Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-27 / 4. szám
XVII. évfolyam 4. szám. Szekszárd, 1907 január 27 TOLN AVARMEGY Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szí rkesztőségi telefon - szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Förounkatárs: Felelős szerkesztő és laptulajdonos -. Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer kesztőséghez intézendők Hirdetések mérsékelten megállapít ott árszabály szerint számíttatnak. mégis szolidárisán kormányt vállaltak, mert rettegve Polonyinak cselszövéseitől, kíméletlen szájától, féktelen ambíciójától és hatalom- szomjától, sokkal kisebb bajnak tartották, ha Polonyi lesz az igazságügyminiszter, mint ha a kormányon kívül rekedve, ellenzéki vezér marad. Ez a számítás jó is volt, de — híjával a kellő elhikai alapnak és ezért hamarosan meg is boszulta magát Polonyi, bár még nem adta be ta'án lemondását, de azért menthetetlenül bukott ember és mint miniszter sem tarthatja magát a rája zuduló <Wri«jy-áradat ellen, melynek iszapja és salakja a koalíciót és a Wekerle- kabinetet is érinteni fogja, ha kellőleg el nem választja ügyét Polonyiéibl, aki a feléje viharzó gyűlöletből és az ellene irányzott csapásokból tanulhatja meg annak a mondásnak igazságát, hogy : aki vihart vet, jégesőt arat. A Polonyi-botránynak nem a legjelentéktelenebb részlete az, amely a szekszárdi származású Wallenstein Róza, ma már Schönberger Béláné báróné nevével és működésével van kapcsolatban. Ámulva olvassuk, hogy mily megbecsülhetetlen szolgálatot tett ez a hölgy a koalíciónak, természetesen: Polonyi Géza révén és hogy e szolgálatok fejében Polonyi a vezérlőbizottság nevében és részéről jegyzőkönyvi köszönetét Ígért Schönberger bárbnénak. Az tény, hogy a koalíció nyeregbe jutott, Schönbergerné révén-e, vagy se ? ne kutassuk. A koalíció azonban a Schönberger- nének ígért jegyzőköngvi köszönetét nem adta ki és igen helyesen, mert ha Schönbergerné szolgálata a koalíció javára és érdekében, mint a báróné állítja, hazafias indítékból származott is, még sem olyan dolog, hogy I azzal a koalíciónak dicsekednie lehetne és reméljük is, hogy jövőre ily szolgálatok igénybevételétől a nemzeti politika vezérei tartózkodni fognak. Andrássy, Apponyi, Kossuth már elég áldozatot hoztak a magasabb politikai tekinteteknek és érdekeknek, a mikor Polonyit befogadták maguk körébe — most már nemcsak a kormány, hanem az egész nemzet becsületbeli ügye, hogy Polonyi távozzék arról a helyről, amelyen, politikai pártállásra való különbség nélkül, csak intakt jellemű férfiú foglalhat helyet. F. M. Polonyi Géza. Jogász körökből kapjuk a következő szellemes sorokat. Az elmúlt hétnek izgalmai — marad-e, bukik-e Polonyi — úgy látszik egyelőre megszűntek. Az a végtelen szívósság, amellyel Polonyi a miniszteri tárcához ragaszkodik, megint meghosszabbította életét. A parlamentek történetében alig találjuk példáját ennél tragi- kusabb küzdelemnek, melyet egy kormány- férfiú a hatalmon való megmaradásért folytat. A tapasztalat majdnem kivétel nélkül azt mutatja, hogy minisztereket egy váratlanul fölbukkanó esemény hirtelen, egy csapásra lehetetlenné tesz, mert az ilyen váratlanul előretörő esemény nyomán oly egységes közvélemény támad, melynek minden magával ragadó sodra elől egy embernek lehetetlen kitérni. Polonyinak kell lenni valakinek, hogy mcst nem így történt. Miniszter társai nem ragaszkodnak hozzá, nem veszi körül önfeláldozó barátok falánksza, de ő mégis megmaradt. Caligula császár mondta: A Polonyi ügy. A parlamenti élet fülledt levegőjében nem szokatlanok a botrányok, de az a botrány, mely Polonyi Géza igazságügyminiszter egyéniségéhez és magán dolgaihoz fűződve, hetek óta, óráról-órára meglepőbb és ijesztőbb fordulatokkal sulyosodik a magyar politikai életre, szinte példátlanul á'l az alkotmányos nemzetek történetében. Megnyugtató még — országos szempontból nézve a dolgot, hogy a botránynak nem Polonyi igazságügyminiszteri tevékenysége szolgáltatta az okot, hanem Polonyinak hosszú és épen nem keztyüs kézzel folytatott eddigi politikai, ügyvédi és fővárosi városatyai pályafutása. Látva a Polonyi ellen lobogó indulat izzó és magasra csapkodó lángjait, melyeket egy fanatikus lelkű, becsületes függetlenségi j politikus: Lengyel Zoltán és a koalícióhoz tartozó sajtó egy része élesztget, lehetetlen nem mosolyogni a vádon, hogy Polonyit volt politikai ellenfeleinek szervezett szövetsége üldözi. Polonyi sorsát nem a régi ellenfelek fordították tragikusra, hanem a tragikus fordulat és kifejlet adva és megpecsételve volt már akkor, mikor Polonyit a koalíciónak és a Wekerle kabinetnek tett politikai szolgálatainak jutalmául kinevezték igazságügyminiszternek, holott e fényes és magas tisztséghez a megfelelő erkölcsi, egyéni és jellembeli kvalitásokkal és az alkotmányos kormány-férfiúnál nélkülözhetetlen közéleti intakt- sággal nem rendelkezett. Es itt van az a pont, ahol Polonyi alfa írje összefügg a koalíciós kormánynyal, melynek tagjai, bár Polonyit ismerték, vele TÁRCA, Volt egy leány. Volt egy leány. Sok szó esett felőle. Senki se tudta, ki a szeretője. Magányban élt, az emberektől távol. Nem ismerték, csak egynéhány dalából. S a dal forró volt. Tűz áradt belőle. Csak azt nem tudták, ki a szeretője. Ha néha látták: mosolyogva látták; A piros arcát százszor megcsodálták. Csak úgy sugárzott belőle az élet. A szeme fénylett. Vájjon mitől fénylett? Az ilyen sugár nem pattant az égből! Csókokból fakad, titkos ölelésből. Sugarát, fényét lopva cseni tőle — De nem tudták, hogy ki a szeretője . . . Egyszer egy fényes, nyári reggelen, Ágyán találták holtan, mereven. Szeméből a láng elhamvadt, kiégett. Ajkán a mosoly, a pir semmivé lett. Kutatva állt körötte férfi, asszony — S a tört szemekben, a jéghideg arcon Semmi bévallás A halál tagad. S ami titok volt: titok is marad. Aztán kivitték őt a temetőbe. S szegénynek — sohasem volt szeretője. ERDŐS RENÉE. A Miss Maud Allan tánca. Irta: Leopold Elemér. Ő Felségének a Sogunnak, Korea és társországainak Isten kegyelméből való hatalmas uralkodójának olyas valamit mutat egyik alattvalója, milyet még a hatalmas uralkodó mindeddig nem látott, olyan látványban részesíti, amilyet hosszú és gyönyörökkel teljes életében sohasem élvezett. Teszi ezt a jámbor alattvaló azért, hogy megmentse hitvány életét, amelyre a nagy Sogun a halálos szentenciát kimondotta volt; vajon eredménnyel jár-e a derék koreai szándéka, vagy nem, az nem tartozik ide, valamiképen egyáltalában nem tartozik a tárgy-: hoz maga a »Sogun« darab, a budapesti Királyszinház elég gyenge operettje sem, csak| éppen annyiban, hogy annak keretében lép a közönség elé Miss Maud Allan. Magáról a sovány, karcsú termetű, fehér-, bőrű és érdekes Allan kisasszonyról is: csak annyi a mondani valónk, amennyi elkerülhetetlen akkor, amikor táncról van szó. A Miss Maud Allan tánca! . . . Nemcsak a tánc speciális történetében, hanem a művészetek fejlődésének tárgyalásánál is külön fejezetet kellene szentelni ennek a csodálatos szuggesztiv táncnak, amely egyesiti magában a művészet összes tulajdonságát. Csodálatosan épül föl benne a cselekmény, a mese szálai összefutnak abban, a kész épület pedig megrakva a legszebb ékítményekkel, cifrázatokkal. És ezek mellett a lélek kiszámíthatatlan indulatai mind kifejezést nyernek ezekben a lekötő táncmozdulatokban. Majd I tiszta lélek nyugodtsága van előttünk, majd a szerelmes szív mámora, egyszer az ártatlanság, másszor a bűn, aszerint, ahogy azokat a Chopin lágy fuvalmai kiéreztetik a leg- csodásabb hatáseszközből, a zenéből. Vagy talán nem is ahogy a zene érezteti ki, hanem ahogy azt ez a táncművésznő fölfogja és interpretálja. Igen, az interpretálásban különösen nagy Maud Allan. Olyannyira, hogy azt lehetne mondani, ha valamely művész alkotását nem tudja közvetlenül megéreztetni közönségével, vagy, ha gondolatának nem tudna kellő külső fórmát adni, $kkqr bízza azt Allan kisasszony tolmácsolására, ebből bizonyára mindenki megérti. Az ő interpretációja közvetlen és nem fog hatást téveszteni. Aki igy sem érti meg, az magára vessen, abból hiányzik a síiv, vagy nincs bérme parányi poetikus érzés és nem tudja azt,
