk volna — hisz alig van egyetlen kis befásitótt közterünk. A kövezetvám megvalósítása érdekében a kezdeményező lépések mostanában megTÁRCA A modem zenéről. Irta: Leopold Elemér. A muzsika fejlődéstana azt tanítja, hogy a zene az ő kezdetleges korszakában kisérő szerepet játszott, alá volt rendelve a költészetnek és táncnak. Majd egy lépéssel tovahalad és tovatűnő hangokban, röpke melódiákban érzelmeket, gondolatot fejez ki. Innen veszi eredetét a nemzeti zene kifejlődése, a szerint, a milyen különböző az egyes nemzetek, fajok közötti eltérés temperamentumban, gondolkodásban, jellemben, érzelemben. Tudvalevő, a görög zene lágy, cgyenlőmenetü, az olasz fülbemászó, csupa dal, a germán komor, méltóságos, a mi muzsikánk nem annyira változatossággal, mint inkább mélységgel, hü kifejező képességgel dicsekedhetik; a kelet zenéjének a lárma, a tarkaság, a szlávnak a monotonság adja meg a jellegét, mig a magas észak finom zenéje a fjordok és havasok lebilincselő hidegségének tükre. De a zenei fejlődés a nemzeti vonások kifejlődésénél sem áll meg, hanem néhány századokra terjedő nyugvópontot képez, hogy annál erősebben, annál nagyobb lépésekben induljon meg a zene egyéni karakterének kialakulása. A modern zenét az ^egyéniség, eredetiség jellemzi. Modern zene alatt azonban termés zetörténtek ugyan, de ha nem próbálkoztunk volna falusi módon 1000 korona fizetéssel városi mérnököt és számvevőt alkalmazni (amit az első pillanattól kezdve abszurdumnak tartottunk) akkor ma már a kövezetvám tényleges élvezetében lehetnénk és a város ki nem kövezett utcáinak kikövezése is munkában, folyamatban lehetne. A város tulajdonát képező «Szekszárd- Szálló> a városi üzemben nem tölti be feladatát — ezzel most már tisztában *van mindenki. Az a körülmény, hogy itt a város maga a tulajdonos, megbénította Szekszárdon ennek al iparágnak fejlődését, mert senki sem akart uj szálló, kávéház nyitásával magának a városnak versenyt és kárt okozni, pedig kétségtelen, hogy Szekszárdon egy kényelmesen és a modern igényeknek megfelelően berendezett szálló és kávéház előnyös üzleti vállalkozás lenne és az idegenforgalmat ugyancsak a város hasznára előmozdítaná. Emellett ennek a szállónak a fentartása a városra nézve — amint azt már régebben is kimutattuk — jelentékény anyagi veszte- séggel jár. Évenként legalább 3000 koronát, inkább többet, fizet rá a város, mert a szálló és üzlethelyiségek bérjöv delme jóval kevesebb, mint amennyit a befektetett tőkétek évi kamatai és a lentartási költségek kitesznek. Most már népszerű kezd lenni az a gondolat, hogy a város adja el a szállót. Ez esetben egy vigadó-félére lesz föltétlenül szükség, a színházi előadások és a tánc- mulatságok számára. Szekszárd már rég kinőtt abból, hogy az itteni nagyteremben minden évben az tesen nem az operettek és vaudevillek, táncdarabok muzsikáját kell értenünk, — bármilyen újak vagy vonzók, — hanem a komoly zenei részt: az operai és szimfonikus zenét. Már most kérdés : miben nyilatkozik a zenének »modern* volta. Tárgyban-e ? Földolgozásban-e ? Vagy mindkettőben ? Nem tévedünk talán azon állításunkkal, hogy leginkább a földolgozásban vihető keresztül a modern irány. A mai zenei centrumok, az ideges fővárosók, vagy-legalább is a nagy városok és a mai életnek ideges lüktetése, sokoldalú elfoglaltsága akarva, nem akarva rányomja bélyegét a zenére is. Ma már nem az üde melódiák, sem a tisztán csengő akkordok kellenek a muzikális publikumnak, hanem a precíz, élethű zene* amely nem fülét csiklandozza, .hanem fizikumát izgatja, érdeklődését fölcsigázza. Újat, mindig újat akar, csak az eredetiségnek van létjogosultsága. (A plagium sehol sem oly kirivó, mint a zeneköltés terén.). És tagadhatatlan, hogy ez az ideges és laikus szem előtt talán betegesnek látszó tendencia nagyobbrészt jő hatással van a zenei életre. -Először is, a zenei életiránt mind nagyobb érdeklődést támaszt, azután ezzel kapcsolatban létrehozza a zenetudományt, anélkül, hogy a művész csapongó fantáziájának korlátokat támasztana. E mellett fölhasználja a nemzeti motívumokat is ez az irányzat, és a sfcép melódiákat sem szorítja ki, sőt mint földolgozandó ide vetődő tizedrangu társulatok tartsanak előadást. Már rég Jehetne itt egy szép aréna, amelyben nyári időben első rendű színtársulatok is szívesen játszanának 5—6 hétig. Ennek az arénának megvalósítása sem járna nagyobb nehézségekkel. Az állam maga szívesen járulna az építés költségeihez 20—30,000 korona segéllyel. A többit a város és a vármegye adná meg, sőt társadalmi utón is hozzájárulnánk a létesítés költségeihez. Még sok minden hiányzik nálunk. Vízvezetékről^ csatornázáról nem is szólunk. A leglefokozottabb igényeket sem elégíthetik kia mostani állapotok. Nemcsak a városi tanács az oka, hogy minden késedelmes lassúsággal, halogató huzavonával történik csupán, hanem a város képviselőtestületét is terheli a felelősség, mely nek főleg az intelligenciához tartozó része keleti indolenciával, nembánomsággal kiséri a városi közkérdéseknek alakulását, ahelyett, hogy magához ragadva a kezdeményezést, biztatná, bátorítaná, cselekvésre élesztené és buzdítaná a tanácsot és a nagyközönséget. Maguk a hivatalos közegek leginkább akkor állhatnak hivatásuk magaslatán, ha őket folytonosan inspirálja, támogatja és sarkalja a képviselőtestület és a társadalom, mely nálunk szintén indolen?, raeft nem elég örökösen panaszkodni a tarthatatlanoknak minősített állapotok fölött, hanem tenni, áldozni és munkálkodni is kell. Ha a városok fejlődését vizsgáljuk — akkor mindenütt szembeötlik, hogy csak friss vérkeringéssel bíró, pezsgő erővel lüktető társadalmi élet mellett és azzal karöltve jár minden haladás, reform és egészségtől duzzadó fejlődés, különben pedig haanyagot maga is kölcsönbe veszi. Nem szabad azt gondolnunk, hogy a troubadourok szerelmes szerenádjaik végkép letűntek, hogy a lira és lant pengetése már egészen a múlté és hogy a tárogató mélabus egyforma dallamai feledésbe merültek. Nem, a régi zenei formákat eszközeivel együtt átvette a modern zene és ahol lehet; a maguk eredetiségükben használja -föl, ahol nem, ott tovább fejleszti, tökéletesíti. Éppen ezért nem szabad a zene e szellemben való haladásának útját szegni, mert ezen az utón közeledik művészi rendeltetése, a tökéletesedés felé. Nehezebb megtelelni arra a kérdésre vajon mi lehet a modern zene tárgya ? Régebbi zene- iróink inkább hangulatok, egyes érzelmek rabjai voltak, tárgyuk szűk mederben folyt. Az egyházi zene vezetett az ódon tárgyaknak, egyszerű érzelmeknek magasztosabb alakban való földolgozására. így jönnek létre az oratóriumok, szimfóniák stb. Ma is úgy a szövegnélküli, mint a szöveges zenének (operák) tárgyai csaknem ugyanazok, mint ezelőtt voltak. És változás e téren'valóban nehezen volna elképzelhető, lényeges átalakulás pedig egyáltalában nem. A szív érzelmei, a lélek indulatai ma is ugyanazok mint régebben és a mai kor affektált blazirt- sága, utálatos cinizmusa a művészetek átalakulására nem hathat, talán az egészséges és természetszerű fejlődésnek állja útját. Nem mellőzhető azonban az a bizonyos irányban észlel-
