Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-30 / 26. szám
TOLNAVÁRHEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelea minden vasárnap. Szerkesztőség és kia.Jóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Sz i rkesztőség i telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főrounkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. XVII évfolyam _________=_ 26. szám.________Szekszárd, 1907 junius 30 Ké ziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . | » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyet számok ugyanot kaphatók. Előfizetési felhívás! 1907. évi julius -ho 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. - Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetősök lejárt, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megujitani szíveskedjenek, liogy' a lap szétküldésében fen- akadás ne történjék. Előfizetési feltételek: Eg-ész évre . .. . 12, korona. Fél „ . . . 6 „ Negyed évre . 3 „ 1 - Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. Vasutunk visszafejlődése. Közel 25 év óta küldöttségekkel, feliratokkal, hírlapi közleményekkel, képviselő- házi interpellációkkal és más egyéb eszközökkel sürgetjük és kérelmezzük vasúti bajaink orvoslását — de minden hiábavaló és összes panaszaink és felszólalásaink — legyenek azok bár a legjogosultabbak és a legszerényebbek — süket fülekre találnak. Kétségtelen tény gyanánt konstatálható, hogy itt már határozott rosszakarattal és célzatos maliciával állunk szemben, amely megbénítja minden akciónkat, lehetetlenné teszi Szekszárd város és vidékének fejlődését és valósággal köznevetség tárgyává leszünk, annyira pellengérre ' van már állítva a mi vonatunk és a mi forgalmi helyzetünk. 25 esztendő óta türünk — várunk — panaszkodunk — kérünk, de mindhiába. Az udvari vonatokat vezető Ludvigh Gyula államvasuti igazgató elnök ur ő ke- gyeitnességének közismert vaskalapossága és makacs ellenszenve a vidéki úgynevezett vicinális vonalak iránt — amelyeken udvari vonatok vajmi ritkán szoktak közlekedni — akadályoz meg minden reformot. Hiába hivatkozunk arra, hogy a bátaszék szekszárd —sárbogárdi vonaí, ha m ír ’az is a szeren- csétlensege, hogy szárnyvonalnak született, nem esketik hasonló minősítés és elbírálás alá, mint például a bastáji—koncanica -zdenci 15 kilométeres szintén h. é. szárnyvonal, — a copf csak copf marad és a mi évröl-c: re jelentékenyen fokozódói ma már hatalmas sz néíy és áruforgalommal bíró, számos nagyobb várost., virágzó községeket, nagy uradalmakat, szóval egy., kulturális és gazdasági tekintetben rendkívül f éjlett és kiterjedi vidéket érintő 85 kilométer hosszú vonalunk ugyanazon nyomorúságos és szűkkeblű elbánásban és ellátásban -észesül, mint az ország legíélreesőbb helyén döcögő tize drangu jelentéktelen kis vicinális vasút. Hiába ígérnek nagy anyagi áldozatok árán rekonstruált, szépen viruló szőleink jó és nagy termést — annak kedvező' értékesítését az akadályok sorozatában az is megnehezíti, hogy a nagyvárosi vevő, kinek kevés az ideje és‘kényelmesen szeret és szokott utazni, nem teszi ki magát az idevaló utazás keserveinek és gyötrelmeinek. Á kereskedelmi és iparkamara, a tolnamegyei és az Országos Kereskedelmi Egyesülés számos szakszerűen megindokolt föl- terjesztésében kérte már közgazdasági helyzetünk javítása érdekében egyenesen nélkülözhetetlen beruházások és reformok megvalósítását, de hiába, mert a mindenható Ludvigh Gyula v. b. t. t. ur — kinek eddig fényesen sikerű t közgazdasági érzékét és tudását a nagy világ előtt mélységes titokban tartani — nem reagál sem a szakkörök, sem 'a vármegye, sem a sajtó, sem a képviselők, sem a társadalom kérelmeinek, igényeinek es panaszainak méltatására. Egész arzenálját a példáknak lehetne felsorolni, hogy jelentéktelen vonalak és az ismeretlenség homályában settenkedő kis állomások mennyi támogatást, beruházást kapnak minduntalan — csak mi maradunk a hamupipőke megszégyenítő szerepére és siralmas h lyzetére, megcsontosodott következetességei, kárhoztatva.Nem rekriminálunk ezúttal a várva-várt, szükséges és elmaradt reformokról, hogy vasutuns ma is ugyanazzal a lassúsággal halad és döcög, mint megnyitása, negyedszázad előtti idejében. De rrtit szóljunk ahhoz, hogy azt is elveszik tőlünk, ami már megvolt, amit egyszer már megkaptunk. így beszüntettek az éjjeli közvetlen kocsit, mert, uram bocsáss’, nagyon sokba kerül annak szénfogyasztása. Azért jó magyarom, csak tömd nap-nap után nagy bevételekkel a raáv. pénztárát - de ha éjjel akarsz a fővárosba utazni, hát Sárbogárdon vesztegelj 5—6 óra hosszat és álmodjál édesen a váró-szoba kurta fapadjain a máv. gondos, szakszerű, bölcs és a mi fő, takarékos kezeléséről. Kaposvár városa most kap egy 4—5 millió költséggel, 5—600 munkásra berendezendő állami vasúti műhelyt — tőlünk TARCA. A nők börtönében. Irta : Anatole France. Vagy két évvel ezelőtt meglátogattam egy női fogházat. Hajdan kastély volt, amelyet V. Henrik idejében épitetttek. ■ Magas palateteje kimeredt annak a komor kis városnak a háztetői közül, amely Franciaország déli részében fekszik egy folyó partján. A börtönigazgató közel járt már a nyugdijhoz, fekete parókát viselt, de a bajusza hófehér volt. Egészen szokatlan igazgató volt, a sajat kezdeményezésére szokott gondolkozni es humánus nezetei voltak. Nem képzelődött semmiképen háromszáz foglyának az erkölcseiről, de azért ^rrólis meg volt győződve, hogy ebben sem áll rosszabul a dolog, mint háromszáz olyan nő erkölcsével, akiket találomra válogatnának össze egy városban. _ Azok az emberek, akiket itt lát, nem má s fajhoz tartoznak, mint más ember fia —• látszott mondani a szelíd, fáradt tekintete. A mikor áthaladtunk az udvaron, a foglyok hosz- szu sorával találkoztunk, akik épen bevégezték a sétájukat s visszamentek a munkatermekbe, gok volt köztük a venasszony s néhánynak alattomos, állatias tekintete volt. A barátom Caban dr., aki velünk volt, arra tett figyelmessé, j hogy csaknem mindenkinek volt valami karak- i terisztikus hibája, hogy csaknem a legtöbb sánti- tott, alig volt néhány, akin ott ne lett volna jele a bűnnek, vagy legalább is a véteknek Az igazgató lassan megrázta a fejét. Láttam, hogy nem értett egyet ezekkel a büntető orvosi elméletekkel. Sőt épen ellenkezően, arról volt meggyőződve, hogy a mi társadalmunkban nehéz megkülönböztetni a bűnöst az ártatlantól. Azután bevezetett bennünket azokba a munkatermekbe, ahol a női pékek, a mosónők és a vasalónők végezték munkájokat. A tisztaság és a munka mintha az örömnek valami csillogását terjesztette volna itt. Az igazgató minden nővel nagyon barátságosan bánt. Még a legrosszabbaknál és a legrosszabb indulatu- aknál sem vesztette el türelmét s mindig egyformán jóságos volt. A véleménye az volt, hogy azoktól az emberektől akikkel együtt élünk, nem szabad nagyon sokat követelnünk, még akkor sem, ha azok bűnösök és tolvajok. Egészen kitérően az általános szokástól, nem várta a tolvajoktól és orgazdáktól, hogy mivel büntetésben vannak, egyszerre tökéletes lényekké legyenek. Nem igen hitt a fenyítékek erkölcsi hatásában és teljesen lemondott arról, hogy a börtönből erényiskolát csináljon. Mivel nem volt azon á nézeten, hogy az emberek jobbak lesznek, ha szenvedtetik őket, tehát amennyire csak a hatalmában állt, megkímélte ezeket a szerencsétleneket minden szenvedéstől. — Megfontolom a szabályzatot, — mondta — mielőtt alkalmaznám és magam magyarázom meg a foglyoknak. — A szabályzat például teljesen hallgatást rendel el. De ettől minden asszony vagy hülyévé lenne, vagy beleőrülne. Nem gondolhatom, hogy a szabályzat ezt akarhatta. Azért azt mondom nekik. »Aszabályzat azt rendeli, hogy hallgassatok. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy a felügyelőknek nem sza bad benneteket hallani. Ha hallanak benneteket, akkor büntetést kaptok. Ha nem hallanak benneteket, akkor nem lehet bajotok. A gondolataitokról nem tartoztok nekem számot adni.« Ezután az intés után azon iparkodnak, hogy szinte hangtalanul beszéljenek. És nem L olon- dulnak meg s mégis érvényesül a szabályzat. A betegszobák és a hálószobák, amelyeket ezután meglátogattunk, nagy, magastermekben voltak elhelyezve, amelynek a falai egyszerűen fehérre voltak meszelve. A hajdani pompából nem maradt semmi más mint néhány monumentális kandalló szürke és fekete márványból ezek felett pompás szobrok álltak. Egy faragott »Igazság« a XVI. század végéből elolaszosodott flamand ízlésben a kardját úgy tartotta, hogy a hegye egy kis beteg felé irányult, aki vaságyban, oly vékony matrácon feküdt, mintegy összehajtott kendő, A kicsike olyan volt mint valami gyerek. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
